HealthOnline cikkek

Ország: nemzetközi

Témakör: Minőségügy

EUROCARE-5 jelentés: jelentős javulás következett be a rák túlélési rátái terén, de az egyes országok közötti különbségek fennmaradtak

Az EUROCARE-5 jelentés szerint a daganatos betegségek diagnózisában és kezelésében jelentős fejlődés következett be az elmúlt években, de továbbra is fennmaradtak az egyes országcsoportok közötti különbségek: legjobban az északi országok teljesítenek, a kelet-európai országok mutatói a legkedvezőtlenebbek.

A daganatos megbetegedések túlélési aránya az európai országok között továbbra is jelentős eltéréseket mutat annak ellenére, hogy a rák diagnózisában és kezelésében jelentős fejlődés volt tapasztalható a 21. század első évtizedében - derült ki a legutóbbi EUROCARE-5 jelentésből, amely az európai felnőtt lakosság több mint 50 százalékát és a gyermekek 77 százalékát fedi le.

Az EUROCARE (EUROPEAN CANCER REGISTRY) a legszélesebb körű kutatási együttműködési projekt a daganatos megbetegedések túlélési rátáira vonatkozóan Európában. A projekt 1989-ben indult két kutatóintézet, a milánói Istituto Nazionale Tumori (Országos Rák Intézet) és a római Istituto Superiore di Sanitá (Országos Egészségügyi Intézet) kezdeményezésével, és számos lakossági alapú rákregiszter együttműködésével.
A kutatási eredményeket a The Lancet Oncology-ban tették közzé. 29 ország rákregisztereinek adatait elemezték, hogy összehasonlítsák a diagnüzistól számított 5 éven belüli túlélési rátát több mint 9 millió felnőtt és 60 415 gyermek esetében, akiknek betegségét 2000 és 2007 között diagnosztizálták.

A kutatás egyik vezetője, Dr. Roberta De Angelis az Istituto Superiore di Sanitá munkatársa a következőket nyilatkozta: "jó hír az, hogy az 5 éves túlélési ráta a felnőttek körében minden európai régióban folyamatosan növekedett, ami tükrözi a daganatos megbetegedések menedzsmentjében bekövetkezett fejlődést, mint pl. a szervezett szűrési programok és fejlettebb kezelések révén. De továbbra is nagy egyenlőtlenségek vannak az egyes országok között, és a nemzetközi túlélési különbségek csak néhány daganattípus, pl. a mellrák, a végbélrák, prosztatatrák és melanóma esetében csökkentek."

A kelet- -európai országokban a legalacsonyabb a daganatos betegségek túlélési rátája, ezen belül is Bulgáriában, Észtországban, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban és Szlovákiában. A túlélési ráta ezekben az országban az európai átlag alatt van, különösen a jobb prognózissal rendelkező daganattípusok esetében. Például a vastagbélrák esetében ezekben az országokban a túlélési ráta 49 százalék (vö. európai átlag 57 százalék), a végbélrák esetében 45 százalék (vö. európai átlag 56 százalék), melanóma 74 százalék (vö. európai átlag 83 százalék).
Ugyanakkor a Kelet- és Nyugat-Európa közötti különbségek a daganatos megbetegedések terén csökkennek, mivel néhány kelet-európai országban korábban alacsonyabbak voltak a túlélési ráták. A mellrák esetében például a mellrák túlélési rátája a kelet-európai orszűgokban 1999 és 2007 között 70 százalékról 75 százalékra nőtt, a legjobban teljesítő észak-európai országokban pedig ugyanebben az időszakban 82 százalékról 85 százalékra.
Az Egyesült Királyságban és Írországban a felnőttek túlélési rátája számos daganattípus esetében alacsonyabb, mint az európai átlag, különösen a vastagbélrák (52 százalék, vö. európai átlag: 57 százalék), petefészekrák (31 százalék, vö. európai átlag 38 százalék), veserák (48 százalék, vö. európai átlag 61 százalék). A végbélrák, mellrák, prosztatarák, melanóma és limfómák esetében a túlélési ráták nagyjából az európai átlagnak felelnek meg.
Az északi országok (Dánia kivételével), egyes közép-európai országok, így pl. Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Svájc és Hollandia, valamint a dél-európai országok, különösen Olaszország, Portugália és Spanyolország rendelkeznek a legjobb túlélési rátákkal a legtöbb daganattípus esetében.
Egyes daganattípusok esetében kimondottan nagymértékű növekedés volt tapasztalható a túlélési rátákban 1990-2007 között, így pl. a prosztatarák (73 százalékról 82 százalékra), a végbélrák (52 százalékról 58 százalékra) és a nem Hodgkin típusú nyirokcsomó daganat (54 százalékról 60 százalékra) esetében, ami a daganatos betegségek jobb menedzselését tükrözi.

Dr. De Angelis szerint a nem Hodgkin típusú nyirokcsomó daganat és a végbélrák esetében a túlélési ráta növekedése a hatékonyabb gyógyszereknek és a fejlettebb sebészeti beavatkozásoknak, valamint az indolens daganatok, ill. a túldiagnózis felismerésének köszönhető. A prosztatarák túlélési arányának növekedése a prosztata-specifikus antigén (PSA) tesztelés egyre növekvő alkalmazásának tudható be.
A 0-14 év közötti gyermekek esetében a a rák diagnózisát követő 5 éven belüli túlélési ráta minden daganattípus esetében általában javult: az 1999-2011 közötti időszakban 76 százalékról 2005-2007 közötti időszakban 79 százalékra.

Dr. Gemma Gatta, a milánói Istituto Nazionale Tumori munkatársa, a tanulmány másik vezetője szerint a legnagyobb növekedés a gyermekkori daganatos betegségek túlélési rátájában Kelet-Európában volt tapasztalható: 1999-2001 között 65 százalékról 2005-2007 között 70 százalékra. Azt is hozzátette, hogy Európán belül továbbra is nagyon az egyenlőtlenségek, mivel a túlélési ráta az északi országokban, valamint a közép- és nyugat-európai országokban 80 százalékos vagy afölötti.

A vér daganatos megbetegedései (pl. leukémia) vagy a nem Hodgkin típusú nyirokcsomó daganat esetében, melyek a gyermekkori daganatok több mint egyharmadát teszik ki, az 5 éven belüli halálozás kockázata évente átlagosan 4-6 százalékkal csökkent, De nem mindegyik főbb gyermekkori daganatos betegség esetében volt tapasztalható ilyen mértékű javulás. Például a központi idegrendszer tumorjai esetében a túlélési ráta továbbra is meglehetősen alacsony, 58 százalékos. Egyes gyermekkori ráktípusok, pl. neuroblasztóma, nefroblasztóma, Hodgkin típusú nyirokcsomó daganat és osteoszarkóma (a csontrák leggyakoribb típusa) esetében nem volt megfigyelhető a túlélési ráták javulása.

A kutatók számos lehetséges okot felsorolnak a túlélési ráták országok közötti eltéréseinek magyarázataként. Úgy vélik, hogy Kelet-Európában a daganatos betegségek ellenőrzésének állami alulfinanszírozottsága, az országos ráktervek hiánya, a szűrési programokhoz és a legfrissebb kezelési protokollokhoz való nem megfelelő hozzáférés jelentősen hozzájárulnak az alacsony túlélési rátákhoz. Az Egyesült Királyságban és Dániában a felnőtt betegek esetében az alacsonyabb túlélési ráták a késői diagnózissal magyarázhatók.
Azt is hozzátették, hogy a twinning programok kiterjesztése, valamint a magas jövedelmű országok, illetve az alacsonyabb jövedelmű országok egészségügyi intézményei közötti együttműködések létrehozása elősegítheti a gyermekkori daganatok túlélési rátái terén tapasztalható szakadék szűkítését.

A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a daganatos megbetegedések túlélési rátái terén mutatkozó különbségek értelmezése meglehetősen komplex. A hosszabb túlélés a jobb kezelésnek, illetve a korábbi diagnózisnak lehet köszönhető, ami javítja a már meglévő kezelések hatásosságát. Ugyanakkor más tényezők, így pl. a tumorbiológia, az életmód, más egyidejű betegségek, a diagnózis intenzitása (az indolens tumorok gyakoriságának növekedése) közvetlenül vagy közvetetten befolyásolják a túlélést. Pontos klinikai információra lenne szükség a rák ellátásának szigorú kiértékeléséhez. A klinikai információk lakossági alapú regiszterekből történő, rutinszerű gyűjtését továbbra is fenn kell tartani, és releváns törvényekkel kellene támogatni.(AZS)

Forrás:
The Lancet Oncology: Large differences in cancer survival between European countries still remain despite major improvements in cancer diagnosis and treatment. 2013. december 19.
http://www.europeancancerleagues.org/component/content/article/3-highlights/341-press-release-cancer-survival-in-europe-results-of-eurocare-5a-population-based-study.html

(letöltés:2013.12.19.)

Megjelenés dátuma: 2013-12-19 16:48:40