HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Egészségpolitika

A spanyol egészségügyi rendszer decentralizációja

Spanyolország 1978-ban lefektetett Alkotmánya 17 széles körű autonómiával rendelkező régióra (Communidades Autónomas – CA) osztotta az országot. Így – több közigazgatási terület között – az egészségügy is a saját parlamenttel és kormánnyal rendelkező CA-k irányítása alá került.

Az Alkotmány által lefektetett rendelkezések értelmében a központi kormány határozza meg az egészségügyi ellátás kereteit és minőségi standardjait, melyek gyakorlatba való átültetése a CA-k hatáskörébe tartozik. A központi kormány és a CA-k közötti koordinációt a Térségközi Tanács látja el.

1986-ban, az ország egészségbiztosításon alapuló rendszere adóalapú Országos Egészségügyi Rendszerré (Sistema Nacional de Salud – SNS) alakult át, melynek decentralizált irányítása átfogó egészségügyi fedezetet biztosít az ország minden lakosa számára.

Az SNS Kohézióra és Minőségbiztosításra vonatkozó 2003-as Törvénye teremtette meg a jelenleg tapasztalható decentralizációs folyamatok alapját. Napjainkban az alapellátást, mely számos betegségmegelőző programot is tartalmaz, közalkalmazotti státuszban dolgozó szakemberek nyújtják a lakosság számára (1 orvos és nővér jut 1500 lakosra). A fekvőbeteg-ellátás keretében, a kórházi ágyak 71,2%-a tartozik az állami szektorhoz.

A több évtizedet átfogó statisztikák által jelzett pozitív eredmények szintén nagy valószínűséggel a decentralizációnak tulajdoníthatóak: míg 1970-ben a születéskor várható átlagos élettartam 72,88 év volt, ez 2008-ban 81,24 évre emelkedett, és ugyanez alatt az időszak alatt az 1000 élveszületésre számított csecsemőmortalitás 20,78-ről 3,35-re csökkent.

Az elkerülhető halálozás 1991 és 2005 között mutatkozó csökkenése is alátámasztja a szolgáltatások minőségével, hozzáférhetőségével és biztonságosságával kapcsolatban támasztott követelmények megvalósulását.

2007-ben, az egészségügyi kiadások Spanyolország GDP-jének 8,5%-át tették ki. Az erőforrások megoszlása ugyanebben az évben a következő volt: 71% állami kiadás, a lakosság részéről teljesített közvetlen (főként gyógyszerekre vonatkozó) kifizetések 22,5%, magánbiztosítás 5,5%.

Az egészségügyi rendszer decentralizációja, mely egybe esett a 2008-as financiális krízis előtti gazdasági fellendüléssel, ösztönzőleg hatott az egészségügyi beruházásokra, az egészségügyi szolgáltatások rugalmasabb teljesítésére, és egyben előmozdította a helyi igényekhez igazodó ellátást is.

Az eredmények mellett azonban problémák is jelentkeztek: egyes régiók erőn felül kezdtek költekezni, az országos és a regionális szintű koordináció akadozott, és a területek ellátása közötti eltérések nőttek. Bár a Kohézióra és Minőségbiztosításra vonatkozó 2003-as Törvény Országos Kohéziós Pénzalapot állított fel a földrajzi egyenlőtlenségek kezelésére, ez elsősorban azoknak a kiadásoknak a térítésére szolgált, mely a saját régiójukon kívül fekvőbeteg-ellátásban részesülő betegek ellátása során merült fel, és így nem vezetett az egyenlőtlenségek csökkenésére.

2009 decemberében az Alapvető Állami Szolgáltatásokat Garantáló Pénzalap felállításával új regionális pénzügyi rendszert vezettek be, mely egy közös alapba integrálta a Kohéziós Alap mellett az oktatás, a szociális szolgáltatások és az egészségügyi ellátás erőforrásainak 80%-át.
A Pénzalapot képező központilag begyűjtött adóbevételek a továbbiakban szétosztásra kerülnek, de ez nem mindig tükrözi egyenletesen az egyes régiók által jelzett igényeket.

Problémát jelent, hogy sem országos szinten, sem a régiók között nem megfelelő az egészségügyi tájékoztatás, és ez különösen a kimenetekre vonatkozó információkat érinti. A jelentős anyagi beruházások ellenére, nincs rendszeres teljesítményértékelés, és központi nyilvántartás hiányában igen kevés információ érhető el az egészségügy humán erőforrásáról.

Míg az országos szintű döntéshozás érzékelhetően decentralizálttá, a regionális szintű folyamatok sokszor túlzottan is központosítottakká váltak.

2008 júniusában Bernat Soria, egészségügyi miniszter Országos Egészségügyi Megállapodás kidolgozására tett javaslatot. A dokumentum főbb témakörei a következők voltak: egészségpolitikai irányelvek, humánerőforrás-politika, a költségvetés fenntarthatósága, minőségi és innovációs kérdések, a kábítószerfüggőség felszámolása ...

A 2009 áprilisában az egészségügyi és szociális tárca élére újonnan kinevezett Trinidad Jimenez miniszter asszony 6 munkabizottságot állított fel a kezdeményezés támogatására. A bizottságok tagjai tevékenységüket az Egészségügyi Minisztérium, a regionális egészségügyi hatóságok, a szakmai szervezetek és a lakossági csoportok képviseletében fejtik ki. Mind e mellett – a tájékoztató közlemények szerint – 2013-ig előreláthatólag nem kerül sor a megállapodás aláírására. (ZLL)

Forrás:
DURÁN,Antonio: Health system decentralization in Spain: a complex balance. Euro Observer, 2011,13,1,7-9.
http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0007/135664/EuroObserver13_1.pdf
(letöltés dátuma: 2011.04.12.)

Megjelenés dátuma: 2011-04-14 15:01:26