HealthOnline cikkek

Ország: Hollandia

Témakör: Egészségügyi kiadások

A személyes egészségügyi büdzsé hollandiai tapasztalatai

A Health Foundation által publikált tanulmány áttekintést nyújt a személyes egészségügyi büdzsé (personal health budget) működéséről Hollandiában.

Az egészségügyi és szociális ellátásra nyújtott személyes költségvetési keret már több fejlett országban bevezetésre került, és úgy határozható meg, mint egy pénzösszeg, amelyet a krónikus betegségben vagy rokkantságban szenvedő emberek az egészségügyi és jóléti szükségleteikre költenek. Mivel a büdzsét maga a szolgáltatások felhasználója vagy az ellátó tartja kézben, nagyobb rugalmassággal és választási lehetőséggel rendelkezik. A kormányok is úgy tekintenek rá, mint az egyre növekvő egészségügyi és szociális ellátás költségeit visszafogó eszközre, amely egyben javítja a minőséget és az innovációt.

Az európai országok közül Angliában a személyes büdzsé már 1996 óta jelen van a felnőtt szociális ellátásban. Bár igénybevétele igen alacsony (a jogosultak 6%-a), a kormány terveiben továbbra is szerepet játszik. Nemrég jelentették be, hogy 400 millió fonttal bővítik ki a rendszert az NHS-en keresztül, és 2013-ra a helyhatóságok várhatóan egy millió jogosult ember számára nyújtanak személyes büdzsét a szociális ellátásban. Angliában jelenleg 70 ilyen jellegű kísérleti projekt működik, értékelésüket 2013-ban teszik közzé. Az angliai rendszerben lehetőség van a közvetlen kifizetésekre a büdzsé tulajdonosa vagy a pénzalapokat menedzselő szolgáltató számára. Az ellátás vásárolható állami, magán vagy önkéntes szektoroktól, a büdzsé tulajdonosa határozza meg hogyan költi el a pénzt. (Részletek: https://era.aeek.hu/teljes-HealthOnline-cikk.php?id=2296 és https://era.aeek.hu/teljes-HealthOnline-cikk.php?id=2485 )

Az angol mellett a holland tapasztalatok is tanulságosak a személyes költségvetési keret kialakulásában. Hollandiában hasonló fiskális és demográfiai nyomások vannak jelen, mint az Egyesült Királyságban, de a rendszer minden korú krónikus betegségben vagy rokkantságban szenvedő emberre kiterjed. A személyes egészségügyi büdzsét először 1996-ban vezették be a különleges orvosi költségekről szóló törvény (AWBZ) alapján, amely teljes egészségbiztosítási fedezetet garantált számos krónikus szolgáltatásra. Ezt követően az egyre növekvő kereslet és várólisták miatt költekezési plafont határoztak meg a krónikus ellátásra.

Az egészségügyi büdzsé által nyújtott készpénz juttatások célja az volt, hogy szabadabbá tegyék a szolgáltatások kínálatát és olcsóbb, személyre szabott alternatívát nyújtsanak a fennálló természetbeni juttatásokkal szemben azok számára, akik nem igényelnek krónikus ellátást. Hollandiában a 17 millió lakosból kb. 600 ezer ember igényel fizikai vagy mentális egészségügyi ellátást. A csoport kb. felét otthon gondozzák, ennek harmada jelentkezett a személyes egészségügyi büdzsére - 2010-ben 123 ezren voltak, míg1996-ban csak 5401-en. Havonta 2000 ember iratkozik fel a rendszerre és 1000 hagyja el, vagyis havi 1000 taggal bővül.

A rendszer bővülését a hagyományos szolgáltatásokban fennálló szakadékok teszik lehetővé. Otthoni ellátás létezik már az idősek számára, ezért ott nem szükséges személyes büdzsét igénybe venni, de az autizmusban vagy figyelemzavarban szenvedő fiatalok esetében már más a helyzet. Az ilyen gyermekek sajátos igényeinek ellátása nem áll rendelkezésre a hagyományos szolgáltatások terén.

A szektor növekedése felvetette a kérdést, hogy a személyes egészségügyi büdzsé szükségletet elégít-e ki, vagy csak szükségletet teremt. A kérdés főleg azért merült fel, mert a büdzsé tulajdonosa bárkit alkalmazhat, beleértve a család tagjait is, és a gondozók harmada rokonokból meg szomszédokból áll. Egyelőre nem tudni, hogy a jelenben befektetett pénz később megtérül-e, és hogy többlet költekezésről van-e szó, vagy megtakarításról. A 25 ezer személyes büdzsé felhasználóból álló Per Saldo szervezet vezetője szerint valós szükséglet kielégítése történik, és nem annak megteremtése. Az értékelési kritériumok megszigorításával az enyhébb rokkantsággal élő emberek nem jogosultak többé személyes egészségügyi büdzsére, és a fiatalok számára nyújtott szolgáltatások is lecsökkentek.

Problémaként jelentkezett a holland rendszerben az is, hogy az ellátás definícióit következetlen módon értelmezték a különböző régiókban. Mindez annak ellenére történt, hogy a kormány irányelveket alkotott és rendszeresen kísérletet tett a jogosultsági kritériumok szigorítására. A határvonalak homályosak arra nézve, hogy mi tekinthető a rokkant emberek számára nyújtott elfogadható ellátásnak.

A 2010-ben alakult kisebbségi kormány az ellátás decentralizációjának kísérleteként a személyes egészségügyi büdzsé több elemét a helyhatóságok felé tervezi elmozdítani. A nem egyértelmű határvonalak mellett ez azért is gondot jelent, mert a helyhatóságok korlátozott forrásokkal rendelkeznek és nem mindig alkalmasak a rokkant emberek segítésére.

Bár nem létezik az ellátás minőségét ellenőrző hivatalos rendszer, az emberek nagyon óvatosak abban, hogy kivel kötnek szerződést, ha ápolóra van szükségük, vagy ha egy fogyatékos gyermeket gondozó személyt kívánnak alkalmazni. A felhasználókat azonban figyelmeztetik, hogy ellenőrizzék az ellátók hátterét, benne a bűnügyi nyilvántartással. A személyes egészségügyi büdzsé tulajdonosának felelőssége, hogy a meghatározza a minőség standardját és ahhoz tartsa magát. Az ellátó képesítése önmagában nem jelent jó ellátást, minőségnek az a segítség tekinthető, amely működik.

A Per Saldo szervezet által végzett felmérés szerint a legtöbb büdzsé tulajdonos meg van elégedve az ellátás minőségével. Semmi sem utal arra, hogy bárkit is ártalom ért volna ezen konstrukció során nyújtott ellátás során. Az egészségügyi büdzsé várólistáján levő 13 ezer ember 70%-a inkább tovább várna az új pénzalapok megérkezéséig, mint hogy a hagyományos típusú ellátást válassza.

A személyes egészségügyi büdzsé költségvetésének 40%-át a támogató szolgáltatások teszik ki. Mivel ezek kis hatással vannak az egészségre, valószínűleg a helyhatóságokhoz kerülnek majd. A költségvetés maradék 60%-a, amelyet jelenleg a központi kormány által megszabott adókból és támogatásokból fizetnek, az egészségbiztosítási alapcsomag részévé válhat. Ez azt jelenti, hogy a biztosítónak fizetnie kellene minden egészségügyi büdzsére jogosult személynek. A változtatások véghez vitelére törvénykezésre lenne szükség, ami legkorábban 2012-ben lépne érvénybe, és nem tudni még, hogy a kormány ezt az utat választja-e. Elképzelhető, hogy Hollandia követi Ausztria példáját, ahol a személyes büdzsére való jogosultság csak havi 40 óra ellátás után jelentkezik.

Hollandiában a személyes egészségügyi büdzsé megvalósítása folyamán adódtak problémák és kihívások, néha szükség volt adaptációra és törvénymódosításra, de népszerűsége arra enged következtetni, hogy szükségleteket elégít ki és társadalmi igényeket tükröz. A kezdeti problémák ellenére politikai elkötelezettség is létezik irányában, és általában elmondható, hogy a személyes büdzsé fényes jövő elő tekinthet. A holland tapasztalat hasznos lehet az Európa-szerte beinduló kezdeményezések számára, és lehetővé teszi a hibákból való tanulást és az előnyök felismerését. (SZL)

Forrás:
The Health Foundation. The Dutch experience of personal health budgets, July 2011
http://www.health.org.uk/public/cms/75/76/4162/2684/personal%20health%20budgets%20case%20study.pdf?realName=0BCs9c.pdf (letöltés dátuma: 2011.09.21.)

Megjelenés dátuma: 2011-09-28 13:35:12