HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Népegészségügy

Az idősek ellátására fordított kiadások alakulása 2050-ig – OECD

Az OECD országokban a hosszú távú ellátásra fordított kiadások előreláthatólag megkétszereződnek, sőt meg is háromszorozódhatnak 2050-ig a lakosság elöregedésének tulajdoníthatóan. Így egy nemrégen közzétett OECD-jelentés szerint, a kormányoknak intézkedéseket kell hozniuk a hosszú távú ellátás elérhetőségének megkönnyítésére, valamint a gondozásban részt vevő szakemberek és családtagok fokozottabb támogatására.

A hosszú távú ellátás biztosításáról és finanszírozásáról szóló dokumentum szerint a hosszú távú ellátást igénylő betegek több mint fele 80 éven felüli, és ennek a korcsoportnak a lakossághoz viszonyított aránya 2050-re majdnem 1:10-hez lesz, a 2010-ben regisztrált 1:25-ös arányhoz képest. Japánban és Németországban még magasabb értékek várhatóak: 17 illetve 15 százalék.

Ennek megfelelően fognak növekedni a hosszú távú ellátásra fordítandó kiadások is, melyek OECD-átlaga jelenleg a GDP 1,5 százalékát teszi ki. Ez különböző országokra lebontva:
- Svédország és Hollandia esetében a legmagasabb – 3,5 százalék és 3,6 százalék
- Portugália, a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság esetében a legalacsonyabb – 0,1 százalék, illetve az utóbbi két esetben 0,2 százalék.

Kulcsfontosságú a gondozást ellátó személyek bér- és munkafeltételeinek javítása. Az utóbbi időben Németország, Hollandia, Svédország és Norvégia már tett ilyen lépéseket a gondozást ellátó személyek megtartására. Belgiumban, Hollandiában és Svédországban a szolgálati idő anyagi elismerését is tartalmazó kollektív munkaszerződések szintén sikeresnek bizonyultak.

A jövőben felmerülő igények kielégítéséhez, az OECD-országoknak a külföldi munkavállalók számára is vonzóvá kell tenniük a gondozó tevékenységet olyan feltételek megteremtésével mint a munkavállalói engedély érvényességének meghosszabbítása, valamint a gyakorlati képzés és a nyelvoktatás igénybevételének lehetősége.

Az országok vezetésének meg kell találnia a középutat az ellátás színvonalának és az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságának biztosításához. A hosszú távú ellátásra szorulók körülbelül 70 százaléka a lakóhelyén részesül ilyen ellátásban, viszont a gondozóotthoni kiadások az összkiadás 62 százalékát teszik ki. A részidős munkavállalás ösztönzése, a családtagokat felváltó gondozás valamint a családtagok számára nyújtott juttatások szintén költség-hatékony megoldást jelenthetnek a rendkívül költséges intézeti ellátás helyett.

A hosszú távú ellátás komoly anyagi megterhelést jelent még az átlagon felüli keresettel rendelkezők számára is. Így az OECD szerint az országok vezetésének intézkedést kell hoznia a méltányosabb teherviselés érdekében a juttatások legrászorultabbak számára való odaítélésére vagy más módon való segítségnyújtásra állami-magán partnerség révén.

A magánbiztosítás is megoldást jelenthet néhány országban, de az ezt igénybe vevők száma valószínűleg korlátozott marad, amennyiben nem teszik kötelezővé ezt a biztosítási formát.

Az USA-ban és Franciaországban, abban a két OECD-országban, ahol az ilyen biztosításnak a legnagyobb a piaca, a 40 éven felüli lakosok 5, illetve 15 százaléka rendelkezik hosszú távú ellátásra szóló fedezettel. (ZLL)


Forrás:
Society: Spending for seniors to double or more by 2050, says OECD
OECD, 2011.05.18.
http://www.oecd.org/document/12/0,3746,en_21571361_44315115_47904908_1_1_1_1,00.html
(Letöltés dátuma: 2011.06.01.)

Megjelenés dátuma: 2011-06-02 10:44:28