HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Egészségügyi reformok

A hosszú távú ellátás reformja Hollandiában

A hosszú távú ellátás reformja tartalmazza az egyéni felelősségre helyezett nagyobb hangsúlyt, a magánfizetés szélesebb körű elterjedését, a helyhatóságok és az egészségbiztosítók szerepének növelését.

Hollandiában a hosszú távú ellátást (LTC) non-profit magánszervezetek nyújtják, többnyire ápolóotthonok, bentlakásos intézmények és otthoni ellátó szervezetek. 2010-ben a lakosság 3,6%-a vett igénybe szolgáltatásokat a hosszú távú ellátás terén. Az LTC finanszírozás leginkább állami forrásokból történik és a GDP 3,5%-át teszi ki, ami európai szinten magasnak tekinthető.

Az LTC finanszírozás három módon történhet:
1. A kivételes orvosi költségek törvény (AWBZ) szerint. A rendszert 1968-ban vezették be és az LTC jelentős részét fedezi. Az AWBZ egy kötelező járulék-alapú országos biztosítás, amely térítést nyújt ápolásra, tanácsadásra, orvosi ellátásra és elszállásolásra. Az ügyfeleknek önrészt kell fizetniük jövedelem, kor, családi állapot és az ellátás típusa szerint. A minimum havi önrész 145 euró, a maximum 2097. Jelenleg az átlagos önrész egy ápolóotthonban vagy bentlakásos intézményben 6400 euró egy évre.

2. Szociális támogatási törvény (WMO) szerint, amelyet 2007-ben vezettek be és többnyire otthoni ellátást fedez. A rendszert a helyhatóságok működtetik államilag nyújtott pénzalapokból, és olyan szolgáltatásokat tartalmaznak, amelyek korábban az AWBZ hatálya alá tartoztak. Az ügyfeleknek itt is kell önrészt fizetniük jövedelmük alapján.

3. Személyes büdzsé (PGB). Az LTC finanszírozásának harmadik pillérét a 90-es évek közepén vezették be abból a célból, hogy választási lehetőséget adjon az ügyfeleknek ellátási csomagjuk személyre szabásában. A személyes büdzsé kiadásai robbanásszerűen megnövekedtek az elmúlt évtizedben – 413 millió euróról 2002-ben 2,3 milliárd euróra 2010-ben. Ez azzal magyarázható, hogy a rendszert az idős emberek mellett a rokkantságban szenvedő fiatalok is igénybe vehetik.

A holland lakosság elöregedése az LTC keresletének növekedéséhez vezet. Jelenleg a lakosság 15,3%-a 65 év feletti, ez az arány 2015-re várhatóan 17,5%, 2030-ra 23,7% lesz. A lakosság elöregedése magával vonja az LTC munkaerő növekedését, ami átlagosan 1,8% volt 1995 és 2005 között, bár ezt a rátát nem lehet automatikusan extrapolálni a jövőre.

Az LTC reformja számos programot és szakpolitikai intézkedést foglal magában, ezek közt a legfontosabbak a következők:

• Az egyén felelősségére helyezett nagyobb hangsúly – szolidaritás helyett a magánfizetés szélesebb körű elterjedése

• A helyhatóságok szerepének növelése – a helyhatóságok a legalkalmasabbak az LTC ügyfelek támogatására, mivel már több kapcsolódó szolgáltatásért is felelősek, mint elszállásolás, jóléti programok, helyi szinten történő tervezés (bár magának az TLC-nek a nyújtásáért nem felelősek, erre külső ellátókat vonnak be pályáztatás útján)

• Az egészségbiztosítók szerepének növelése – jelenleg a biztosítók egy reprezentációs modellt használnak az AWBZ megvalósítására. E szerint egy biztosítót (általában a régió piacvezetőjét) bíznak meg az AWBZ végrehajtásával az összes biztosító képviseletében a 32 régió mindegyikében. 2013-tól kezdődően az egészségbiztosítókat bízzák meg az AWBZ megvalósítására az általuk lefedett lakosság számára.

• Az elérhetőség reformja – az AWBZ általi fedezet mértékét valamennyire csökkentették a jogosultsági kritériumok szigorításával. Egy újabb intézkedés szerint a bentlakásos intézményben az ügyfeleknek fizetniük kell az elszállásolásért és a megélhetési költségekért. Jelenleg az AWBZ téríti a bentlakásos ellátás nagy részét, az ügyfeleknek csak költség-hozzájárulást kell fizetniük. Az otthoni ellátás átkerülése az AWBZ-től a WMO-ba, és általában a helyhatóságok szerepének növelése a hosszú távú ellátásban, messzemenő következményekkel járhat az elérhetőségre nézve. Ha az AWBZ valóban egy társadalombiztosítási megoldást képvisel, akkor az ügyfeleknek joguk van az LTC-hez, ha erre jogosultnak találják őket. Az AWBZ-vel ellentétben a WMO nem egy nyitott rendszer. A törvény csak arra kötelezi a helyhatóságokat, hogy addig támogassák az egyéneket, amíg képessé válnak az önálló élet vezetésére és a társadalmi életben való részvételre. A helyhatóságok azonban nagy mozgástérrel rendelkeznek ezen elv feltételeinek teljesítésére.

• A személyes büdzsék részleges megszűntetése – a természetbeni juttatások növelése (részleges megszűntetés 2013-ban, teljes megszűntetés 2014-ben)

A hosszú távú ellátást érintő reformok politikailag terhelt üzeneteket közvetítenek és időbe telik, amíg elfogadják őket. A reformok politikai érzékenysége megmutatkozik abban, ami 2012 áprilisában történt a kormány bukása után a korábban ellenzékben levő három párt közötti megállapodásnál. A koalíciós megállapodás az állami költségvetési hiány 3%-ra csökkentéséről tartalmazott több intézkedést is, amelyek hatással voltak a hosszú távú ellátás reformjára. A leglátványosabb intézkedés az volt, hogy visszavonták személyes büdzsé rendszer részleges megszűntetését. (SZL)

Forrás:
Hans Maarse: The Reform Of Long-Term Care In The Netherlands. Eurohealth Vol.18, No.2, 2012, http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0007/169531/Eurohealth-Vol-18-No-2.pdf (letöltés dátuma: 2012.09.04.)

Megjelenés dátuma: 2012-09-21 14:34:50