HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Egészségügyi rendszerek jellemzői

Betegmobilitás az európai országok és az USA-Mexikó összehasonlításában

A határokon átnyúló egészségügyi ellátás vizsgálata két csoportra osztható: az egyik az európai elemzéseken nyugszik, a másik pedig az Egyesült Államok tapasztalatait veszi figyelembe, főképpen az amerikai-mexikói határ mentén.

Európában a betegmobilitással kapcsolatos új kormányzati politikákat akkor vezették be, amikor az Európai Bíróság jogesetei következtében kiszélesítették az állampolgárok jogait, hogy más Európai Uniós országokban részesüljenek egészségügyi ellátásban. Az európai lakosokat általában egészségbiztosítási pénztárak fedezik, és a betegmobilitás a jobb minőségű és olcsóbb juttatásokhoz való hozzáférést teszi lehetővé.

Ezzel szemben az Egyesült Államokban az emberek azért utaznak külföldre, mert nem férnek hozzá olyan szolgáltatásokhoz, melyeket az európaiak (és a biztosítással rendelkező amerikaiak) természetesnek vesznek. A betegmobilitás a legsérülékenyebb (és nem a jómódú) emberek számára teszi lehetővé az ellátást. Az Egyesült Államokból orvosi ellátásra külföldre utazók nem a fényűzés vagy a választási szabadság alapján tesznek így, hanem azért, mert olyan egészségügyi fedezethez jutnak hozzá, amit máskülönben nem tudnának megfizetni.

A betegmobilitás több módon értelmezhető, európai viszonylatban a határt átszelő beteg öt típusát lehet megkülönböztetni:
• ideiglenesen külföldön tartózkodó emberek, akik megbetegednek
• más országban nyugdíjba vonuló emberek
• a határvidéken élő lakosok
• egy ország által külföldre beutalt betegek
• a saját elhatározásból külföldön ellátást kereső emberek

A jelen elemzésből az első két típus kimarad és csak azokat a betegeket veszi számításba, akik önként válnak mobillá.

A külföldön történő kezelés választását két fő tényező befolyásolja: az ellátás minősége és az ellátás költsége. Emellett bizonyos betegjellemzők is hozzájárulnak a választáshoz, pl. a kulturális ismerettség és a külföldi ellátás terén szerzett tapasztalatok ösztönzően hatnak az emberekre. Az Egyesült Államokban élő mexikói lakosok hazatérnek, hogy egészségügyi ellátásban részesüljenek, mivel ismerik az ottani egészségügyi rendszert és kényelmesebben érzik magukat. Hasonló módon az ellátást külföldön kereső európai betegek legtöbbször közös kulturális vagy nyelvi kapcsolatban állnak egy régión belül. Más esetekben a betegek azért utaznak más országba, mert olyan szolgáltatásra vágynak, amely etikai vagy biztonsági okokból kifolyólag nincs engedélyezve saját országukban. Előfordulhat az is, hogy korlátoznak egy szolgáltatás elérését, pl. amikor egy gyógyszer vényköteles az egyik országban, míg a másikban nem.

A külföldön ellátást kereső embereket leginkább az alacsonyabb árak motiválják. Az átfogó alapellátás fedezetének hiányából adódó betegmobilitás a határterületen élő lakosokat érinti főképpen, mivel a betegeknek gyakoribb ellátásra van szükségük. Ez a fajta betegmobilitás kevésbé jellemző Európára, ahol a teljes lefedettség elterjedtebb. Azonban az Egyesült Államokban a betegmobilitás a biztosítás nélküliek, a szegények és az alulbiztosítottak számára jelent biztonsági hálót. A külföldi ellátás keresését a közvetlen fizetések és az egészségbiztosítási díjak nagy mértékű növekedése ösztönzi, ami miatt sok dolgozó lemond a biztosítási fedezet vásárlásáról. A betegmobilitás adatainak elemzése azt mutatja, hogy főleg a biztosítás nélküli emberek utaznak külföldre kezelés céljából, bár Mexikó alacsony orvosi költségei gyakran arra késztetik az embereket, hogy eleve ne vásároljanak biztosítást az Egyesült Államokban.

A külföldön történő kezelés keresésének másik oka abban található, hogy bár az egyén rendelkezik átfogó fedezettel, a biztosító nem térít egy szolgáltatást vagy jelentős önrésszel terheli azt (kiegészítő kiutazás). Ez a fajta betegmobilitás közelíti meg leginkább az „egészségturizmust”, ahol az emberek kihasználják a költség-differenciált olyan szolgáltatások terén, mint a gyógyszer termékek, a fogászati ellátás vagy az elektív műtét. Hagyományosan a biztosítással bíró, jómódú lakosok utaznak Mexikóba kiegészítő ellátás céljából fogászati, szemészeti és orvosi szolgáltatásokért vagy vényköteles gyógyszerekért. Európában a kiegészítő ellátás céljából történő utazás kevésbé jellemző az alapellátás átfogó volta miatt, de fontosnak számít néhány területen, mint a gyógyfürdők, a fogászati ellátás és a plasztikai műtét.

A külföldre utazást a szolgáltatások jellege is ösztönözheti (duplikációs kiutazás). A fogyasztó magas minőség miatt is kereshet külföldön ellátást, vagy a várólisták elkerülése céljából. Egy 2007-es Eurobarometer felmérés szerint az európai lakosok 65%-a utazna külföldre, hogy gyorsabb kezelést kapjon. Az EU-s országok lakosainak 80%-a utazna külföldre jobb minőségű ellátásért, de csak 42% utazna olcsóbb ellátásért. A jövőben hozott szakpolitikák valószínűleg megerősítik a duplikációs kiutazást (jobban mint a kiegészítő kiutazást), mivel az EU-s direktíva-tervezet szerint a tagállamok továbbra is maguk határozhatják meg milyen szolgáltatásokat fedeznek.

Intézményesített kiutazás akkor történik, amikor a kormányok és a fizetők formális programokat hoznak létre a betegmobilitás szabályozására és annak a hazai finanszírozási és/vagy ellátó rendszerbe való beépítésére. Az intézményesítés folyamatában két dimenzió létezik: az ellátói oldalon levő szakpolitikák és a finanszírozási oldalon levő szakpolitikák. Az ellátói oldalon történő intézményesített kiutazás potenciálisan hasznára lehet a kormányok és a fizetők számára, hogy a kapacitás korlátokat vagy egyéb problémákat a hazai egészségügyi rendszeren belül kezeljék. Példának hozható fel az az eset, amikor a brit NHS várakozási időinek enyhítésére a kormány térített bizonyos kezeléseket Európában.

Az Egyesült Államokban az intézményesítés alkotóelemei (ellátás és finanszírozás) kevésbé fejlettek. Az ellátás minőségi standardjait önkéntes alapon állapítják meg egy non-profit tanúsítási eljárás során (Joint Commission). Az intézményesítés finanszírozási politikái államonként változnak és arra összpontosítanak, hogy lehetővé tegyék a mexikói biztosítóknak szűk egészségbiztosítási termékek árusítását Kaliforniában, hogy javítsák az egészségügyhöz való hozzáférést. A biztosítás hordozhatósága Mexikó és az Egyesült Államok között erősen korlátozott. Az Egyesült Államokban a biztosítás nélküli külföldi állampolgárok csak sürgősségi szolgáltatásokat vehetnek igénybe, és az ellátók kérhetnek térítést a betegektől. A biztosítás nélküli mexikói bevándorlók vagy a közszolgálati biztonsági hálót veszik igénybe, vagy vissza mennek Mexikóba. Az amerikai nyugdíjasok elégtelen biztosításban részesülnek Mexikóban, mivel a Medicare nem fizet külföldön történő ellátásért.

Az európai szakpolitika az intézményesítés spektrumának egyik végletét képviseli, ahol az egészségbiztosítási juttatások egyre kiegyenlítettebbé és hordozhatóbbá válnak, az ellátó rendszerek és minőségi standardok is szorosabban vannak harmonizálva. A betegmobilitás érdekében kifejtett nyomás az európai országokat a tervezett intézményesítés felé vezette, ahol a fennálló egészségügyi rendszer kiegészítőjeként fog szerepelni a betegek választási lehetőségeinek növelésére, a skálagazdaság és a minőség javítására, az e-health használatának növelésére.

Az Egyesült Államokban a betegmobilitás korlátozott és elsősorban gazdasági szükségletek vezérlik a jogok, a hatékonyság és a forrásmegosztás érvei helyett. A minimalista amerikai politikai keret főképpen a szabályozás fellazítását célozta meg, hogy segítse a megfizethető biztosítási termékek vásárlását a biztosítás nélküli lakosság számára a szolgáltatások Mexikóban történő igénybevételével. Európához viszonyítva a betegmobilitás földrajzi terjedelme is korlátozott az Egyesült Államokban.

Az új amerikai reformtörvény egészségbiztosítási piacokat fog létre hozni és kötelezővé teszi a fedezetet mindenki számára. Mindennek vegyes hatása lesz a betegmobilitásra. Egyfelől a szegények és a biztosítás nélküliek jobb lefedettségével csökkenhet az alapvető fedezet iránti kereslet. Másfelől a kötelező fedezet bevezetése az alacsonyabb költségű vagy duplikációs fedezet irányába gyakorolhat nyomást az alapvető fedezet helyett, ha kereslet alakul ki a külföldön nyújtott ellátás felé azok körében, akik egészségbiztosítás vásárlására lettek kényszerítve.

Az Egyesült Államokban a betegmobilitás kevésbé fejlett mint Európában, és a kevés hivatalos szakpolitika, amely támogatja a határokon átívelő egészségügyet, valójában korlátozza az egyének választási lehetőségét. A betegmobilitást támogató magánkezdeményezéseket az egészségbiztosítók ösztönzik a költségek csökkentésére, és nem a hatékonyság vagy a minőség növelésére. Európa egészségügyét közös elvek vezérlik: az ellátáshoz való teljes körű hozzáférés, az ellátás minősége, az ellátáshoz való egyenlő hozzáférés és a szolidaritás. Az értékek ez a fajta összhangja hiányzik az Egyesült Államokban, ahogy ezt a egészségügyi reform elfogadásának nehézsége is mutatja. (SZL)

Forrás:
Miriam J. Laugesena, Arturo Vargas-Bustamante: A patient mobility framework that travels: European and United States–Mexican comparisons. Health Policy, Volume 97, Issues 2-3, October 2010.

Megjelenés dátuma: 2010-09-30 15:00:35