Az egészségüggyel kapcsolatos jogesetek az EU-ban

Munkaidő, ügyeleti idő

C-14/04. sz. ügyben hozott ítélet
Abdelkader Dellas és társai kontra Premier ministre és társai
2005. december 1.

Az ügyeleti idő munkaidőnek minősül. A fogyatékkal élők intézményének nevelője által teljesített éjszakai ügyeletet teljes mértékben tekintetbe kell venni annak vizsgálatakor, hogy betartották-e az engedélyezett heti munkaidőre vonatkozó közösségi jogi szabályozást.

Franciaország jogi szabályozása a bizonyos szociális és egészségügyi-szociális intézmények munkavállalói által végzett éjszakai ügyelet kapcsán a díjazás és a túlmunka számításakor olyan súlyozási rendszert alkalmaz, amelynek célja, hogy az ügyelet alatti, tevékenység nélküli időszakokat figyelembe vegye. A rendelet a jelenléti idő és a ténylegesen számításba vett munkaidő között az első kilenc óra tekintetében 3:1-hez arányt, az azt követő órák tekintetében pedig 2:1-hez arányt állapít meg (az ügyeleti helyiségben töltött éjszakai ügyelet első 9 óráját 3 órányi tényleges munkaidőnek kell tekinteni, a 9 órán túli ügyelet minden óráját pedig félórányi tényleges munkaidőnek). Dellast, aki fogyatékkal élő fiatalok és felnőttek bentlakásos intézményében dolgozó szakosodott oktató, elbocsátotta munkaadója a tényleges munkaidő és az ügyeleti idő fogalma kapcsán kettőjük között kialakult, munkáért járó díjazás tekintetében kialakult vita miatt.

Az ügyben az Európai Bíróság megállapította, hogy a 93/104/EK irányelv nem alkalmazható a munkavállalók díjazására. A Bíróság döntése szerint a jelenléti időt teljes mértékben munkaidőként kell számításba venni az irányelvben a munkavállalók biztonságának és egészségének hatékony védelme érdekében meghatározott minimumkövetelmények betartásának ellenőrzésekor. A kérdéses átalányjellegű súlyozási módszer azonban csak részben veszi figyelembe az érintett munkavállalók jelenlétének időtartamát. A munkavállaló teljes munkaideje így akár a heti 60 órát is elérheti, vagy azt meg is haladhatja. Ebből következően az ilyen jellegű tagállami szabályozás ellentétes az említett irányelvvel, mert a maximális heti munkaidő túllépéséhez vezet, amelyet az irányelv 48 órában rögzített. A Bíróság értelmezése szerint a munkavállaló munkahelyén teljesített jelenléti idejének "munkaidőként" való minősítése nem függhet a munkavállaló által végzett munka intenzitásától, hanem az kizárólag az utóbbi azon kötelezettségéből ered, hogy a munkáltató rendelkezésére kell állnia.

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1404982930563&uri=CELEX:62004CJ0014




Bernhard Pfeiffer és társai kontra Deutsches Rotes Kreuz (Német Vöröskereszt)
C-397/01–C-403/01. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet
2004. április 27.

A mentőszemélyzetre is érvényes a munkaidő irányelv.

A Német Vöröskereszt és alkalmazottai közötti kollektív szerződés értelmében az átlagos heti munkaidőt 38,5 óráról 49 órára növelték. A munkaidő tartalmaz napi legalább 3 órát, mely időtartam alatt a sürgősségi dolgozóknak rendelkezésre kell állniuk munkahelyükön. Néhány munkavállaló kérdőre vonta ezt a munkaidő növekedést arra hivatkozva, hogy heti munkaidejük nem haladhatja meg a 48 órát, amint ezt a 93/104/EK irányelv rögzíti. Az Európai Bíróság ítéletében megerősítette, hogy a munkaidő irányelv kiterjed a mentőszolgálatban, illetve a mentőautókban készenlétben álló sürgősségi dolgozókra. A Bíróság azt is megállapította, hogy az irányelvben rögzített maximum heti 48 órás munkaidő meghosszabbításához a munkavállaló egyéni, kifejezett és szabad beleegyezése szükséges, ezért nem elegendő, ha a munkaszerződés csak a meghosszabbítást megengedő kollektív szerződésre hivatkozik.

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1404991486889&uri=CELEX:62001CC0397(01)




C-151/02. sz. ügyben hozott ítélet
Landeshauptstadt Kiel (Kiel városa) kontra Norbert Jaeger
2003. szeptember 9.

A kórházban töltött ügyelet teljes időtartama munkaidőnek minősül.

Norbert Jaegernek, a németországi kórházban dolgozó orvosnak munkaideje letöltése után díjazás nélkül rendszeresen készenléti ügyeletet kellett adnia. A német szabályozás szerint a kórházi készenlét és ügyelet pihenőidőnek számít. Az Európai Bíróság döntése értelmében a német törvény ellentétes a munkaidőre vonatkozó uniós irányelvvel, miszerint a kórházban töltött idő teljes munkaidőnek tekinthető.

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1404984538445&uri=CELEX:62002CJ0151




C-303/98. sz. ügyben hozott ítélet
Simap (a spanyol orvosok szakszervezete) kontra Valencia régió egészségügyi minisztériuma
2000. október 3.

A háziorvosok rendelőben töltött ügyeleti ideje munkaidőnek minősül. A Simap Valencia régió háziorvosainak érdekében indított kollektív pert. Panasza abban állt, hogy az orvosok által ügyeletben töltött időt nem számították munkaidőnek. Az Európai Bíróság az EU Munkaidő Direktívájára (93/104/EK) hivatkozva úgy ítélkezett, hogy az ügyeletben töltött idő munkaidőnek minősül, még akkor is, ha pihenéssel telik, amennyiben a munkahelyen történik. Ellenben ha az ügyelet olyan módon történik, hogy az orvosnak csak elérhetőnek kell lennie, de nem szükséges a munkahelyén tartózkodnia, nem tekinthető munkaidőnek.

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1404983554622&uri=CELEX:61998CJ0303