HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Egészségügyi dolgozók

A háziorvosok jövedelmére ható tényezők Angliában

2008 szeptemberében az angliai NHS-ben 34 010 háziorvos dolgozott. Nagy többségük (80%) önálló vállalkozó volt, kisméretű társulásokban (4,04 háziorvos/praxis) dolgozott, gyakran a praxis helyiségnek is tulajdonosa volt. Országosan a háziorvosok között 2007-ben 42% volt a nők aránya. Minden praxis rendelkezett a regisztrált NHS betegek listájával. A háziorvosok finanszírozása kétféle szerződés típus alapján történt: GMS szerződés (general medical services – általános orvosi szolgáltatások) és PMS szerződés (personal medical services – személyes orvosi szolgáltatások). Míg a GMS szerződés feltételeit országosan határozzák meg, a PMS szerződés helyileg megállapodott feltételeken alapul. 2008-ban a háziorvosok 47%-a PMS praxis szerződéssel rendelkezett.

A GMS szerződés szerint a háziorvos finanszírozása fejkvóta, átalány, szolgáltatás szerinti tételek és minőségi ösztönzők alapján történik. A fejkvóta a háziorvoshoz tartozó lakos életkora, neme, a terület morbiditási jellemzői és az ápolási otthonokban élő páciensek aránya alapján változik. A Quality and Outcomes Framework (QOF - Minőség és eredmény keretrendszer) alapján a praxisok 135 minőségi indikátor szerint részesülnek többletfinanszírozásban. A háziorvosok a praxis minden kiadását a bruttó jövedelmeikből finanszírozzák. A szerződés feltételeit évente országosan tárgyalják meg (az NHS, mint munkáltató és a British Medical Association). A háziorvosok a bevételeiket a regisztrált betegek számán, a szolgáltatás szerinti díjazással nyújtott ellátások mennyiségén és a minőségi indikátorok teljesítésén keresztül befolyásolhatják. Ahol nincs helyi gyógyszertár, a háziorvos a felírt gyógyszereket is kiadhatja. Ez utóbbiból nyereséget is realizálhatnak, hiszen a kiadásért díjat kapnak, a gyógyszerárat pedig általában magasabb áron térítik számukra vissza, mint a beszerzési ár.

A PMS szerződések szerint a praxis átalánydíjat kap azokért a szolgáltatásokért, amelyeket a GMS szerződés szerint is nyújtanának, az átalány tartalmazza még meghatározott betegcsoportok számára kiegészítő szolgáltatás nyújtásáért járó ellenszolgáltatást is. A PMS szerződés feltételeit a praxis és a helyi Alapellátási Tröszt tárgyalja meg. A kapott összeg tipikusan megfelel annak az összegnek, amit a GMS szerződés alapján kapna a praxis, kiegészítve az extra szolgáltatások költségeinek fedezetével. A legtöbb PMS praxis is részt vesz a QOF-ben, de a nekik járó QOF díjazásból a PMS megállapodás szerint átalányt vonnak le. A GMS-hez hasonlóan a praxisok a PMS esetében is a bruttó bevételeikből fedezik a kiadásaikat.

A háziorvosok azon 20%-a, akik nem önálló vállalkozók, a GMS vagy PMS praxisokban alkalmazottként foglalkoztatottak, s ennek alapján bért kapnak.

Bár a háziorvosok jövedelme hosszú ideje széles körben vitatéma Angliában, keveset lehet arról tudni, melyek azok a meghatározók, amelyek hatnak a jövedelmek alakulására. (Az NHS évente közli a háziorvosok éves bruttó bevételeit, a kiadásokat és a nettó jövedelmeket, az NHS felmérések rétegvizsgálatai a tanulmányban szereplőkhöz képest szűkebbek.)


A publikáció angol szerzői arra keresték a választ, mi határozza meg az angol háziorvosok éves nettó (adózás előtti, de a költségek levonása utáni) bevételeit. A kutatáshoz 2271 háziorvos adatait (személyes adatokra, praxisra, munkára, jövedelemre vonatkozó postai úton végzett országos felmérés 2008 őszén: Worklife Survey, összekapcsolva más, pl. a helyi lakosságra vonatkozó adatbázisokkal) használták fel. A mintában a háziorvosok 88%-a fehér, 39%-a nő, az egy háziorvoshoz tartozó betege átlagos száma 1656, a társulásokban átlagosan öten dolgoztak. A háziorvosok 82%-a városi területen dolgozott.

A kutatók háromféle elemzéssel dolgoztak: Többszörös regresszió analízis segítségével vizsgálták, hogy a háziorvos, a praxis és a helyi lakosság jellemzői miként befolyásolják a háziorvosok nettó jövedelmeit és a ledolgozott munkaidőt. Majd kiszámították az egy órára jutó jövedelmeket és többszörös regresszióval azok kapcsolatát a háziorvosok, a praxisok és a helyi lakosság jellemzőivel. Ezek után részleteiben vizsgálták, hogy a különféle praxis-szerződés típusok hogyan befolyásolják a munkaórára jutó jövedelmeket.

A használt (a kutatás céljára összeállított) adatbázis tartalmazta a háziorvosok nettó jövedelmét és a ledolgozott munkaórákat, a háziorvosok személyes jellemzőit, praxisaik jellemzőit és a területükön élő lakosság és maga a terület jellemzőit.

A háziorvosok nettó jövedelmeit az alábbi jellemzőkkel kölcsönhatásban vizsgálták:
 A háziorvosok személyes jellemzői: nem, etnikai hovatartozás, gyakorlat (az NHS klinikai szolgáltatásaiban)
 Praxis jellemzők: lista mérete, társulás mérete, foglalkozik-e gyógyszer kiszolgálással, PMS szerződése van-e.
 A helyi lakosság jellemzői: etnikum (etnikai kisebbségbe tartozók aránya), jövedelmi depriváció (segélyből élő lakosság aránya)
 A terület típusa: városi; vidéki városi; falu vagy izolált lakóhely.

A kutatás korlátai közé tartozott, hogy a jövedelemre és a munkaidőre vonatkozó adatok önbevallásra alapultak, így mérési hibákat tartalmazhatnak.

A kutatás eredményei:

A kutatás eredményei szerint a háziorvosok átlagosan 97500 fontot keresnek évente (adózás előtti nettó jövedelem), hetente 43 órát dolgoznak. Egy órára 51 font jövedelem jut.

A háziorvosok között a nők éves nettó jövedelme jelentősen alacsonyabb volt a férfiakénál, az egy munkaórára jutó jövedelem azonban csak 3,4%-kal volt alacsonyabb, mivel kevesebb volt körükben a ledolgozott munkaóra. Az etnikai kisebbséghez tartozó háziorvosok ugyanannyit dolgoztak, mint fehér társaik, az egy munkaórára jutó jövedelmük 6,9%-kal volt alacsonyabb. A diszkrimináció a fizetésekben tehát az etnikai kisebbség kárára jellemző inkább, minta nő-férfi viszonylatban.

Az éves nettó jövedelem a 20-30 éves gyakorlattal rendelkező háziorvosok esetében a legnagyobb, a 30 évnél nagyobb gyakorlattal rendelkezőknek pedig a legrövidebb a munkaidejük. Az egy órára jutó jövedelem ez utóbbi csoportban a legmagasabb.

A bérből élő alkalmazott háziorvosok aránya 2001-ben még csak 3% volt, 2008-ra 20%-ra növekedett (országos statisztika). A kutatás szerint az alkalmazott háziorvosok a vállalkozókhoz képest hetente 25%-kal kevesebb munkaórát dolgoztak. Bérük egy órára vetítve 20%-kal volt a vállalkozókénál alacsonyabb.

1997 és 2007 között az egyszemélyes GP praxisok aránya 31-ről 26%-ra csökkent, a praxisokban dolgozó háziorvosok átlagos száma pedig 3,08-ról 4,04-re nőtt (országos statisztika). Az egyszemélyes praxisok számának csökkenése az országos egészségpolitikai szándékokkal is egybecseng. A kutatás kíváncsi volt arra is, hogy a nagyobb praxisméret hogyan viszonyul a jövedelmekhez. Bár a nettó éves jövedelmek az egyszemélyes praxisokban magasabbak, a ledolgozott munkaórák lényegesen alacsonyabbak, így az egyszemélyes és a több-személyes praxisokban dolgozó háziorvosok egy munkaórára jutó jövedelme között nincs lényeges eltérés. A kutatás hivatkozik olyan tanulmányokra, amelyek arról szólnak, hogy a betegelégedettség és a klinikai minőség csökken a praxismérettel. Így a kutatók megállapítása szerint a társulások méretének növelésére vonatkozó ösztönzések szembekerülhetnek szélesebb társadalmi érdekekkel.

A fejkvóta finanszírozás egyik magyarázata a háziorvosok ösztönzése a betegek megnyerésére jobb minőségű ellátás nyújtásával. Az ösztönzés ereje függ attól is, hogy hogyan változik a nettó jövedelem a betegek számához viszonyítva. A kutatás úgy találta, hogy a háziorvosok nettó jövedelme és egy munkaórára jutó jövedelme egyaránt függ a hozzájuk bejelentkezett betegek számától, a háziorvosok számára tehát működik a pénzügyi ösztönzés a betegekért folyó versenyre.

Bár aggodalom tapasztalható a politika részéről is a háziorvosok földrajzi megoszlásának egyenlőtlenségei miatt, az elmúlt 30 évben keveset változott ez a helyzet. Ennek egyik magyarázata lehet az is, hogy a finanszírozás nem kompenzálja megfelelően a kevésbé vonzó terület választását. A kutatás szerint azok a háziorvosok, akik az etnikai kisebbséggel nagyobb arányban lakott területeken dolgoztak nagyobb éves és egy munkaórára jutó nettó jövedelemmel rendelkeztek. Azok viszont, akik több a deprivációval erőteljesebben sújtott területen dolgoztak, kisebb jövedelmekről adtak számot. Az egy munkaórára jutó jövedelmek magasabbak voltak a falusi területen dolgozó háziorvosok esetében, ennek alapján a területei orvoshiányokat inkább a finanszírozás földrajzi különbségei befolyásolhatják.

A háziorvosok 1998 óta választhatnak a hagyományos, országosan megtárgyalt GMS szerződések és a helyileg megállapodott PMS szerződések között. Az a tény, hogy 2008-ra a háziorvosok 47%-a csatlakozott a PMS rendszerhez, kapcsolatban lehet annak jobb finanszírozásával, hiszen a PMS szerződéssel rendelkező háziorvosok átlagosan 9000 fonttal több nettó jövedelemhez jutnak évente, az egy munkaórára jutó jövedelmük 11%-kal nagyobb a GMS szerződéses orvosokénál. (A munkaidejük kb. azonos.) A PMS szerződések azt célozták, hogy növekedjenek a rosszul ellátott lakossági csoportok számára nyújtott szolgáltatások. A kutatás szerint PMS szerződéses orvosok magasabb egy munkaórára jutó nettó bevétele azonban nem magyarázható az egyén, a praxis, a helyi lakosság és a földrajzi terület sajátosságaival. Elképzelhető, hogy a magasabb jövedelműek önszelekciós folyamatának (PMS szerződés választásának) következménye a magasabb bevételük, a vállalkozóbb szellemű háziorvosok felismerve a magasabb jövedelem lehetőségét nagyobb hajlandóságot mutattak a csatlakozásra. Ennek a kapcsolatnak a hatása azonban még feltétlenül további vizsgálatokat igényel. (BI)

Forrás:
STEPHEN MORRIS, ROSALIND GOUDIE, MATT SUTTON, HUGH GRAVELLE,
ROBERT ELLIOTT, ARNE RISA HOLE, ADA MA, BONNIE SIBBALD and DIANE SKATUN: DETERMINANTS OF GENERAL PRACTITIONERS’WAGES IN ENGLAND.
HEALTH ECONOMICS (2010)
Published online in Wiley InterScience (www.interscience.wiley.com). DOI: 10.1002/hec.1573
http://www3.interscience.wiley.com/cgi-bin/fulltext/123268942/PDFSTART



Megjelenés dátuma: 2010-06-25 09:59:34