HealthOnline cikkek

Ország: Franciaország

Témakör: Rehabilitáció és hosszú távú ellátás

Reformkísérletek az idősek hosszú távú ellátására Franciaországban

Franciaországban a hosszú távú ellátásra szóló állami fedezetvállalás az utóbbi 15 évben számos változáson ment át, de a másokra rászoruló idősek számára nyújtott fedezet ennek ellenére sem megfelelő, és finanszírozásának átalakítása a továbbiakban is feladatot jelent.

Franciaországban a születéskor várható élettartam megnövekedésének tulajdoníthatóan, a 75 éven felüliek lakossághoz viszonyított aránya előreláthatólag közel kétszeresére (nyolc százalékról 15,6 százalékra) emelkedik 2050-re. Minthogy az életkorral többnyire a rászorultság mértéke is nő, a gyengébb egészségi állapotú idősek aránya 2030-ra az előrejelzések szerint 40 százalékkal, 2060-ra 60 százalékkal fog nőni. Így fokozott igény jelentkezik az életvitelükhöz segítségre szoruló idősek lakóhelyen, gondozóotthonokban vagy más idősotthonokban való támogatására. 2010-ben, Franciaországban a hosszú távú ellátás kiadásai becslések szerint 34 milliárd eurót, azaz a GDP 1,73 százalékát tették ki, és ezek finanszírozása 70 százalékban állami forrásokból történt.

A hosszú távú ellátás első reformját 1997-ben vezették be azzal, hogy egy rászorultsági alapon járó és a helyhatóságok által folyósított juttatást PSD (prestation spécifique dépendence) vezettek be az 1000 euró/hó alatti járandósággal rendelkező idősek számára. A juttatást, melynek fedezetéül az idősek ingatlanjai szolgáltak, e miatt a kitétel miatt 2001-ben a mintegy 800 000 rászoruló közül viszonylag kevesen (175 ezren) vették igénybe.

Így a rászorultság esetén járó speciális segélyt (PSD) felváltotta az autonómiát támogató, személyre szóló juttatás: APA (Allocation personnalisée d'autonomie), mely a PSD-vel ellentétben egyetemes fedezetet biztosít a rászorulók számára, és ingatlanjaikat nem tekinti a kiadások fedezetének. Az APA abban hasonlít a PSD-hez, hogy a juttatások szükségleten alapulnak, ugyanakkor a fedezet szintje az anyagi helyzet függvénye, és igénybevételéhez járandóságon alapuló fizetési hozzájárulást kell teljesíteni.

Az APA a rászorulók szélesebb köre számára hozzáférhető, mint a PSD, és az ez által generált kiadások fedezetére vegyes finanszírozást alkalmaznak az által, hogy a helyhatóságok hozzájárulásait országos forrás egészíti ki. Ezt eredetileg az általános szociális hozzájárulás rátájához való 0,1 százalékos hozzájárulásból finanszírozták.

Az APA sokkal sikeresebb volt, mint a PSD, és míg az ebben a juttatásban részesülők száma 2003-ban 800 ezer körül mozgott, ez a szám 2012-re már 1,2 millióra emelkedett.

2004-ben a hosszú távú ellátás minőségének és kapacitásainak javítása érdekében autonómiát támogató szolidaritási hozzájárulást (CSA) a munkabérek 0,3 százalékát kitevő adót vezettek be.

2006-ban az önkormányzatok növekvő anyagi terhei miatt már problémaként merült fel az APA finanszírozása, egyben az idős emberek járandóságait meghaladó felhasználói díjak is gondot jelentettek. Tervek születtek az idősek számára anyagi védelmet más formában nyújtó rendszer kialakítására. Az elképzelések közül a kormány leginkább a hosszú távú ellátás állam által támogatott privát biztosításának kiterjesztését támogatta, bár az idős lakosságnak már így is viszonylag magas hányada (2010-ben a 40 éven felüliek 15 százaléka) rendelkezett hosszú távú ellátásra szóló magánbiztosítással, de a biztosítótársaságokkal folytatott tárgyalások 2010-ben nem vezettek eredményre, mivel a biztosítók saját kockázatértékelésükre akartak támaszkodni, és nem mondtak le díjtételeik idővel történő módosításáról.

Az évek folyamán a társadalombiztosításon belül többször napirendre került a szociális biztosítás kialakításának gondolata, de megvalósítását nem tekintették optimális megoldásnak, mivel nem született megállapodás arról, hogy ki vállalja a kockázat kezelését. Ez viszont semmiképpen sem önkormányzati szinten történt volna, és ezzel csorbult volna az önkormányzatok hosszú távú ellátásra irányuló hatásköre.

A francia lakosság többségében (2009-ben a lakosok 68 százaléka) támogatja a hosszú távú ellátásról való állami gondoskodást, de a lakosságnak mindössze 50 százaléka járulna hozzá egy új szociális adó bevezetéséhez, bár a hosszú távú ellátással kapcsolatos adóterhek egységessé tétele növelné a finanszírozás méltányosságát.

A francia kormány 2014-re jelezte előre a hosszú távú ellátással kapcsolatos reformterveinek - a prevenció és az ellátás keretében nyújtott szolgáltatások javításának - fokozatos megvalósítását, de nem tért ki ezek finanszírozására. (ZLL)

Forrás:
Chevreuil,K. - Brigham,K.B.: Financing long-term care for frail elderly in France:The ghost reform, Health Policy, 2013.111.3.213-220.
http://ac.els-cdn.com/S0168851013001504/1-s2.0-S0168851013001504-main.pdf?_tid=527f5dca-7867-11e3-826d-00000aacb362&;acdnat=1389187275_8ad649a18a8c080c06d1575459e4aede
Long term care - France. OECD, 2011.05.18.
http://www.oecd.org/france/47902097.pdf

(Letöltés dátuma: 2014.01.21.)

Megjelenés dátuma: 2014-01-17 10:06:48