HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Egészségügyi kiadások

  - Arhívált tartalom! - 

Mit tanulhatunk a német egészség ösztönző programokból?

Németország az elsők között járt a kötelező egészségbiztosításban alkalmazható, a biztosítottakat befolyásoló különféle ösztönzők bevezetésében. 1989-ben született az első ösztönző, amely a fogászati ellenőrző vizsgálatokon való részvételt jutalmazta a fogászati kezelés esetén felszámított alacsonyabb co-payment-tel.

Az ösztönzők fő céljai:
- a lakosság egészségi állapotának javítása (a lakosság egészségmagatartásának javítása),
- a szolgáltatások hatásosságának maximalizálása (a compliance jutalmazása),
- a biztosítók közötti verseny növelése (az ösztönző programok vevőcsalogatók lehetnek).
Vannak mindhárom célnak megfelelő ösztönző programok és vannak olyanok, amelyek csak egyes célokhoz rendelhetők.

Az ösztönzőket Németországban a Társadalombiztosítási Törvénykönyv szabályozza.
A Barmer Ersatzkasse, amely Németország egyik legnagyobb biztosítója, 6,8 millió biztosítottal rendelkezik (a lakosság 10%-a) az alábbi ösztönző programokat nyújtja:

Fogászati szűrővizsgálat ösztönzése:
Fogászati kezelés esetében a pénztárak a kezelés 50%-át fedezik. Ez 20%-kal növelhető, ha a felnőtt páciens több mint 5 évig részt vesz az éves szűrővizsgálaton. 10 éves rendszeres vizsgálat esetén ez 30%-ig növelhető. A Barmer bonus füzetet ad a tagjainak, amelyben fogorvos igazolja a vizsgálatokat. Az eredmények szerint a füzettel rendelkezők több ellenőrző vizsgálaton vesznek részt (esélyarány: 8,2).

Egészségtudatos magatartás ösztönzése:
A pénztárak bonusokat nyújthatnak az egészségtudatos magatartás ösztönzésére, egészségfejlesztési, szűrési programokon való részvételre. A bonus lehet készpénz, csökkentett mértékű biztosítási díj, vagy valamilyen természetbeni juttatás (pl. sporteszköz). A pénztárak legalább háromévente készítenek jelentést a megtakarításaikról, bonus csak a tényleges megtakarításból fizethető. A Barmer 17 különböző tevékenységért (krónikus betegségek éves szűrésén való részvétel, dohányzásról való leszokás, rákszűréseken történő részvétel, ajánlott oltások, sportklub vagy fitness studió tagság, véradás stb.) ad bonuspontokat, szűréseknél alkalmanként 200 pont körüli nagyságrendet, sporttevékenységnél éves tagságért 150 pontot, véradásért alkalmanként 150 pontot. A pontokat 500 pont után lehet beváltani. 500 pontért pl. konyhafelszerelés, sportóra vagy az egészségügyi adatokhoz történő egy éves internetes hozzáférés kapható, de a pontok értékesebb ajándékra is összegyűjthetők, vagy készpénzre válthatók (személyenként 30 euró évente). A Barmer biztosítottjainak több mint 10%-a vesz részt immunizációra, ellenőrző vizsgálatokra, szűrésre, testedzésre és oktatásra irányuló bonus programokban, a tagonkénti éves megtakarítások a program adminisztációs költségeinek levonása után közelítik a 100 eurót.

Az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele minimalizálásának ösztönzése:
A pénztárak alacsonyabb járulékot (vagy alacsonyabb co-payment-et) ajánlhatnak, ha az érintettek részt vállalnak a pénztárak költségcsökkentő programjaiban vagy pl. a betegség-menedzsment programokban. A Barmer 2007-ben két, három éves kötelezettségű programot ajánlott ezen a területen. Az egyik szerint 80-200 euró biztosítási díj téríthető évente vissza, ha a biztosított nem került kórházba vagy a háziorvosi megjelenése nem vezetett receptíráshoz. A másik szerint a biztosított akkor kap éves engedményt a díjából, ha az egészségügyi költségei meghatározott százalékát ő fizeti. Egyes programok mindenki számára nyitottak, mások csak korlátozottan, pl. a magasabb jövedelműek számára választhatók. Mindenki választhatja pl. az éves 100 eurós visszatérítést, ha vállalja, hogy minden alkalommal, amikor szolgáltatást vesz igénybe, fizet 10 eurót (max. 150 euróig). Nem kell viszont fizetni a prevenciós, szűrési, oltási stb. szolgáltatások igénybevétele esetén.

Krónikus betegségek korai megállapításának és a kezelésének ösztönzése:
A Törvénykönyv szerint az éves jövedelem 1%-ára csökkenhet (2% helyett) a co-payment, ha a biztosított a megfelelő életkorban részt vesz a méhnyakrákhoz, bélrákhoz és emlőrákhoz kapcsolódó betegoktató, tanácsadási programokban, és ezekben a megbetegedésekben nem utasítja vissza a kezeléseket. (Egyébként jelenleg minden más krónikus beteg is maximum 1% co-payment-et fizet.) Néhány daganatos betegségnél az 1%-os co-payment-et 2%-ra emelték, ami aztán a fenti compliance révén 1%-ra csökkenhet. A Barmer ugyan bevezette ezeket a programokat, de nincs információ az eredményességükről.


A bonus programok értékelése számos kérdést vet fel, megítélésük így nem tekinthető egyértelműnek. A programok jelenleg kombinálják az ösztönző és a büntető elemeket.
A bonus programok különösen érdekesek a magas jövedelműek számára, akik a jövedelemarányos járulék miatt lényegesen többet fizetnek az átlagnál, és mivel bizonyítottan ez a réteg jellemezhető jobb egészséggel, kevesebb szolgáltatást vesznek igénybe. A magas jövedelműek részvétele a programokban lényegesen nagyobb, mint az alacsony jövedelműeké.
Az egészségmagatartás esetében nem tud a pénztár arról számot adni, hogy nem olyan tevékenységért fizeti-e a bonust, amit a biztosított addig is szokásosan végzett (pl. sport).

A bonus programokban a biztosítottak nem egyenlő mértékben vesznek részt, az ösztönzők büntetést jelentenek azok számára, akik nem tudnak részt venni. Hasonlóképpen vitatható, hogy jó-e az olyan ösztönző, amely a szolgáltatások igénybevételének 3 éves korlátozására irányul.

A bonus programok értékelése többek között az alábbi kérdésekre kell, hogy keresse a választ:
- A bonus mennyire szolgálja a magatartás megváltoztatását, vagy mennyiben díjazza az esetleg addig is végzett rutintevékenységet?
- Mi jellemzi az egyes társadalmi-gazdasági csoportok bonus használatát?
- Lehet-e azonosítani, hogy mely programok segítik legjobban az egészséget?
- Milyen feltételekkel helyezhetik az egyes programok az orvosokat ellenőrző szerepkörbe? (BI)

Forrás:
Harald Schmidt, Andreas Gerber, Stephanie Stock: What can we learn from German health incentive schemes? BMJ 2009;339:b3504

Megjelenés dátuma: 2010-05-10 11:18:02