HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Egészségügyi reformok

Kockázatkiegyenlítés és önkéntes egészségbiztosítás Írországban

Írország kísérletet tett irányított verseny bevezetésére önkéntes egészségbiztosításába. Az ír kezdeményezés tájékoztatást nyújt a kockázatkiegyenlítésről a hasonló reformot tervező országok számára.

Írország privát egészségbiztosítási rendszere (PHI) önkéntesen választható alternatívát kínál az ország állami egészségügye által biztosított juttatásokhoz. A közösségi árszabás már jó ideje a privát egészségbiztosítás központi elemének tekinthető, és mint ilyen, fontos célként szolgálja a PHI elérhetővé tételét mindenki számára, kockázattól függetlenül.

Az 1990-es évek közepéig az ország egyetlen biztosítója monopolhelyzetben volt. 1996-ban a piac megnyílt a verseny előtt, és számos szabályozó intézkedés született a közösségi díjszabás támogatására. Így került sor a kockázatkiegyenlítés bevezetésére, melynek célja a közösségi díjszabás rendszerének megóvása a szelekció megelőzése révén, egyben a verseny lehetővé tétele az egészségbiztosítási piacon. A kockázatkiegyenlítés bevezetése azonban komoly jogi és politikai akadályokba ütközött.

Írországban a kockázatkiigazító tényezők kiválasztását nem előzték meg széles körű egyeztető tárgyalások, így nem vált egyértelművé, hogy a retrospektív vagy a prospektív kockázatkiegyenlítés módszerének alkalmazása-e a célravezetőbb, bár mindkettőre történt kísérlet. Amennyiben az újabban bevezetett „egészségi állapot” változót alkalmazzák, ez jelentősen megnöveli a biztosítók közötti transzfereket, az eredetileg a „korra és a nemre” vonatkozó tényezők alkalmazásakor tapasztaltakhoz képest. Az „egészségi állapottal” mint kockázatkiigazító tényezővel kapcsolatban azonban vita alakult ki a biztosítók között afelől, hogy ez mennyiben hat ösztönzőleg az irányított betegellátás programjainak kialakítására.

A kockázatkiegyenlítést gyakorló legtöbb ország több kockázatkiigazító tényezőt alkalmaz, mint Írország, és ily módon hatékonyabban tudja visszaszorítani a kockázatszelekciót.

Írország a kockázat-szolidaritás megóvásának céljával, hasonló célt tűzött ki, mint sok más ország, így Hollandia és Németország is. Az intézkedések bevezetése azonban sok olyan problémát vetett fel, melyek máshol nem jelentkeztek. A különbségeket egyrészt a versenyt a 90-es évekig nélkülöző piacszerkezet, másrészt a piac önkéntes jellege váltotta ki.

Az ír kísérlet tapasztalatai a következőképpen összegezhetőek:
1) a kockázatkiegyenlítő rendszerek körültekintő kidolgozása elejét veheti a biztosítók és a lakosság által a megvalósítással kapcsolatban jelzett aggályoknak,
2) a kockázatkiegyenlítés eredményesebb lehet az adórendszeren keresztül bevezetett intézkedések révén, mint az ilyen háttérintézkedések igénybevétele nélkül,
3) az adórendszerből kiindulva, lehetőség nyílik a részleteket jobban figyelembe vevő kockázatértékelésre, mivel ily módon – elméletileg - kockázatokkal kapcsolatos támogatást lehet nyújtani bizonyos lakossági csoportok (pl. krónikus betegek) számára,
4) a verseny előmozdítása főként olyan környezetben lehet sikeres, ahol a kockázatkiegyenlítés a biztosítók tevékenységének viszonylagos hatékonyságán alapul, és ahol nem érvényesül a preferált rizikócsoportok előtérbe helyezése,
5) Írországban az eredetileg figyelembe vett és alkalmazott „koron és nemen”, illetve az újabban változóként kijelölt „életkoron” kívül további kockázatkiigazító tényezők alkalmazása vezethet sikerre a kockázatkiegyenlítésben. (ZLL)

Forrás:
Armstrong,John.: Risk equalisation and voluntary health insurance markets: The case of Ireland. Health Policy, Volume 98, Issue 1, November 2010, pages 15-26.
(letöltés dátuma: 2010.10.18.)

Megjelenés dátuma: 2010-10-20 15:08:11