HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Alapellátás, járóbeteg-szakellátás

A nagyobb alapellátó praxisok nagyobb betegbiztonságot nyújtanak

Bár az alapellátás viszonylag biztonságosabb, mint a kórházi ellátás, ott is történhetnek véletlen nem várt, nem kívánt események. Ezek előfordulási gyakoriságát 100 ezer konzultációból 5-80 esetre becsülik. A betegbiztonság szempontjából a nagyobb praxisoknak vannak előnyei és hátrányai is. A több szakemberrel dolgozó praxisokban lehetőség van a betegbiztonsággal kapcsolatos feladatok delegálására, ugyanakkor a nagyobb létszám a kommunikációs problémák kockázatát is magában hordozza.

Kutatások szerint a nagyobb praxisok klinikai teljesítmény nem jobb, mint a kisebb praxisoké, a betegbiztonságban azonban összességében jobb eredményeket produkálnak. Az erre vonatkozó kutatás az EPA (European Practice Assessment) adatainak felhasználásával készült, 10 ország (Ausztria, Belgium, Anglia, Franciaország, Németország, Izrael, Hollandia, Szlovénia Svájc, Wales) praxisainak vizsgálata alapján. (Országonként 30 praxist vizsgáltak, az egyszemélyes, a kétszemélyes és a csoportpraxisok hasonló arányban szerepeltek a mintában.) A kutatás a praxisok mérete, elhelyezkedése (falusi vagy városi terület), fizikai munkafeltételek, a munkahelyi légkör, a viselt felelősség, a munkaidő, leterheltség (ez utóbbiak értékelését a munkatársak végezték egy skála alapján) és a betegbiztonság menedzseléséhez tartozó 45 indikátor közötti kapcsolatot vizsgálta. A betegbiztonság indikátorai a következő 10 csoportba sorolhatók: biztonságos, akadálymentes praxisépület, telefonos elérhetőség és triage, gyógyszerbiztonság, váratlan események jelentési rendszere, betegadatok tárolása, szakmai kompetenciák, higiénia, betegek véleményének, tájékoztatásának rendszere, minőségbiztosítás, szervezett másodlagos prevenciós programok kardiovaszkuláris megbetegedésekre, cukorbetegségre, COPD-re. A betegbiztonság indikátorait pontozás alapján értékelték.

A saját skálájukhoz viszonyítva a praxisokban átlag fölötti pontértéket a higiénia, a betegadatok nyilvántartása, a szakmai kompetencia (továbbképzés) és a praxisok fizikai elérhetősége kapta. A többi indikátor átlag körüli értékeket kapott.

Regresszió analízis alapján a praxisméretnek a gyógyszerbiztonság menedzselésére volt a legjelentősebb hatása. Ezen kívül a vizsgált 10 területből még 7 csoportban voltak megfigyelhetők jobb értékek a nagyobb (több mint 2 háziorvos) praxisokban: a biztonságos praxisépület, a váratlan események jelentési rendszere, a betegadatok tárolása, a szakmai kompetenciák, a higiénia, a betegek véleményének, tájékoztatásának rendszere és a minőségbiztosítás tekintetében. A praxisok méretének a betegbiztonság jellemzőire gyakorolt hatása a nagyobb praxisokban jelen lévő speciális szervezeti jellemzőkre vezethető vissza. Ezt más tanulmányok eredményei is alátámasztják. Skóciában pl. a kisméretű háziorvosi praxisok a Quality and Outcomes Framework (minőség és eredmény keretrendszer, a praxisok minőségi indikátorok szerint részesülnek többletfinanszírozásban) szervezeti indikátoraiban alacsonyabb értékeket kaptak, mint a nagyobb praxisok. A klinikai ellátás indikátoraiban nem volt különbség a praxisok mérete alapján.

A kutatás eredményei szerint a praxisok jellemzői közül még a munkafeltételek, a munkaidő, a felelősség és a praxisok földrajzi elhelyezkedése mutat szignifikáns kapcsolatot a betegbiztonság menedzsmentjének egyes jellemzőivel (pl. jobb munkafeltételekkel rendelkező praxisoknál jobbak a biztonságos praxisépület értékei, a városi praxisokban a gyógyszerbiztonság értékei jellemzően alacsonyabbak stb.). (BI)

Forrás: Sander Gaal, Pieter van den Hombergh, Wim Verstappen, Michel Wensing: Patient safety features are more present in larger primary care practices. Health Policy,Volume 97, Issue 1, (September 2010) 87–91

Megjelenés dátuma: 2010-08-12 12:18:24