HealthOnline cikkek

Ország: EU

Témakör: Egészségügyi dolgozók

Az egészségügy lehet az egyik legnagyobb munkahelyteremtő ágazat Európában

2008 és 2012 között az egészségügyi ágazatban évente mintegy 2 százalékkal nőtt a foglalkoztatás, és 2012-ben nagyjából 1 millió új munkahely jött létre.

Az Európai Bizottság által 2013 szeptemberében közzétett Európai Álláshely Figyelőből (European Vacancy Monitor) az derült ki, hogy az egészségügy egyike azoknak a szektoroknak, amelyek növekvő munkaerő-szükséglettel rendelkeznek. 2008 és 2012 között az ágazatban évente mintegy 2 százalékkal nőtt a foglalkoztatás, és 2012-ben csaknem egymillió új munkahely jött létre. A legnagyobb növekedés az ápolói szakma területén volt megfigyelhető.

Az egészségügyi szolgáltatások iránti kereslet az Európai Unióban folyamatosan növekszik, a lakosság elöregedése, valamint az egészségügyi technológia folyamatos fejlődése következtében. Emellett a betegek elvárásai is növekednek az ellátás minőségével kapcsolatban, és a prevenció egyre inkább előtérbe kerül. Az egészségügyi ellátásban tapasztalható fejlemények magasabb képzettségi szintet tesznek szükségessé mind a már meglévő, mind az új munkaerő számára, és ez a tendencia minden EU-tagországban megfigyelhető. Az egészségügyi szolgáltatásokat többnyire az állami szektor biztosítja, habár a magán szektor is egyre nagyobb teret nyer, különösen a bentlakásos és nappali ellátó intézményekben.

A válság hatására végrehajtott megszorító intézkedések ellenére az egészségügyi foglalkoztatás folyamatosan bővült az elmúlt két évben, jóllehet a növekedés üteme lelassult. Eltérnek a vélemények arról, hogy az egészségügyi munkát hogyan lehetne hatékonyabban megszervezni, hogy csökkentsék a pótlólagos munkaerő iránti igényt. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az egészségügyi munkaerő terén is elöregedés tapasztalható. Az EU régi (EU-15) tagállamaiban gondot okoz egyes szakdolgozók (különösen ápolók, szülésznők) toborzása, és gyakran a munkaerőhiányt bevándorló dolgozókkal sikerül pótolni, akik sok esetben az új (EU-13) tagországokból érkeznek, ami tovább növeli az egészségügyi munkaerőhiányt a kelet-közép-európai országokban.
Az Európai Unióban átlagosan minden tizedik munkavállaló az egészségügyi szektorban dolgozik, habár országonként jelentős különbségek tapasztalhatók (pl. Lettországban és Lengyelországban 5 százalék, Dániában és Finnországban 14 százalék, Svédországban 17 százalék). A nagyobb tagállamokban általában nagyobb az egészségügyben foglalkoztatottak aránya.

2011 és 2012 között az egészségügyi foglalkoztatottság 17 tagállamban növekedett, nagyjából 2 százalékkal, de Luxemburgban (6 százalék), Cipruson (5 százalék) és Lettországban (4 százalék) ennél nagyobb növekedés volt tapasztalható. Ugyanezen időszakban tíz tagállamban csökkent az egészségügyben foglalkoztatottak száma, legnagyobb mértékben Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Litvániában, Romániában és Szlovéniában, habár minden esetben a csökkenés 2 százalékosnál kisebb volt. Négy régi tagállamban (Hollandia, Portugália, Svédország, Egyesült Királyság) szintén csökkent az egészségügyben foglalkoztatottak száma, habár kevesebb, mint 1 százalékkal. Hosszabb távon szemlélve az egészségügyi foglalkoztatottak száma 21 tagállamban növekedett. 2008 és 2010 között Dániában, Észtországban, Litvániában és Szlovákiában 1 százalékos, Spanyolországban 7 százalékos, Luxemburgban 14 százalékos növekedés volt tapasztalható. Franciaországban és az Egyesült Királyságban 2 százalékos növekedés mutatkozott, Olaszországban viszont 2 százalékkal csökkent az egészségügyi foglalkoztatás szintje.

Az egészségügyi munkaerő kölcsönzése 2011-2012 folyamán mintegy 1 százalékkal növekedett, ezen belül is leginkább az ápolók és szülésznők, valamint a társult egészségügyi szakmák (pl. fizioterapeuták, dietetikusok, optikusok, egészségügyi technikusok) esetében.
Az egészségügyi ellátás iránti igény növekedése következtében a jövőben az egyik legfontosabb feladat az elegendő számú és megfelelő képzettségű egészségügyi munkaerő biztosítása. Ezt azonban számos tényező nehezíti, így pl. az egészségügyi dolgozók kedvezőtlen korösszetétele. A közeljövőben várhatóan jelentős számú egészségügyi dolgozó vonul nyugdíjba, ugyanakkor a fiatal szakemberek a jobb megélhetés reményében gyakran hagyják el pályájukat, vagy vállalnak külföldön munkát.

2012-ben az 50-64 év közötti egészségügyi dolgozók aránya az összes egészségügyi foglalkoztatotthoz viszonyítva 28 százalék volt. Az egyes tagállamokban azonban eltérő az egészségügyi dolgozók korösszetétele. A tagállamok nagyjából felében (14 tagország) az ilyen korú egészségügyi dolgozók aránya magasabb, mint az EU-átlag. Az Európai Álláshely Figyelő három csoportot különböztet meg e tekintetben. Ausztriában, Görögországban, Máltán és Romániában az 50-64 év közötti egészségügyi dolgozók aránya 23 százaléknál alacsonyabb volt. Nagyjából az EU-átlagnak megfelelő, 23-33 százalék közötti az ilyen korú egészségügyi szakemberek aránya Belgiumban, Cipruson, Csehországban, Dániában, Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Írországban, Olaszországban, Luxemburgban, Hollandiában, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban. Az EU-átlagnál jóval magasabb, 33 százalék fölötti az 50-64 év közötti egészségügyi szakemberek aránya Bulgáriában, Észtországban, Finnországban, Lettországban, Litvániában és Svédországban. Bulgáriában, Litvániában és Svédországban az egészségügyi szakemberek kedvezőtlen korstruktúrája mellett a problémát súlyosbítja, hogy az egészségügyi munkavállalók száma is csökkent 2011-2012 között.

Egyes EU-tagországokban megfigyelhető, hogy az egészségügyi munkáltatók bevándorló egészségügyi dolgozókkal igyekeznek pótolni a munkaerőhiányt. 2012-ben az EU-27 országokban az egészségügyi munkavállalók 7 százaléka volt külföldi származású. Kilenc tagországban ennél magasabb az arány, melynek mértéke 8 százaléktól (Lettország) 35 százalékig (Luxemburg) terjed. Az uniós átlag alatti arányt képviselnek a külföldi egészségügyi dolgozók Németországban (6 százalék), bizonyos új tagországokban (Bulgária, Csehország, Magyarország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia) pedig a bevándorló egészségügyi dolgozók aránya az 1 százalékot sem éri el.

A külföldi munkavállalók átlagosan 3 százalékban érkeznek más EU-tagállamokból, 4 százalékban az EU-n kívüli országokból, de az egyes országok között jelentős különbségek figyelhetők meg. Azokban az országokban, ahol jelentős a külföldi munkaerő aránya az egészségügyben (pl. Írország, Olaszország), általában nagyjából azonos arányban vannak jelen az uniós és az unión kívüli munkavállalók. Luxemburgban azonban, ahol a legmagasabb a külföldi munkaerő aránya az egészségügyben, a döntő többség más EU-tagállamokból érkezik. Az Egyesült Királyság régóta toboroz külföldi egészségügyi szakembereket, akik túlnyomórészt a volt gyarmatokról (Indiából, a Szaharától délre fekvő afrikai országokból és a Karib-szigetvilágból) érkeznek. 2011-ben a kórházi és közösségi egészségügyi ellátásban dolgozók 64 százaléka szerezte végzettségét az Egyesült Királyságban, 28 százaléka az Európai Gazdasági Térségen kívüli országokban és csupán 7 százaléka valamely EGT-országban. Ezzel szemben Németország inkább a szomszédos EU-tagállamokból (Csehország, Lettország, Litvánia, Lengyelország) toboroz munkaerőt.(AZS)

Forrás:
European Vacancy Monitor, 2013. szeptember. http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=955

Arbeitsplätze: Gesundheitswesen mit dem größten Potenzial in Europa, Deutsches Aerzteblatt, 2013. szeptember 9.
http://www.aerzteblatt.de/nachrichten/55781/Arbeitsplaetze-Gesundheitswesen-mit-dem-groessten-Potenzial-in-Europa

(letöltés: 2013.10.17.)

Megjelenés dátuma: 2013-10-17 15:45:24