HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Egészségügyi rendszerek jellemzői

Az egészségügy jövője Európában

Egész Európában egyre szűkösebbek az egészségügy forrásai. A szűkülő források mellett a legjelentősebb problémát a költségek rohamosan növekvő volta jelenti, melyek növekedése a gazdasági növekedést jóval meghaladja. A Világbank adatai szerint az Európai Uniós tagállamok egészségügyre fordított kiadásai 2000-ben átlagosan a GDP 8 százalékát tették ki, ami azonban az előrejelzések szerint várhatóan 2030-ig 14 százalékra, majd tovább növekszik. Az európai egészségügy elsődleges célja jelenleg azon módszerek megtalálása, amelyekkel a rendszer jelenlegi forráshiánya kiküszöbölhető, illetve a költségek féken tarthatóak. A közeljövőben olyan változások következnek be Európában, melyek esetében megfelelő ellenintézkedések nélkül a jelenlegi elvek szerint működtetett egészségügyi ellátás forrásai már elmaradnak a szükségletektől, ezért egyre égetőbb olyan túlélési stratégiák megtalálása a rendszer átalakítására, amelyek lehetőséget biztosítanak az európai egészségügy hosszú távú fenntarthatóságára.

Az európai egészségügyi rendszerek problémáinak fő forrása a lakosság elöregedése és ennek következtében a krónikus betegségek elterjedése. A pénzügyi terheket csak fokozza az orvosi technológia által előidézett költségnövekedés. A fejlődés pozitív hozadékai közé tartoznak pl. a géntérkép megalkotásával elért előrelépések számos betegség gyógyítása terén (daganatkutatás, cukor- vagy szívbetegségek kezelési eredményeinek javulása).

Az egészségpolitika számár már jó ideje ismertek az európai egészségügy előtt álló kihívások. Számos ország kísérleteket is tett e nemkívánatos hatások legkülönfélébb reformok által történő megfékezésére vagy leküzdésére. Sajnálatos módon e törekvések egyike sem járt eddig sikerrel, annak ellenére, hogy mindezek az egészségügyi szektor legjobb és legnagyobb gondolkodóinak bevonásával mentek végbe.

Az Economist Intelligence Unit „The future of healthcare in Europe” című tanulmánya ezért 2030-as időhorizonttal górcső alá veszi az európai egészségügy mai és előre látható jövőbeni kihívásait, felvázolja a rendszer változásának lehetséges 7 tendenciáját, külön kitérve az egészségügy pénzügyi válságára és annak lehetséges megoldásaira. A jelentés elkészítéséhez az Economist Intelligence Unit 28 különböző vezető pozíciót betöltő egészségügyi szakértővel – finanszírozók, egészségügyi szolgáltatók, kórházak stb. – készített mélyinterjút, melyek elemzését követően született meg az európai egészségügy lehetséges két évtizedének alakulását bemutató elemzés. A jelentés készítői a mai döntések eredményeképpen az európai egészségügy változásának legvalószínűbb hét tendenciáját figyelembe véve ötféle lehetséges forgatókönyvet vázolnak fel a szektor változására, melyek előnyeit, hátrányait a legkülönbözőbb tényezők befolyásolhatják, így ezek valamilyen kombinációjának bekövetkezése valószínűsíthető.

A jelentés szerint a jelenlegi krízis legfőbb mozgatórugói az európai lakkosság elöregedéséhez köthetőek, ami habár egyrészt bizonyítékul szolgál az egészségügyi ellátás múltbéli eredményességére, a jövő tekintetében egy nem tét nélküli és igen nehezen megoldható feladat elé állítja egész Európát. A fejlődés ára tehát az idősebb korban fellépő betegségek (krónikus megbetegedések, demencia, depresszió stb.) számának folyamatos növekedése, amelyek ellátási költsége az összes egészségügyi költség igen jelentős hányadát teszi ki. A költségek jelentős növekedéséhez járul hozzá pl. az egészségtelen életmód, az elhízással kapcsolatos megbetegedések számának jelentősen növekedése, az egészségre ártalmas környezeti tényezők elterjedése, az éghajlatváltozás, az elsősorban technológián alapuló gyógyítás terjedése, a túlzott bürokrácia a növekvő specializáció terjedése az orvoslás területén, valamint a főként tehetősebb rétegeket megcélzó fejlettebb és költségesebb orvoslás térhódítása, amivel az adókból és járulékokból fenntartott eddigi rendszerek már nem képesek lépést tartani.

A társadalom elöregedése, a krónikus betegségek növekedése és az egészségtelen életmód következményei tagadhatatlanok. Európában az információk szerint az idősek és a fiatalok aránya jelentősen eltolódik. Az UN-World Population Prospects projektje például arról számol be, hogy míg 2000-ben a 65 évesek és 65 évnél idősebb európaiak részaránya 16 százalék körül alakult, addig 2030-ra ez 24 százalékra fog növekedni. Az élettartam – főként a gazdag országokban – tehát a technika és az orvostudomány fejlődésének eredményeképpen folyamatosan nő, azonban az élettartam növekedéssel együtt nő az idősebb korban fellépő krónikus és egyéb betegségek száma, melyek gyógyítása vagy az idősek ápolásának költségei tetemesek.

További problémákat okoz az információs társadalmunkban, hogy az online elérhető információk miatt a betegek igénye egyre jobban növekszik a legújabb és leginkább költséges egészségügyi innovációkhoz való hozzáféréshez. A 30-as és 40-es években, amikor a jelenlegi nemzeti egészségügyi rendszerek bevezetésére sor került a két legfontosabb prioritás a fertőző betegségek terjedésének és az alultápláltságnak a megfékezése volt. A technika vívmányainak, az antibiotikumoknak és a tápláló élelmiszerek elterjedésének köszönhetően, illetve a globalizáció megindulásával a prioritások jelentősen megváltoztak, a rendszer és az európai emberek jelenleg már más, sokkal összetettebb problémákkal szembesülnek. Az egészségügyi rendszerek alapjaiban kevés változott az eltelt évtizedekben, a finanszírozás és a szolgáltatások nyújtása terén erősen töredezettek, főként az aktív ellátásra koncentráltnak és kórházközpontúak. A betegségstruktúra megváltozott, jelenleg a multimorbiditás az elterjedtebb, ami azonban egy elnyújtott, longitudiális szemléletet és finanszírozási rendszert feltételez. A kormányok a növekvő átlagos élettartam ellenére a rendszert továbbra is adókból és járulékokból igyekeznek fenntartani, ami azonban a fiatal, erős és munkaképes korú személyekre épül. A régi rendszer örökségeként az európai országok GDP-jük egyre nagyobb hányadát kell, hogy a lakosság egészségügyi ellátására fordítsák. 2008 körül az OECD országok átlagosan a GDP kilenc százalékát költötték egészségügyre, számos nyugat-európai ország finanszírozása már ekkor jóval meghaladta az OECD átlagát.

Az európai egészségügy jövőjét azok a rendszerrel kapcsolatos alapvető döntések fogják meghatározni, hogy a kormányok és a lakosság milyen válaszokat adnak a következő kérdésekre:

Állami vagy magán?
Natlie-Jane Macdonald a BUPA magán biztosító társaság ügyvezetője az NHS jelenlegi állami egészségügyi rendszerével kapcsolatban kifejtette, habár az igyekszik minden egyes ember mindennemű igényét kielégíteni, azonban ez hosszú távon nem tartható fenn. A holland egészségügyi miniszter a saját vegyes rendszerük tapasztalataiból kiindulva e témával kapcsolatban arra a következtetésre jutott, hogy minél nagyobb szerepet kap a magánbiztosítás a rendszeren belül, annál nehezebb a nagy költségigényű betegségekben szenvedő kispénzű emberek gyógyítása. Amennyiben az állami rendszer felé billen el a mérleg, a rendszer költségesebb, bürokratikusabb és kevésbe innovatív lehet.

Nemzeti vagy pán-európai? – kérdés, hogy milyen szinten lesz megvalósítható az átjárás a különböző országok eltérő egészségügyi rendszerei között.

Proaktív vagy reaktív? Szintén fontos, hogy milyen döntések születnek a kiadásokkal, elsősorban a prevenció támogatásával kapcsolatban.

Az európai egészségügy 7 lehetséges jövőbeni tendenciája
2011 és 2030 között

1. tendencia: az egészségügyi kiadások növekedése tovább fokozódik.
Ennek okai azonban nem csupán a már ismertetett tényezőkben keresendők, hanem abban, hogy egyre több ország ismeri majd fel azt, hogy az egészségesebb társadalom nagyobb jóléttel párosul. Szintén ezt támasztják alá az amerikai Milken Intézet kutatásai, melyek eredménye azt mutatja, hogy a betegségek okozta teljes gazdasági veszteség mindig magasabb a betegségekkel szembeni küzdelem összköltségénél. Egyre több ország ismeri fel azt, hogy minél egészségesebb a társadalma, annál teljesítőképesebb a gazdasága. A lényeg tehát valójában abban rejlik, hogy hatékonyabban kell elkölteni a forrásokat oly módon, hogy az egészségügyi tevékenység jó eredményt produkáljon, illetve a krónikus betegségek elterjedésével az innovációknak az életminőséget javító fejlesztésekre kell irányulniuk.

2. tendencia: elkerülhetetlen a szolgáltatások racionalizációja
Az egyre növekvő kereslet és csökkenő források az egészségügyi ellátás racionalizációját és konszolidációját teszik szükségessé. A magas költségigényű ellátások központba történő koncentrálása megtakarításokat eredményezhet (még akkor is, ha az állam térítené az utazás költségeit). Szükség lehet az otthon-közeli ellátás igényének feladására.

3. tendencia: a háziorvosok kapuőri és koordinátori tevékenysége felértékelődik a multimorbid betegek kezelése során

A költségcsökkentést szem előtt tartva erősíteni kell a háziorvosok kapuőri szerepét, hogy csak a valóban indokolt esetek kerülhessenek a magasabb ellátási szintekre. Ehhez szükséges a háziorvosok szakképzettségének és megbecsülésének fokozása. A kapuőri szerepről a hangsúly áthelyeződik a „betegmenedzser” (patient manager) szerepre, ami a multimorbid betegek ellátásának koordinálását foglalja magába.

4. tendencia: a preventív intézkedések, mint egészségmegőrző magatartásformák egyre fontosabbá válnak

Az Egészségügyi Világszervezet 2005-ben megállapította, hogy a szívbetegség, a stroke és a cukorbetegség legalább 80 százaléka minden esetben megelőzhető volna. Ennek eléréséhez azonban elkerülhetetlen az életmódbeli változtatás, ami befolyásolható a közoktatás, az árképzés, az adózás és más egyéb ösztönzők vagy visszatartó erők kombinációján keresztül. Ez azonban csak egy erős népegészségügyi rendszer megléte esetén vihető keresztül, ahol az egyének helyett a lakosság szintjén lehet gondolkodni.

5. tendencia: az európai kormányoknak meg kell találni a módját az egészségügyi adatok összegyűjtésének és átláthatóságának javítására, annak érdekében, hogy befektetési döntéseiket megfelelő módon rangsorolhassák.

Meglepő módon a kormányoknak manapság csupán homályos elképzelés van az egészségügyi beruházásaik értékével kapcsolatban, habár az ilyen jellegű elemzések egyre fontosabbá válnak, mivel a kereslet fokozódik és a források egyre szűkösebbé válnak.
A megfelelő elemzések hiánya részben arra vezethető vissza, hogy a hatalmasra duzzadt klinikai adatbázisok mégis átláthatatlanok, bizonyos korlátozó adatvédelmi szabályozások következtében.

6. tendencia: a betegeknek nagyobb felelősséget kell vállalniuk saját egészségükért, kezelésükért és gondozásukért

Habár az emberek hite tovább él az egyetemes egészségügyi ellátásban, egyre növekszik azok száma, akik nem bíznak abban, hogy az egészségügyi ellátás képes mindenki számára magas minőségű ellátást nyújtani. Ez az, amiért számos európai állampolgár tiltakozóan felszólal központi és helyi kormányzati szinten az egészségpolitika ellen. Ez az oka annak is, hogy egyre többen jutnak arra a következtetésre, hogy nagyobb felelősséget kell, hogy vállaljanak saját egészségükért, áttérnek egészségesebb életmódra vagy alternatív gyógymódok után kutatnak.
Mindkét tendencia terjedését elősegíti az egészségüggyel foglalkozó közösségi oldalak (bloggerek, tweeterek és más csoportok) robbanásszerű növekedése, ahol rendszeresen nyilvánosságra hozzák a nemzeti egészségügyi rendszerek hiányosságait és követelik, hogy a kormány tegyen valamit ez ellen. A kommunikációs technológia segíthet az egyéni felelősség szintjének növelésében, a szakértők és a betegek közötti információ megosztásban, a betegek megerősítésében.

7. tendencia: A kormányoknak le kell küzdenie a bürokráciát és olyan szabályozást kell hoznia, amely az egészségügyi szakemberek szerepét jól körülhatárolja és megszünteti az orvosi kutatások mesterséges költségnövekedését

Az egészségügy munkaerő igényes. 2010-ben minden tizedik munkavállaló az egészségügyben került foglalkoztatásra. Mivel az egészségügyi szolgáltatások iránti kereslet egyre növekszik, bizonyos területeken orvoshiány tapasztalható. Az orvosok fokozódó specializációja számos szakértő véleménye szerint a bürokrácia elősegítője és e mellett párhuzamos ellátásokhoz vezet, ami szintén a költségeket fokozza. A háziorvosok kapuőri és betegmenedzseri szerepe mellett, egyes egészségpolitikusok szorgalmazzák más egészségügyi dolgozók (pl. ápolók és gyógyszerészek) szerepének felértékelését.

Az Economist Intelligence Unit elképzelés szerint a mai egészségpolitikai döntések hatására 2030-ra öt különböző forgatókönyv körvonalazódhat. Ezek közül vélhetően egyik sem tekinthető majd kizárólagosnak, hanem ezek bármilyen ötvözete létrejöhet. Az öt forgatókönyv röviden a következő:



1. forgatókönyv

A technológia diadala

2030-ra elképzelhető, hogy a technológia fejlődése következtében az orvosok rendkívül korán lesznek képesek diagnosztizálni (és néha még gyógyítani is) az olyan krónikus betegségeket, amivel a korábbi évtizedekben, az emberek gyakran éltek együtt anélkül, hogy azokat valaha is diagnosztizáltak volna. A technológiának köszönhetően 2030-ra, sok ember egészséges és termelékeny marad egészen idős koráig (100 vagy 110 év), amikor is egészségi állapota gyorsan leromlik, majd meghal. Ezt a változást az e-egészségügy egy részterülete (az egyes személyek egészségi állapotának folyamatos online monitorozása és kezelése - ambient intelligence) fogja támogatni.

2. forgatókönyv

Létrejön egy Európai Szövetségi Egészségügyi Rendszer

Mivel a tagállamoknak nem sikerül nemzeti szinten az egészségügyi krízist rendezniük, brüsszeli szervezéssel létrejön egy új európai szintű egységes egészségügyi rendszer, melynek célja röviden a következő:
• Az egészségügyi erőforrások európai szintű szisztematikus racionalizációja
• Az egészségügyi standardok európai szintű harmonizációja
• Európai egészségügyi munkaerő képzés és átképzés
• Egy integrált e-egészségügyi rendszer európai szintű létrehozása
• A finanszírozási modellek harmonizációja

3. forgatókönyv

A hangsúly a prevencióra helyeződik át

2030-ra Európában a betegségek kezeléséről eltolódik a hangsúly azok megelőzésének irányába. A rendszer a legjellemzőbb krónikus betegségek (szívbetegségek, cukorbetegség, stroke, légzőszervi megbetegedések stb.) megelőzésére fókuszál, az erőforrások Európa-szerte ezt szem előtt tartva kerülnek allokálásra. Az immunizálás, az anyák egészsége, egészséges ételek támogatása a szegények részére, táplálkozási tájékoztató programok, sportolási lehetőségek, valamint az egészséges környezet, biztonságosabb utak, tisztább levegő és jobb minőségű házak kerülnek a fókuszba.

4. forgatókönyv

A rászorulók megsegítése és az egyenlőtlenségek csökkentésé kerül előtérbe

A költséges egészségügyi szolgáltatások mindenki számára történő nyújtásáért folytatott harc helyett az európai kormányok a mellett döntenek, hogy saját egészségügyi erőfeszítéseiket az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentésére összpontosítják. Ebből következik, hogy az erőforrásokat a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjainak megsegítése, tehát az idősek, szegények, mentális betegségben szenvedők és etnikai kisebbségek felé irányítja. A koncepció kiterjed a kelet-európai tagállamokra, ahol a születéskor várható átlagos élettartam igen alacsony. Az új rendszer célja, hogy javítsa az életminőséget e társadalmi szegmensekben, széles körökben elfogadottá váljon az "egészség érték" szemlélet és lehetővé váljon e rétegek gazdasági felzárkóztatása.

5. forgatókönyv

A Laissez-faire forgatókönyv

Bár a szakértői testületben senki sem vélekedett úgy, hogy a magánszektornak szabad kezet kellene kapnia a jövő európai egészségügyi rendszerében, hallgatólagosan mindenki egyetértett azzal, hogy a magánszektor nagyobb szerepet fog játszani. Ezért e forgatókönyv szerint 2030-ra a magánszektor venné át az egészségügyi ellátás finanszírozását, kivéve a legszegényebbek esetében. A kormány szerepe elsősorban az állampolgárok egészségügyi műveltségének javítása volna, az emberek arra való ösztönzése, hogy tájékozott egészségügyi döntéseket hozzanak, illetve az e-egészségügyi rendszerek bővítése az ellátás folytonosságának megfelelő biztosítása érdekében.

Az egyes trendek részleteikben, az öt elképzelt forgatókönyv lehetséges veszélyei, ill. azok lehetséges finanszírozásának részletei az Economist Intelligence Unit anyagában olvashatóak
(VN).


Forrás:
The Economist Intelligence Unit: The future of healthcare in Europe, 2011
http://www.janssen-emea.com/sites/default/files/The%20Future%20Of%20Healthcare%20in%20Europe.pdf
Letöltés dátuma: 2012.10.19.

Megjelenés dátuma: 2012-10-17 15:18:25