HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Fekvőbeteg ellátás

A kórházi költségvetés átalakítása a várólisták csökkentésére Hollandiában

A Health Policy szakfolyóirat megvizsgálta a kórházi költségvetés és a várakozási idők viszonyát a holland kórházi ellátásban.

A legtöbb iparosodott országhoz hasonlóan az elmúlt évtizedekben Hollandiában csökkent a fekvőbeteg felvételek aránya. A folyamat 2001-ig tartott, azóta ez az arány növekedésnek indult, éves szinten több mint három százalékkal. Mindez azután kezdődött, hogy a hosszú várólisták csökkentése érdekében a fix költségvetést felváltották a kórházak volumen alapú, nyitott térítési rendszerével. A kórházi tevékenység megnövekedése megmutatkozik a kórházi ellátás és a szakellátás kiadásainak növekedésében. Ezek a kiadások 2000 és 2007 között 7,8 százalékkal emelkedtek, évenként átlag 1,1 milliárd euróval, míg 1995 és 2000 között a növekedés 4,4 százalék volt.

A kórházi felvételek növekedését sokan a lakosság öregedésének is betudják, kutatások szerint azonban ez a tényező a növekedés kis hányadáért felelős. A kórházi felvételek növekedésének másik lehetséges magyarázatát a várólisták által okozott hátralékok ledolgozása képezi, ami a költségvetési rendszer megváltoztatását ösztönözte. Ebben az esetben a növekedés megállt volna amint a várólisták megszűntek. Azonban 2004 és 2007 között is folyamatosan növekedtek a kórházi felvételek Hollandiában, még ha alacsonyabb mértékben is.

A szerzők szerint a kórházi vagy nappali ellátásra (day care) felvett betegek számának növekedése azzal magyarázható, hogy a felvétel vagy a vizsgálat egyre inkább a nagyobb biztonság megteremtése érdekében történik. A felvételi kritériumok fellazulására az egészséggazdaságtan irodalmában úgy hivatkoznak, mint a kínálat által indukált keresletre. Ez a helyzet hasonló ahhoz, ami Angliában történt a teljesítmény alapú finanszírozás bevezetése után, amikor aránytalanul megnőtt a sürgősségi osztályokon keresztül történő rövid idejű fekvőbeteg felvételek száma. Ennek következményeként a térítési rendszert az elektív felvételekre korlátozták. Bár a kórházi felvételek nagyfokú növekedése figyelhető meg Hollandiában, a többi OECD országhoz képest még mindig alacsonynak tekinthető, s ez a nem elektív ellátás alulfogyasztását jelzi.

A várakozási idők jelentősen csökkentek a kórházi tevékenység növekedésével, de több eljárás terén még mindig meghaladják az előírt normákat (térdprotézis beültetés, hályogműtét). A tevékenység magasabb volumenén és a felvétel alacsonyabb küszöbértékén kívül még egy tényező hatással lehet a várakozási időkre. A kórház és az orvosok közvetlenül befolyásolják a várólistákat azzal, hogy eldöntik kik kerülnek föl vagy le. A szolgáltatás vásárlókkal történő, a következő év költségvetéséről történő egyezkedés során ösztönzés lép fel a várakozási idők és várólisták fenntartására.

Azokban az országokban, ahol a várakozási idők szakpolitikai problémát jelentenek, a kormányok különböző stratégiákat vezettek be:
• Országos várakozási idő célkitűzések (pl. az angol NHS, ahol 2000-ben vezették be jutalmazással és büntetéssel egybekötve)
• Célzott extra pénzalapok (pl. az angol NHS, ahol az 1990-es években vezették be az ellátók és a vásárlók közötti szerződéssel)
• Várakozási idő garanciák (pl. az északi országok és Anglia, ahol az 1990-es években vezették be, de nem bizonyult hatásosnak)
• A magánszektor kapacitásainak szerződtetése (pl. az állami egészségügyi szolgálattal működő országok, ahol vagy nem bizonyult hatásosnak vagy negatív hatással volt)

Ideális esetben a kórházi felvétel kritériumai, a tevékenységek volumene és minősége az ellátó és a finanszírozó közötti szerződésben van lefektetve. Nehezen kivitelezhető olyan felvételi kritérium rendszer létrehozása, amely minden diagnosztikai kategóriában érvényes. A rendelkezésre álló stratégiák a következő formát ölthetik: a prioritási csoportok számára történő célzott extra pénzalapok biztosítása, a prioritási csoportok számára végzett közvetlen tevékenységek teljesítmény menedzsmentje, vagy a kettő kombinációja.

A szerzők következtésként megállapítják, hogy a költségvetési plafonok megszüntetésével, vagyis a kórházak volumen alapú, nyitott térítési rendszerével a várólisták problémáit nem lehet hatékonyan megoldani. Bár a többletforrásokat a hosszú várakozási idővel bíró betegség-kategóriák fizetésére szánták, más diagnosztikai kategóriákban is megnövekedett a finanszírozás mértéke. A szerzők szerint az ilyen generikus intézkedés helyett egy jóval fókuszáltabb megközelítésre lenne szükség. (SZL)

Forrás:
Aart R. van de Vijsel et al.: Rendering hospital budgets volume based and open ended to reduce waiting lists: Does it work? Health Policy, Volume 100, Issue 1, April 2011.

Megjelenés dátuma: 2011-04-20 10:09:57