HealthOnline cikkek

Ország:

Témakör: EU egészségügy

A gazdasági válság eddigi hatásai az egészségre és az egészségügyi rendszerekre Európában, kormányzati intézkedések a válság hatásai ellen

A gazdasági válság Európában komoly hatást gyakorolt az emberek egészségére és az egészségügyi rendszerekre. Különösen érintett e téren Görögország, Spanyolország és Portugália, ahol a drasztikus megszorító intézkedések miatti kiadáscsökkentések következtében jelentősen romlott az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. Drámai a helyzet Görögországban, ahol 2011 első öt hónapjában az előző év azonos időszakához képest 40 százalékkal nőtt az öngyilkosságok száma, a kórházak költségvetése 40 százalékkal csökkent, kevés a személyzet és a gyógyszerek, ám nő a fertőző betegségek száma és a munkanélküliség vagy a munka elvesztésétől való félelem pszichés és szomatikus megbetegedéseket generál. A gazdasági válság és a megszorító intézkedések emberek egészségére gyakorolt együttes, hosszú távon jelentkező hatásai ma még nem ítélhetőek meg teljes mértékben.

Norvég konferencia

Oslóban 2013. április 17. és 18. között került sor a WHO Európai Régiójának 53 tagállamából érkezett magas szintű kormányzati képviselők részvételével megtartott azon konferencia megrendezésére, melynek fő célja a gazdasági válság egészségre és egészségügyi rendszerekre gyakorolt eddigi hatásainak feltérképezése, a meghozott ellenintézkedések és tapasztalatok megvitatása, lehetséges elképzelések felvázolása arról, hogy az egyes országok hogyan képesek jobban felkészülni a válság jövőbeni hatásaira. A jelenlévő egészségügyi miniszterek, multilaterális nemzetközi szervezetek és szakértők az OECD és a WHO által készített "Az európai gazdasági válság egészségre, egészségügyi rendszerekre gyakorolt hatásai és azok következményei a politika számára” című közös tanulmánya alapján vitatták meg a legújabb eredményeket. A tanulmány eredményei arra engednek következtetni, hogy az állami egészségügyi kiadások 2008 óta a megszorító politikák következtében számos országban csökkentek, aminek igen komoly kihatásai vannak az emberek egészségére és az egészségügyi rendszer egészére.

A WHO arra figyelmeztet, hogy válság idején nagyon fontos az egészségügyi rendszer finanszírozásának biztosítása, mivel ilyen esetben a nyújtott szolgáltatások iránti igény rendkívül gyorsan megugrik és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása kulcsfontosságú eleme egy szélesebb körű szociális védőhálónak. A WHO arra szólította fel a kormányokat, hogy amennyiben megszorításokat kell alkalmazni, akkor igyekezzenek a rászorultakat megvédeni és az ellátáshoz való hozzáférést biztosítani, ami az európai régió egészségpolitikai keretprogramjának is központi eleme.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nem megfelelő megszorítások az egészségügyi szektorban a helyzetet súlyosbítják. Ezzel egy időben azonban az egészségügynek is meg kell tennie minden tőle telhetőt, hogy minimálisra csökkentse az erőforrások pazarlását, illetve biztosítania kell, hogy a rendelkezésre álló források a hatékony szolgáltatásokra koncentrálódjanak. Fontos, hogy a költségcsökkentő intézkedések az egészségügy terén ne vezessenek társadalmi egyenlőtlenségekhez és meg kell védeni a sérülékeny társadalmi csoportokat a további terhektől. Az elkövetkező években a krízistől függetlenül minden európai országnak nehéz döntéseket kell majd a prioritások terén hoznia, amennyiben hosszú távon biztosítani kívánják az egészségügyi rendszer fenntarthatóságát.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a mentális egészség gazdasági válság idején különösen sérülékeny. Az Európai Unióban az öngyilkosságok száma 65 év alattiak körében ismét megnövekedett, amire mind a munkanélküliség, mind az attól való félelem hatással van. A leginkább érintett országokban drasztikusan megnőtt a fertőző betegségek incidenciája, mivel a költségvetési megszorítások hatással voltak a prevenciós programokra. Ez azt mutatja, hogy a megelőző programok védelme és azok erősítése szintén fontos, mivel az ezek iránti szükséglet gazdasági válság idején fokozódik. Fontos továbbá az alacsony jövedelmű és ezáltal igen sebezhető személyek védelme, különösen az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés pénzügyi kockázataitól, ami az egészségügyi szolgáltatások iránti fokozódó kereslet idején a további elszegényedés ellen hat.

A gazdasági mutatók alakulása a válság idején

A globális pénzügyi válság miatti sokk 2009-ben az egész európai térségben az egy főre jutó reál GDP 4,5 százalékos csökkenését idézte elő és ezzel beköszöntött a gazdasági növekedés évtizedének vége. Lengyelország volt az egyetlen olyan ország az Európai Unióban, ahol a GDP 2009-ben nem csökkent. 2010-ben és 2011-ben számos uniós országban a GDP újra növekedni kezdett, ám a kezdeti fellendülést követően 2012-ben ismét csökkenés következett be és 2013-ban szintén csekély vagy semmilyen növekedés nem várható. Az európai régióban csupán néhány országot nem érintett a "nagy recesszió" (Albánia, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Lengyelország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán).

A válság a munkanélküliség drasztikus emelkedéséhez vezetett. Az EU-ban a munkanélküliség 2008-ban átlagosan 7,1 százalékra, 2010-ben 9,7 százalékra, majd 2012-ben 10,5 százalékra nőtt. 2007 és 2010 között Észtországban, Írországban, Lettországban és Litvániában volt a legnagyobb a munkanélküliek számának növekedése. 2007-hez viszonyítva 2010-re háromszorosára, azaz 15 százalék fölé emelkedett a munkanélküliségi ráta. Portugáliában, Görögországban és Spanyolországban a válság hatására 2012-re a munkanélküliség szintén rendkívül magasra emelkedett és elérte a 16, 24, 25 százalékot. Az említett országok közül sokban megnégyszereződött a hosszú távú munkanélküliség, a fiatalok munkanélküliségi rátája Görögországban és Spanyolországban például meghaladta az 50 százalékot.

A csökkenő GDP és a növekvő munkanélküliség az állami finanszírozás csökkenését eredményezte, de tovább súlyosbította a kialakult helyzetet a hitelfelvételi költségek növekedése. A GDP-arányos államadósság már 2008-ban is igen magas volt számos országban, amit a válság - különösen az adóbevételek összeomlása – csak tovább súlyosbított. Néhány országban a hitelfelvétel költségei elérték azt a pontot, ahol már nemzetközi pénzügyi segítségre és gazdasági kiigazításokra volt szükség az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap részéről. Ezzel párhuzamosan a magánszektoron belül a rendelkezésre álló beruházási hitelek csökkentek; a háztartások vásárlóereje a munkanélküliség és a befagyasztott vagy csökkenő bérek hatására szintén csökkent, mely tényezők szintén tovább súlyosbították a kormányok már amúgy is igen korlátozott pénzügyi mozgásterét.

A válság egészségre gyakorolt hatásai

A gazdasági recesszió egészségre gyakorolt hatása országonként és lakosságon belül alcsoportonként is eltérő módon változott az egyes országokon belül. Számos kutatás foglalkozott a korábbi recessziók hatásaival, melyek eredményei azt mutatják, hogy adott ország pénzügyi válasza a recesszióra és a hatékony szociális biztonsági hálók jelenléte befolyásolják a rossz egészségi állapot kockázatának mértékét. Mivel az egészségügyi szükséglet a háztartások jövedelmének csökkenésével bővül, a fiskális megszorítások hatására meghozott intézkedések a népesség egészségére többszörösen is hatással voltak. A szükségletek növekedésével, a nyújtott szolgáltatások mennyiségének csökkenésével a szolgáltatásokhoz való hozzáférés elégtelenné válik, ami a költségek (pénzügyi és személyi) további növekedését eredményezheti hosszú távon, mivel a kedvezőtlen hatások miatt a rászorulók egyre fokozódóan nem jutnak megfelelő időn belül hatékony ellátáshoz.

A válság egészségügyi hatásainak becslése nehéz, ami az egészségi állapotra vonatkozó időszerű és releváns adatok hiányának is betudható. Egyes országokban a legalapvetőbb mortalitási adatok is több évesek. Kevés továbbá a rendelkezésre álló morbiditással, egészségügyi szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos információ, valamint a rendelkezésre álló adatok nemzetközileg ritkán hasonlíthatóak össze.

Az válság és a megszorító intézkedések európai polgárok egészségére gyakorolt hatásaival kapcsolatban elérhető adatokból arra lehet következtetni, hogy a mentális egészség a legérzékenyebb a gazdasági változásokra. Az öngyilkosságok számának hosszú távú csökkenése a válság hatására az Európai Unióban megfordult. A legújabb EU-s tagállamokban az öngyilkosságok számának növekedése 2009-ben érte le csúcspontját, ám 2010-ben is igen magas maradt. A 2010-ben az Angliában végzett kutatások ezt megerősítették, azaz az öngyilkosságok számának növekedése és a munkahely elvesztése, illetve a munkanélküliségtől való félelem közötti szoros kapcsolatot igazolják.

A puszta statisztikákon túl a megszorító politika következményeként számos média számolt be az öngyilkosságok számának emelkedéséről, ami széleskörű nyilvános tiltakozásokhoz és egyes szigorú intézkedések visszavonásához vezettet. Az öngyilkosságok számának növekedése azonban csak a jéghegy csúcsát jelenti. A mentális egészségügyhöz kapcsolódó kutatások számos országban kimutatták a depresszió és a szorongás markáns emelkedését, ami szorosan összefügg a munkahely elvesztésével és a jelzáloghitelből eredő ingatlanárverezésekkel. Egy Görögországban végzett tanulmány szintén összefüggéseket talált a munkahely elvesztése és a szívinfarktus miatti halálesetek növekvő száma között.

A fertőző betegségek gazdasági válsággal kapcsolatos alakulását szintén nehéz megjósolni, mert az függ a fertőzési gócok megjelenésétől, valamint attól, hogy milyen mértékű befektetések történnek a közegészségügyi felügyelet és ellenőrzések fenntartására. Jól dokumentált járványok között szerepel a malária és a dengue-láz újbóli megjelenése a legszigorúbb megszorító intézkedéseket meghozó országokban. Görögországban a HIV-fertőzések jelentős emelkedése volt tapasztalható az intravénás kábítószer-használók körében, ami egybeesik a tűcsere program finanszírozásának jelentős visszaesésével. Görögországban 2008-2010 között a csecsemőhalandóság hosszú távú csökkenése szintén megfordult és azonos időszakban 32 százalékkal nőtt a halvaszületések száma.

Az egyre növekvő munkanélküliség miatti jövedelemcsökkenés fokozta a dohányzás és alkoholfogyasztás szintjét. A recesszió kihatással volt a közúti közlekedési balesetek miatti halálesetekre is, melyek számában általában csökkenés mutatkozott az alacsonyabb autóhasználat következtében. Ilyen jellegű változást számos európai országban megfigyeltek, főként ahol korábban a közúti közlekedési balesetekből eredő halálesetek száma különösen magas volt. A gazdasági válság pozitív hatásaként értékelhető, hogy az emberek kevesebbet autóznak, többet gyalogolnak és kerékpároznak, illetve a dohány és alkoholtermékek árának növekedése miatt ezek fogyasztása csökkent. Az alkoholfogyasztás helyzetének megítélése azonban bonyolult. Egyesült Államokban végzett kutatások szerint az összefogyasztás recesszió idején csökkenhet, de a már veszélyeztetett csoportok körében a fogyasztás fokozódhat.

A gazdasági válsággal kapcsolatos eddigi kutatások annak rövid távú egészségügyi következményeire koncentráltak. Igen valószínű azonban, hogy a válságnak lesznek olyan hatásai is az egészségre nézve, melyek csak hosszabb távon nyilvánulnak majd meg, ami összefügg például a szükséges szolgáltatásokhoz való hozzáférés alakulásával többek között a krónikus betegségek ellátása terén. Görögország és Spanyolország számolt be eddig a szükséges ellátáshoz való hozzáférés terén tapasztalt egyre növekvő nehézségekről.

Intézkedések a válság hatásainak ellensúlyozására

Számos ország tett ezért erőfeszítéseket, hogy a közfinanszírozott szolgáltatások árainak csökkentésével (pl. gyógyszerár csökkentések) tompítsák a kedvezőtlen hatásokat, illetve ezzel is segítsék a szükséges szolgáltatások elérését. Más változtatások, mint például az intézményi bezárások, a személyzet és a nyitvatartási idő csökkentése vagy a magasabb co-payment díjak ellentétesen hatottak. A szükséges ellátáshoz való időben történő hozzáférés akadályai a jelek szerint hosszabb távon magasabb pénzügyi és humán kiadásokat eredményeznek és a kedvezőtlen hatások következtében nőhet például az amputációk, vakság, veseelégtelenség kockázata a cukorbetegek vagy az öngyilkosságok száma a mentális betegek körében. Ezzel kapcsolatos részletes kutatások eddig nem történtek.
2008-at követően a válság hatására az állami egészségügyi kiadások számos országban csökkentek, de e téren is igen jelentős eltérések mutatkoznak az egyes országok között a csökkenés nagyságát, időtartamát és ütemezését szem előtt tartva. Észtországban, Lettországban és Litvániában például mindössze két évig tartott a kiadáscsökkentés, ezzel szemben Görögországban, Írországban és Portugáliában három vagy több évig. Mintegy húsz ország számolt be arról, hogy az egészségügyre fordított kiadásait a válság hatásának következtében célzottan csökkentette, vagy az a munkanélküliség növekedésének, illetve ezek kombinációjának következtében csökkent.

2008 és 2010 között az európai régió országainak több mint felében stabil maradt az állami kiadások aránya az összes egészségügyi kiadáshoz viszonyítva. Csökkenés 22 országban volt tapasztalható, de a legtöbb esetben ennek szintje csekély, 5 százalék feletti csökkenés Macedóniában, Írországban és az Orosz Föderációban volt az említett időszakban. Megfigyelhető, hogy azokban az országokban, amelyekben már 2008-ban is magasak a magánjellegű kiadások (30 százalék felett) az állami kiadások aránya két százalék felett csökkent (Albánia, Örményország, Bulgária, Magyarország, Lettország, Macedónia, Orosz Föderáció, Szlovákia).

Az EU-s országok mintegy felében mutatkozott visszaesés az egészségügyi jellegű kormányzati kiadások terén 2007 és 2010 között, beleértve a válság által leginkább sújtott országokat is, mint Írország, Lettország, Litvánia, Portugália és Spanyolország. 2008 és 2012 között Írországban az ingyenes alapellátásra jogosultak aránya 32 százalékról 43 százalékra, azaz több mint 10 százalékkal nőtt. A megnövekedett igényt az ír Egészségügyi Minisztériumnak így már negyedik éve kell biztosítania az évről-évre csökkenő költségvetési keretből. Ciprus hamarosan szintén hasonló helyzetbe kerülhet. Ilyen szempontból elsősorban azok az egészségügyi rendszerek érintettek, amelyek jelentős mértékben függnek a munkaerőpiactól az egészségügyi ellátás finanszírozása esetén. Ezek az országok - amennyiben nincsenek automatikus stabilizátorok az egészségügyi szektorba való tőkeáramlás biztosítására - igen nehéz helyzetbe kerülhetnek, mivel az állami költségvetés és a béralapú hozzájárulások együttes csökkenésének veszélye fenyeget. Azok az országok, amelyek állami költségvetésüket nem tudták idejében vagy a kialakuló helyzethez mérten átcsoportosítani, illetve nem rendelkeztek megfelelő tartalékokkal különleges kihívásokkal találták magukat rövid időn belül szemben.

A vizsgált országok eltérő stratégiákat alkalmaztak a csökkenő források kompenzálására. Bulgária, Montenegro, Hollandia a biztosítási járulék általános növelése mellett döntött, más országok bevételi bázisukat kiterjesztették nem bérjellegű jövedelmekre is (Szlovákia például az osztalékokra; Horvátország, Görögország, Portugália, Románia nyugdíjakra; Franciaország a végkielégítésekre); Magyarország és Szerbia a járulékbevételek behajtásának kikényszerítésében látott lehetőségeket. Számos ország, hogy elkerüljék a munkaerőpiacra gyakorolt nyomás fokozódását csökkentette a munkavállalói járulékterheket (Horvátország, Németország, Moldova, Montenegró) vagy csökkentette a munkáltatói hozzájárulást (Magyarország). Néhány országban a kormány egészségügyi kiadások növekedésével szembeni védtelenségének ellensúlyozása érdekében csökkentette vagy befagyasztotta a munkáltatói hozzájárulást az állami szektorban dolgozók esetében (Görögország, Portugália). Egyes országok kormányzati költségvetési transzferekkel igyekeztek szinten tartani vagy bővíteni (Németország, Magyarország, Litvánia, Macedónia, Montenegró, Románia, Svájc) a lehetőségeket, mások e téren a csökkentés mellett döntöttek (Finnország főként a gyógyszerek terén, Szlovákia). Voltak országok melyek egészségügyi költségvetésüket a gazdasági sokkal szemben Egészségbiztosítási Alapjukban tartalékok képzésével (Cseh Köztársaság, Észtország, Szlovénia stb.) illetve anticiklikus fiskális költségvetési politikával (Litvánia, Szlovákia) igyekeztek védeni. Egyes országok társadalombiztosítási és egészségügyi célzattal különadókat vezettek be, illetve a nem munkát terhelő adók részarányát növelték és allokálták az egészségügyhöz. Franciaország e téren például tőkenyereség-adót vezetett be.

Számos ország lépéseket tett, hogy megvédje az alacsony jövedelemmel rendelkező személyeket többletforrások biztosítása révén. Ilyen intézkedések között említhető az alacsony jövedelműek hozzájárulásainak csökkentése (pl. nyugdíjasok részére Montenegróban), a gazdag személyek hozzájárulásainak növelése (nagyon magas jövedelmű önálló vállalkozók Franciaországban, gazdag nyugdíjasok Romániában) vagy az adókedvezmények megszüntetése (Portugália).

Egyes országok kormányai (Ausztria, Lettország, Lengyelország, Szlovénia) abban is lehetőséget láttak, hogy megerősítették pozícióikat a gyógyszeripari cégekkel szemben folytatott ártárgyalások során. Dánia, Görögország, Lettország, Portugália, Szlovénia felgyorsította a kórházi szektor szerkezetátalakítását. Néhány további országban csökkentették (Ciprus, Görögország, Írország, Litvánia, Portugália, Románia) vagy befagyasztották (Anglia, Szlovénia) az egészségügyi szakemberek béreit, illetve csökkent a béremelések aránya (Dánia).

Belgium, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Görögország, Magyarország, Litvánia, Málta, Moldova, Nagy-Britannia, Észak-Írország lépéseket tett a lakosság egészségi állapotának megőrzése, fejlesztése érdekében. Bulgária és Magyarország dohányzási tilalmat vezetett be. Számos ország (Fehéroroszország, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Dánia, Észtország, Franciaország, Magyarország, Montenegró, Portugália, Szlovénia, Spanyolország, Ukrajna) adót vetett ki vagy növelte az egészségtelen termékek adótartalmát (alkohol, dohány, cukros italok, zsíros élelmiszerek). (VN)

Források:

Health, health systems and economic crisis in Europe: impact and policy implications, WHO, 2013.
http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0011/186932/Health-and-economic-crisis-in-Europe4.pdf

Karanikolos M. et al.: Financial crisis, austerity, and health in Europe. The Lancet, Volume 381, 2013
http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(13)60102-6/fulltext

Megjelenés dátuma: 2013-04-24 14:14:46