HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Egészségügyi reformok

Hollandia egészségbiztosítási reformjának értékelése

Az Eurohealth tanulmánya áttekinti a holland egészségbiztosítási törvény bevezetését követő hat év eredményeit.

A 2006-ban Hollandiában véghezvitt egészségügyi reform jelentős nemzetközi érdeklődést váltott ki, különösen a tekintetben, hogy milyen hatással van a szabályozott verseny olyan fontos tényezőire, mint az ár, a minőség és az ellátás volumene. 2006-ban a holland egészségügyi rendszer átváltott a kötelező állami biztosítás és az önkéntes biztosítás kettős rendszeréről az egész lakosságot lefedő kötelező magánbiztosításra. Nagy hangsúlyt helyeztek az egészségért vállalt egyéni felelősségre és az ellátás piacorientált modelljére, amely a versenyen és a szabad választáson alapul, ugyanakkor garantálja a szolidaritást a szegényeknek nyújtott támogatással.

A 2006-os reform jogi alapja az egészségbiztosítási törvény volt, amely megteremtette a teljes lefedettséget a biztosítás vásárlásának kötelezővé tételével. A biztosítók létrehozhatják saját ellátói hálózatukat az árkedvezményt nyújtó kórházakkal való szelektív szerződéskötés révén. A kötelező alapcsomagot törvényileg szabják meg, a biztosítási díjakat közösségi ráta szerint határozzák meg. Az egészségbiztosítók által gyakorolt kockázat szelekció elkerülésére kockázat kiegyenlítési modellt alkalmaznak. A fogyasztók évente egyszer válthatnak biztosítót, bár van, ahol ezt havonta is meg lehet tenni. A biztosítók egymás közötti versenye az alapcsomag ára alapján történik (mivel tartalma szabályozva van), és felelősséggel tartoznak olcsó és jó minőségű egészségügyi szolgáltatások vásárlásáért.

A holland egészségügyi rendszer nem alkalmazza a szabadpiac elvét, ez csak a kiegészítő önkéntes biztosítás sajátja. A rendszerben erőteljesen jelentkezik a jogi szabályozás a nemkívánatos hatások ellensúlyozására és az olyan közérdekű célok védelmére, mint az elérhetőség, a megfizethetőség és a minőség. A szabályozott versenyre való áttérésnek több célja volt:
• Az egészségügyi kiadások visszafogása
• A fogyasztók szabad választási lehetőségének megteremtése
• A hatékonyság és a minőség javítása
• A hozzáférés garantálása
• Az innováció ösztönzése

Egészségügyi kiadások

Hollandia GDP arányában kifejezett egészségügyi kiadásai 2008-ig az OECD országok átlaga körül volt. Ez azonban 2009-ben megugrott a krónikus ellátás kiadásainak újradefiniálása következtében és elérte a 12%-ot. Az Egyesült Államok (17%) után így Hollandia a második leginkább költekező országgá vált az egészségügy terén és jóval meghaladta az OECD átlagot (9,6%). Mindemellett elmondható, hogy Hollandiában a krónikus ellátás kiadásait igen jól igazgatják más országokhoz képest, ahol nagyobb mértékben vannak ráutalva az informális ellátásra (amelynek költségeit nehéz felmérni).

Az egészségügyi költségek növekedésének egy részét feltehetően a kötelező magánbiztosítás bevezetése okozta 2006-ban. Emellett a kórházi tevékenységet növelte az is, hogy 2008-ban megszűntették a kórházi szakorvosok egyösszegű fizetését és egyesítették a kórházi térítésekre használt DRG-szerű DTC-vel (Diagnosis Treatment Combinations, bevezetve 2005-ben). Mindebből az következik, hogy a 2006-os egészségügyi reform és a fizetés szabályozása ösztönzően hatott az orvosok és a kórházak számára a kereslet növelésére.

Fogyasztók választási lehetősége

A szabályozott verseny egyik fontos előfeltétele a fogyasztói választás megléte. Az elérhető, világos információk mozgósítják a fogyasztókat, ami arra kényszeríti a biztosítókat, hogy egyensúlyt teremtsenek az ellátás minősége és ára között. Az egészségbiztosítási törvény beiktatása után több webhely jött létre, ahol ár/minőség információval szolgáltak különböző egészségügyi ellátókról és biztosítókról. Évente átlagban a lakosság 4-6%-a vált biztosítót. A fogyasztók számos ellátó közül választhatnak és (jelenleg) nem korlátozza őket a biztosítók szelektív szerződéskötési gyakorlata.

Hatékonyság és minőség

A hatékonyság növelése érdekében több kezdeményezés történt a szakellátás alapellátással való helyettesítésére, hogy ezáltal visszafogják az egészségügyi költségeket. Emellett a háziorvosok alkalmazhatnak ápolókat bizonyos fizikai és mentális betegségek kezelésére. Az e-health programok használata is megemelkedett, példaként említhető a krónikus obstruktív légzőszervi betegségben szenvedők online önmenedzselő programjai, az online mentális egészségügyi tanácsadás, az elektronikus konzultáció háziorvosokkal, egyéb számítógépes és mobil alkalmazások.

A minőség tekintetében Hollandiában az egészségügyi kimenet indikátorok eredményei az átlagostól a viszonylag jó értékig terjednek. A minőséget érintő információk többnyire struktúra és folyamat indikátorokról, valamint betegelégedettségi indikátorokról állnak rendelkezésre. A szerzők szerint ez az a terület, ahol lehetne javítani a jövőben. A kimenet indikátorok kialakításának egyik jó példája a Routine Outcome Measurement program, amelyet benchmarkként fognak használni az ellátók között.

Hozzáférés

A szolgáltatás igénybevételekor fizetett közvetlen térítés terén Hollandia a legalacsonyabbak között van az OECD országok közül, az összes egészségügyi kiadások kevesebb mint 7%-a. A biztosítás nélküli emberek száma kb. 136 ezer, vagyis a lakosság 0,8%-a. Ez a szám 2006-ban 230 ezer volt, így az egészségügyi reform pénzügyileg nem volt káros hatással az ellátáshoz való hozzáférésre. A legfontosabb egészségügyi szolgáltatások majdnem az egész lakosság számára elérhetők közel a lakóhelyhez, a várakozási idők pedig a jóváhagyott szint alatt vannak.

Következtetés

A 2006-os egészségügyi reform elősegítette a szabályozott versenybe való átmenetet a kínálat és az ár szabályozásából. Ez a folyamat állandó változásnak van kitéve, mivel az egészségpolitikát befolyásolják az adott időben fennálló politikai nézetek. A szabályozott verseny bevezetéséhez 30 évre volt szükség, ahol számos bizottság elemezte az egészségügyi rendszer szükségleteit és nyújtott tanácsokat a kormányoknak. A jobboldali pártok általában a biztosítók és az ellátók közötti megállapodások rendszerét támogatják az ár és a minőség szabályozására, a baloldali pártok szerint a verseny nem jelent gyógyírt minden megoldatlan problémára. Az egészségügyben megvalósított szabályozott verseny összes kihatása még egy ideig ismeretlen marad.

Az elmúl hat év alatt annyi már bebizonyosodott, hogy az egészségügyi költségek tovább növekedtek, a minőségre vonatkozó információk elérhetővé váltak, a kórházi hatékonyság javult és a fogyasztók választási lehetősége kibővült. A jövőt illetően az egészségügyi rendszer monitorozása fontos előfeltétele lesz a szabályozott verseny hatásainak jobb megértésében, legfőképpen az ellátók között az árban és minőségben jelentkező változékonyság monitorozása. (SZL)

Forrás:
Ilaria Mosca: Evaluating Reforms In The Netherlands’ Competitive Health Insurance System.
Eurohealth Vol.18 No.3 2012
http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0017/174410/EuroHealth-v18-n3.pdf (letöltés: 2012.09.02.)

Megjelenés dátuma: 2012-10-05 13:56:26