HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Alapellátás, járóbeteg-szakellátás

  - Arhívált tartalom! - 

Alapellátás: az egészségügyi ellátás költségei és minősége

Az amerikai szerzők 161 témában íródott publikáció feldolgozásával tanulmányukban arra keresték a választ, milyen bizonyítékok szólnak az alapellátás és a minőség valamint a költségek kapcsolatáról.

Az alapellátás definícióját háromféleképpen határozták meg:
Az első definíció szerint a szolgáltató szakképzettsége szempontjából alapellátás az általános gyermekorvos, az általános belgyógyász, a háziorvos és más általános végzettségű, beleértve a nem orvos végzettségű szolgáltatók által végzett ellátás. Ez a definíció kizárja az alapellátásból a szakorvosok által végzett tevékenységet.

A második definíció a funkció szempontjából közelíti az alapellátást. E szerint alapellátásnak nevezzük azt az ellátást, amelyet a páciensek új egészségproblémáikra az ellátórendszerrel történő első kapcsolódási ponton kapnak, ez az ellátás a legtöbb problémára átfogó megoldást nyújt, hosszú távú és az egyénre fókuszált formában, az ellátás szolgáltatók közötti koordinációjával. Ebben a fogalomban az alapellátás független a szolgáltató végzettségétől, az alapellátás funkcióit szakorvos is betöltheti.

A harmadik definíció a helyi vagy regionális egészségügyi ellátórendszer irányultsága szempontjából határozza meg az alapellátást. Az a terület nevezhető alapellátás orientáltnak, ahol az alapellátást végző orvosok aránya domináns a szakorvosokhoz képest illetve a betegekhez viszonyítva, a betegek által igénybevett gyakori, szokásos szolgáltatások az alapellátás funkcióinak felelnek meg. Alapellátás orientált a rendszer, ha minimálisak az alapellátás igénybevételét korlátozó pénzügyi akadályok, az alapellátás és az ellátás más szintjei közötti kapcsolat megbízható, az alapellátás szolgáltatója központi szerepet játszik az ellátás menedzselésében és a kulturális és viselkedési normák egészségügyi probléma esetén az alapellátás igénybevételét bátorítják.

Eredmények és költségek a szolgáltató szakképzettsége szerinti alapellátásban
Az alapellátás szolgáltató szakképzettsége szempontjából történő meghatározását használó tanulmányok néhány kivétellel arra utalnak, hogy a szakorvosok - az alapellátás orvosaihoz képest - a szakmájukhoz tartozó esetek kezelésében nagyobb mértékben tartják magukat az ajánlott kezelési folyamatokhoz, erőteljesebben használnak új módszereket és technológiákat, még ha azok hatékonyságra bizonytalan is. Az alapellátás orvosa és a szakorvos tevékenységének eredményeit kevés tanulmány tudta megfelelően összehasonlítani, legtöbbjük a sürgősségi ellátás és az akut helyzetek (pl. infarktus) utáni állapotok követésével foglalkozott. Néhány jobbnak találta a szakorvos által nyújtott ellátást, viszont a betegek alapállapotának különbségei az összehasonlítást eltorzítják. A krónikus betegségekben (magas vérnyomás, diabétesz) szenvedőket vizsgáló tanulmányok jó része is ellentmondásos tapasztalatokat jelzett az alapellátás orvosa és a szakorvos által kezelt betegek egészségi állapotbeli eredményeinek különbségében. Vannak tanulmányok az alapellátás orvosai által nyújtott ellátás esetében alacsonyabb 5 éves mortalitásról (Franks P, Fiscella K. Primary care physicians and specialists as personal physicians: health care expenditures and mortality experience. J Fam Pract. 1998;47(2):105–9.) és vannak olyan tanulmányok, amelyek azt tükrözik, hogy az 1. típusú diabétesz esetében lassabban fejlődnek ki komplikációk, ha a beteg a szakorvos kezelése alatt áll (Zgibor JC, Songer TJ, Kelsey SF, Drash AL, Orchard TJ. Influence of health care providers on the development of diabetes complications: long-term follow-up from the Pittsburgh Epidemiology of Diabetes Complications Study. Diabetes Care. 2002;25(9):1584–90.).

A tanulmányok zöme azt jelzi, hogy az alapellátásban részesülők kevesebb diagnosztikai tesztet, eljárást vesznek igénybe és alacsonyabbak az ellátásuk költségei.

A leginkább szembetűnő különbség az alapellátás és a szakellátás ezen megközelítésében az, hogy az alapellátás orvosai tevékenysége kevésbé minták szerinti, viszont nem ismert ennek hatása a minőségre és az eredményekre.

Eredmények és költségek a funkció szerinti alapellátásban
Az alapellátás funkció szerinti leírásában a tanulmányok a betegeknek nyújtott több preventív ellátásról, a betegek jobb tapasztalatairól, magasabb szintű elégedettségéről, az ellátás alacsonyabb költségeiről, a kórházi felvételek alacsonyabb rátájáról szólnak. Lényeges bizonyítékok léteznek arra, hogy pozitív kapcsolat van a krónikus ellátási modellek és a magasabb minőség, javuló eredmények között az asztma, a szívelégtelenség, a depresszió, a diabétesz esetében. Ugyanakkor ezekben az összehasonlításokban is megfigyelhetők módszertani hiányosságok: Például ha a beteg válthat abban az esetben, ha nem elégedett az orvosával, a hosszú távú orvos-beteg kapcsolat inkább következménye, mint oka a jó minőségű ellátásnak.

Eredmények és költségek az egészségügyi rendszer orientációja szerinti alapellátásban
Az Amerikai Egyesült Államok statisztikáit feldolgozó tanulmányok szerint azokon a területeken, ahol magasabb az alapellátást nyújtó orvosok arányszáma a szakorvoshoz viszonyítva, jobbak az egészségügyi eredmények, alacsonyabb a mortalitás, kevesebb a sürgősségi osztályokon történő megjelenés, alacsonyabb a hospitalizáció és az egy főre jutó ellátások száma, alacsonyabbak a költségek. Ugyanakkor a Medicare kiadásainak 1995 és 2005 közötti vizsgálata azt tükrözi, hogy az egészségügyi kiadások növekedésének magasabb rátája nincs közvetlen összefüggésben a regionálisan jellemző alapellátó orvos/szakorvos hányadossal és a kiadások növekedésének csökkentésére nem elegendő az orvosok összetételének megváltoztatása.(Chernew ME, Sabik L, Chandra A, Newhouse JP.Would having more primary care doctors cut health spending growth? Health Aff (Millwood). 2009;28(5):1327–35. ) A lakosságszámra vetített magasabb alapellátó orvos aránynál kevesebben kerülnek prevenciós céllal kórházba, és az Egyesült Királyságban végzett felmérés szerint pozitív kapcsolat volt kimutatható a fenti arány és a lakosság önbevalláson alapuló egészségi állapota között. Nemzetközi összehasonlítások mutatnak rá arra, hogy azokban az ipari országokban, amelyek inkább alapellátás irányultságúak, a lakosság egészségügyi eredményei jobbak, az egészségügyi ellátás költségei alacsonyabbak. (Spanyolországban az alapellátás bevezetése területileg nem volt egységes, azokon a területeken, ahol ez a reformlépés előbb végbement, 10 év alatt erőteljesebben csökkent a magas vérnyomáshoz és a stroke-hoz kapcsolódó mortalitás, mint a reform nélküli területeken.)
A fenti pozitív kapcsolathoz azonban az igénybevételt korlátozó co-payment alacsony szintje, vagy teljes hiánya is előremozdítóan befolyásoló tényezőként társul.

Az alapellátó orvos és a szakorvos magas arányszáma és a jobb egészségügyi eredmények azonban nem szükségszerűen jelentik azt, hogy az alapellátó orvos jobb, magasabb minőségű ellátást nyújt, mint a szakorvos.

Az alapellátás erősítése mellett szóló bizonyíték, hogy javítja az ellátás minőségét, eredményességét és költségeit. Mindezek az alapellátás funkció és rendszerorientáció szerinti megközelítéséből származtathatók. Az alapellátás, mint szolgáltató szakképesítés kevés egyértelmű bizonyítékot nyújt a minőségre és a költségekre.

A közelmúltban elfogadott amerikai reformtörvény számos alapellátás erősítését szorgalmazó elemet tartalmaz (alapellátást nyújtó munkaerő növelése, a jelenlegi ellátó rendszer finanszírozás és szervezeti reformok segítségével történő átalakítása). (BI)


Forrás:
Mark W. Friedberg, Peter S. Hussey, and Eric C. Schneider: Primary Care: A Critical Review Of The Evidence On Quality And Costs Of Health Care. HEALTH AFFAIRS 29, NO. 5 (2010): 766–772

Megjelenés dátuma: 2010-05-12 15:09:46