HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: Egészségügyi dolgozók

EU: javaslat a Szakmai Képesítések Irányelv modernizációjára

Az Európai Bizottság 2011 decemberében javaslatot nyújtott be a Szakmai Képesítések Irányelv módosítására, melynek célja, hogy megkönnyítse az egészségügyi szakemberek mobilitását az új e-kormányzási eszközök alkalmazása révén, emellett magában foglalja egyes egészségügyi szakmák képzési követelményeinek módosítását, meghatározza az egy szakmához való részleges hozzáférés feltételeit, továbbá a betegbiztonság növelésére is intézkedéseket tartalmaz.

Az Európai Bizottság 2011 decemberében javaslatot nyújtott be a Szakmai Képesítések Irányelv (2005/36/EC) módosítására azzal a céllal, hogy megkönnyítse az egészségügyi szakemberek mobilitását olyan új e-kormányzási eszközök alkalmazása révén, mint például az Európai Szakmai Kártya, és az Egyablakos Ügyintézési Pontok. A javaslat – amely a Bizottság által 2011 júniusában kiadott Zöld Könyvre épül – magában foglalja egyes egészségügyi szakmák (beleértve az orvosok és ápolók) képzési követelményeinek módosítását, és meghatározza az egy szakmához való részleges hozzáférés feltételeit. A Bizottság javaslata választ ad a betegbiztonsággal kapcsolatos aggodalmakra is, mivel intézkedéseket tartalmaz a migráns egészségügyi dolgozók nyelvtudásának hatékony és arányos ellenőrzésére, valamint egy EU-ra kiterjedő proaktív riasztó mechanizmus kialakítására, amely információt nyújt azokról a szakemberekről, akiket saját országukban eltiltottak hivatásuk gyakorlásától.

Az elmúlt években az EU-ban az egészségügyi kérdéseket illetően a betegek szabad mozgásának megkönnyítésére (a határon átívelő betegjogokra vonatkozó irányelv), valamint az egészségügyi termékekhez kapcsolódó kockázatok csökkentésére (az emberi használatra szánt gyógyszerekre vonatkozó irányelv) helyeződött a hangsúly. Az Európai Bizottság jelenleg az egészségügyi szakemberek EU-n belüli mobilitását kívánja előmozdítani a szakmai képesítések EU-tagállamok közötti kölcsönös elismerésének megteremtésével. A Szakmai Képesítések Irányelv egyaránt vonatkozik a másik tagállamba történő tartós elvándorlásra (a letelepedés szabadsága alapján), valamint az ideiglenes tartózkodásra (a szolgáltatások szabad áramlása alapján). Az Egységes Piac hosszú távú célkitűzése, hogy elősegítse az EU-polgárok szabad mozgását a tagállamok között, és ezáltal ellensúlyozza az egyre növekvő egészségügyi munkaerőhiányt az európai országokban.

A Bizottság 2011 júniusában Zöld Könyvet adott ki a témában, majd egy nyilvános konzultációt követően, 2011. december 19-én nyújtotta be a Szakmai Képesítések Irányelvre vonatkozó módosító javaslatot, amelyet jelenleg az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa vitat meg.

Az Európai Szakmai Kártya

Jelenleg azoknak az EU-polgároknak, akik másik tagállamban szeretnének munkát vállalni, a szakképzettségüket közvetlenül azzal a tagállammal kell elismertetni, ahol dolgozni szeretnének. A Szakmai Képesítések Irányelv ugyanis előírja, hogy a tagállamok kérjenek meg minden pótlólagos információt és dokumentációt a származási ország illetékes hatóságaitól, és négy hónapon belül döntsenek az elismerési kérvényekről. Az elismerési és az azt követő regisztrációs eljárás gyakran hosszú ideig tart, és költséges. Az Európai Szakmai Kártya arra hivatott, hogy egyszerűbbé, olcsóbbá és gyorsabbá tegye a szakképesítések elismerésére irányuló eljárást.

A Bizottság javaslata alapján az Európai Szakmai Kártya a szakképzettségek elismerési eljárásának helyébe lépne, de a szakma gyakorlására nem ez jelentené a végleges engedélyt. Az Európai Szakmai Kártyát elektronikus tanúsítványként továbbítják a letesztelt Belső Piaci Információs Rendszeren (Internal Market Information System - IMI) keresztül, amely lehetővé teszi a tagállamok illetékes hatóságai számára, hogy hatékonyan és gyorsan együttműködjenek egymással. A Bizottság ezen a rendszeren keresztül fogja működtetni az elektronikus eljárásokra vonatkozó keretrendszerét.

Az új rendszerben a munkavállaló saját tagállama illetékes hatóságánál kezdeményezheti az eljárás megindítását. Ugyanakkor az elismerésről való döntés továbbra is a fogadó tagország felelősségi körébe tartozik, amely megkapja az elektronikus tanúsítványt, és érvényesíti, mielőtt elküldi a munkavállalónak.

Amikor a kártyát bevezetik egy szakma számára, használata önkéntes lesz a szakemberek számára, a tagállamok számára azonban kötelező. A szakemberek tehát választhatnak az egyszerűsített eljárás (Európai Szakmai Kártya) és a jelenlegi eljárás között. A hatóságoknak a kiválasztott eljárás szerint kell eljárniuk.

A képzettségek elismerésére vonatkozó eljárás során nagyon gyakori a késedelem, mivel a fogadó ország hatóságainak szükségük van azon tagállam hatóságainak megerősítésére, ahol a tanúsítványt kiállították. Az e-kormányzás, különösen az IMI-rendszer azonban lehetővé teszi a jelenlegi elismerési rendszer számos hiányosságának kiküszöbölését. Egy további intézkedést is bevezetnek a késedelmek csökkentése céljából: amennyiben nem érkezik válasz az illetékes hatóságtól a kitűzött határidőn belül, ez a képesítések elismerésének hallgatólagos jóváhagyását vonja maga után. Ugyanakkor ez a hallgatólagos döntés nem akadályozza a fogadó tagállamokat abban, hogy szükségessé tegyék a regisztrációt, mielőtt engedélyezik a szakember számára tevékenysége gyakorlását saját területükön belül, vagy ellenőrizzék nyelvtudását.

Egyablakos Ügyintézési Pontok

A Bizottság azt is javasolja, hogy a szakemberek a szakképesítésük elismerését az Egyablakos Ügyintézési Pontokon keresztül is kérvényezhessék az illetékes hatóságnál. Az egyablakos eljárást a már meglévő Egyablakos Ügyintézési Pontok biztosítanák minden tagállamban a Szolgáltatásokra vonatkozó Irányelv értelmében. Az egyablakos ügyintézés sokkal több uniós polgár számára lehetővé teszi, hogy minden szükséges információt megszerezzenek a képesítésük elismeréséhez szükséges dokumentumokról, valamint online, egy helyen hajtsák végre az elismerési eljárásokat. Ugyanakkor az Egyablakos Ügyintézési Pontok rendszere nem helyettesíti az illetékes hatóságok döntéseit.

Minimális képzési követelmények

Számos szakma esetében előnyt jelent a szakképesítéseknek a Szakmai Képesítések Direktívában meghatározott, harmonizált minimális képzési követelményekre épülő automatikus elismerése. Ez érinti az egészségügyi szakmák többségét (orvosok, általános ápolók, szülésznők, fogorvosok, gyógyszerészek), de az építészeket és állatorvosokat is. Ezen szakmák esetében a minimumkövetelményeket évekkel ezelőtt meghatározták, az Irányelv modernizációja viszont lehetőséget biztosít a követelmények felülvizsgálatára és frissítésére, amennyiben szükséges.

Az Irányelv-javaslat tisztázza a képzés minimális időtartamát, mivel a Direktíva jelenlegi megfogalmazása számos különböző interpretációhoz vezetett. Az orvosképzés esetében az alapképzés minimális időtartama jelenleg minimum 6 év vagy minimum 5500 képzési óra. A jelenlegi javaslat szerint a képzésnek összesen legalább 5 tanévből kell állnia, és legalább 5500 képzési órából.

A kontinentális Európával ellentétben az Egyesült Királyság támogatja azt az ötletet, hogy a képzés időtartamát a kompetenciák listájától tegyék függővé. A Bizottság bizonyos mértékig egyetértett ezzel az elképzeléssel, ugyanakkor a képzés minimális időtartama releváns és fontos kritérium maradt. A képzés időtartama objektív kritérium a polgárok számára, akik megbíznak az egészségügyi szakemberekben, ezért elvárják tőlük, hogy jól képzettek legyenek. Az orvosoknak több évig kell tanulniuk szakmájukat, mint az ápolóknak, ezért a kompetenciák listája önmagában nem elég ahhoz, hogy garantálja a képesítésük iránti közbizalmat. A kompetenciák listája nem hidalja át szükségszerűen ezeket a különbségeket, mivel a kompetenciák többsége a munkaerőpiacok jövőbeni igényeire fókuszál (az egészségügyi rendszerek kontextusában), amelyek eltérőek az egyes tagországokban. Ezért a kompetenciák továbbra is ország-specifikusak maradnak, és nem könnyítik meg szükségszerűen az oktatási folyosók összehasonlítását az egyes tagállamok között a szakmai képesítések elismerése esetében. A javaslat ugyanakkor megteremti a kompetenciák bevezetésének törvényi alapját egy második fázisban. A további feltételeket azonban egy későbbi stádiumban fogják meghatározni.

Az ápolók és szülésznők számára a Bizottság azt javasolta, hogy az általános képzés minimális időtartamát, amely ahhoz szükséges, hogy megkezdhessék az ápolói vagy szülésznői képzést, 10-ről 12 iskolaévre növeljék. Ez 25 tagországban már jelenleg is érvényben van. Ugyanakkor a Bizottság javaslatában nem irányozza elő az egyetemi oktatás irányába való elmozdulást. A minimális képzési idő a nővérek és szülésznők számára továbbra is 3 év marad (minimum 4600 képzési óra) egyetemi szintű képzésben vagy szakiskolában. Az Egyesült Királyságban az érdekeltek támogatták a javaslatot, Németországban azonban heves kritikával fogadták.

Részleges hozzáférés

Az Európai Unió Bíróságának esetjogi döntését (C-330/03 Eset, Colegio de Ingenerios de Caminos, Canales y Puertos) követően a Bizottság javasolta a részleges hozzáférés koncepciójának az Irányelvben való tisztázását. A részleges hozzáférésre azért lehet szükség, mert az egy adott szakmához társuló gazdasági tevékenységek az egyes tagállamokban különbözőek lehetnek. Ezek az eltérések nem mindig hidalhatók át alkalmassági vizsgával vagy alkalmazkodási időszakkal. Annak alternatívájaként, hogy új képzést kelljen teljesíteni a fogadó tagállamban, az Európai Bíróság kidolgozta a szakmához való részleges hozzáférés elvét.

Viták tárgyát képezi, hogy a részleges hozzáférést kellene-e alkalmazni az egészségügyi szektorban. A Bizottság arra törekedett, hogy elkerülje szakemberek „pozitív”, ill. „negatív” listáinak létrehozását, akik esetében alkalmazhatják, vagy nem alkalmazhatják a részleges hozzáférés elvét. Ehelyett a tagállamokat kéri föl arra, hogy saját országuk jogrendszere alapján döntsék el, mely tevékenységek vannak feltétel nélkül fenntartva bizonyos szakmák számára. A javaslat értelmében a tagállamok visszautasíthatják a részleges hozzáférés megadását, amennyiben az fontos közérdekbe ütközik (pl. a lakosság egészsége). Az EU Bíróságának esetjogi döntése megerősítette, hogy a tagállamok visszautasíthatják a nem orvosi képzettséggel rendelkező szakemberek hozzáférését bizonyos tevékenységekhez, amelyek csak az orvosoknak vannak fenntartva (C-108/96 Eset, Mac Quen). Nemrégiben egy új esetet nyújtottak be a Bírósághoz, a részleges elismerés lehetséges alkalmazását a fizioterapeuta szakma esetében Görögországban (C-575/11 Eset, Nasiopoulos).

Az egészségügyi szakemberek nyelvtudásának ellenőrzése

A jelenlegi rendelkezések értelmében (53. cikk) a migráns szakembereknek rendelkezniük kell a fogadó országban használatos nyelv ismeretével. Ezt a rendelkezést az arányosság elvét figyelembe véve kellene alkalmazni. Ugyanakkor nem teljesen egyértelmű, hogy az arányosság mit is jelent a gyakorlatban. Először is a nyelvtudás szintjét nem lehet minden szakmára egységesen meghatározni: például egy építész ügyfele akár a saját nyelvén is tájékoztatni tudja az építészt az elképzeléseiről, azonban egy kórházi beteg nem feltétlenül tudja elmondani panaszait az orvosnak a saját nyelvén. Emellett az egyes szakmákon belül is különböző lehet a nyelvtudás szükséges szintje az egyes tevékenységek esetében: például egy háziorvosnak folyékonyabb nyelvtudásra van szüksége, mint egy laboratóriumi orvosnak.

A javaslat tisztázza, hogyan kellene gyakorlatban alkalmazni az arányosság elvét. A szakember nyelvismeretét akkor lehet ellenőrizni, amikor a fogadó ország már elfogadta a képesítést, de a szakember még nem kezdte meg tevékenységét a fogadó országban. Az Egyesült Királyságban az NHS feladata, hogy nyelvi ellenőrző teszteket szervezzen a toborzott egészségügyi szakemberek számára (de megbízhat ezzel a feladattal egy egészségügyi szabályozó szervet is). A nyelvi ellenőrzésnek ingyenesnek kell lennie a szakember számára, az illető tagállam hivatalos nyelveinek egyikére kell korlátozódnia, és a szakembernek lehetősége van fellebbezésre a tagállam bírósága előtt. A tagállamoknak meg kell határozniuk, ki felelős a nyelvi ellenőrzésekért, valamint a nyelvi ellenőrzések menetét is. Célszerű elkerülni a nyelvi ellenőrzések duplikációját (pl. az illetékes hatóság, majd a munkaadók által).

Riasztási mechanizmus

Riasztási mechanizmus bevezetésére a betegbiztonság céljából van szükség, hogy megakadályozzák azon szakemberek bevándorlását, akiket származási országukban eltiltottak tevékenységük gyakorlásától.

A javasolt megoldás egyensúlyt teremt a betegbiztonság, valamint a szakemberek adatvédelmi jogai között. A riasztási rendszert, amely csak az adott szakember azonosításához szükséges információt tartalmazó riasztáson alapul, az Belső Piaci Információs Rendszeren (IMI) belül kívánják bevezetni. A javaslat értelmében az adott tagállamnak proaktív riasztást kell küldenie a többi tagállam illetékes hatóságainak arra az egészségügyi szakemberre vonatkozóan, akit eltiltott a saját területén a tevékenysége gyakorlásától. Ez az eljárás az automatikus elismerésben részesülő minden szakemberre ki fog terjedni, függetlenül attól, hogy van-e arra bizonyíték, hogy munkát akar vállalni más tagországban vagy sem. Más migráns egészségügyi dolgozók (pl. harmadik országban szerzett végzettséggel rendelkező fizioterapeuták vagy orvosok) esetében akkor fog érvényesülni a riasztási mechanizmus, ha bizonyíték van arra, hogy más tagországban akarnak munkát vállalni.

Következtetések

A Szakmai Képesítések Irányelv modernizációja az Egységes Piac megerősítésének fontos mérföldköve. Az Európai Bizottság olyan javaslatot nyújtott be, amely lehetőséget nyújt arra, hogy megkönnyítse a jól képzett szakemberek mobilitását annak érdekében, hogy leküzdje a magas képzettséget igénylő munkakörök betöltésének kihívásait, és több lehetőséget kínáljon az álláskeresők számára. Emellett a javaslat választ ad számos, betegbiztonsággal kapcsolatos aggodalomra is.

A javaslatot jelenleg tárgyalják az Európai Parlamentben és a Tanácsban. Ha az irányelvet elfogadják, az fejlesztheti számos szakember, valamint az országok egészségügyi és oktatási rendszereinek helyzetét, és bővíteni fogja a következő generációk lehetőségeit.(AZS)

Forrás: Tiedje J., Zsigmond A.: How to Modernise the Professional Qualifications Directive. In: Eurohealth, 18. évfolyam, 2012/2. szám.
http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0007/169531/Eurohealth-Vol-18-No-2.pdf

(letöltés: 201.11.12.)

Megjelenés dátuma: 2012-11-12 16:22:22