HealthOnline cikkek

Ország: OECD

Témakör: OECD

OECD: a gazdasági válság és a megszorító intézkedések hatása az egészségre és az egészségügyre

Az OECD elemzői a jelen tanulmányban áttekintették a 2008-as gazdasági recesszió, ill. a válság következtében hozott intézkedések egészségi állapotra és egészségügyi ellátásra gyakorolt, rövid távú hatásait.

Számos bizonyíték áll rendelkezésre, hogy a gazdasági jólét és a jó egészségi állapot között szoros összefüggés van. Ebből kiindulva logikus következtetés lehetne, hogy a gazdasági válság a keresetek csökkenése révén negatív hatással van az egészségügyi eredményekre. A recesszió egészségre kifejtett hatásait tanulmányozó szakirodalom azonban meglehetősen ellentmondásos eredményekre jutott. Több jeles kutatás is arra következtet, hogy a mortalitási ráták javulnak a munkanélküliség növekedésével. Más tanulmányok azonban úgy találták, hogy a gazdasági válság szorosan összefügg a rossz egészségi állapottal, különösen a mentális egészség és egyes halálokok területén. Ezek a meglepő és látszólag ellentmondásos eredmények vezettek az OECD jelen kutatásának elkészítéséhez, melynek célja az volt, hogy a korábbi kutatások eredményeinek áttekintése, valamint az OECD kutatóinak önálló elemzése révén jobban megvilágítsa a makrogazdasági helyzet alakulásának egészségügyi eredményekre gyakorolt hatásait.

Válságkezelő egészségügyi intézkedések az OECD-országokban

A gazdasági válság kezdete óta az egészségügyi kiadások növekedése szinte minden OECD-országban nagymértékben lelassult: a korábbi folyamatos, évi átlag 5 százalékos növekedést követően 2010-2011 között csak 0,1-0,5 százalékos növekedés volt tapasztalható. A legutóbbi adatok szerint a kiadások növekedésének üteme továbbra is jóval elmarad a válság előtti szinttől, számos európai országban pedig csökkennek az egészségügyi kiadások. Görögországban és Írországban volt tapasztalható az egy főre jutó egészségügyi kiadások legmarkánsabb csökkenése, valamint Izlandon, Spanyolországban és Portugáliában is az OECD-átlagot (-4,3 százalék) meghaladó mértékű visszaesés volt tapasztalható. Németországban, Magyarországon és Svájcban az egészségügyi kiadások növekedése viszonylag stabil maradt. Az egészségügyi kiadások felgyorsult növekedése 2009 után csak Izraelben és Japánban volt megfigyelhető.
Az egészségügyi kiadások legnagyobb mértékű visszaesése a recesszió által legsúlyosabban érintett országokban volt tapasztalható. A 2008-2010 közötti időszakban tapasztalható GDP-csökkenés az egészségügyi kiadások visszaesésének egyik előrejelzőjeként is tekinthető: a GDP 1 százalékos csökkenése átlagosan az egészségügyi kiadások 1,38 százalékos visszaesésével járt együtt. Ugyanakkor Görögországban és Írországban ennél nagyobb, Szlovéniában és Magyarországon kisebb mértékű csökkenés mutatkozott az egészségügyi kiadásokban. Az egészségügyi kiadások alakulásának másik fontos előrejelzője az egészségügyi kiadások válság előtti növekedésének mértéke. Azokban az országokban, ahol az egészségügyi kiadások növekedése a válságot megelőzően nagyobb volt, általában erőteljesebb visszaesés következett be a válságot követően. Az egészségügyi kiadások minden további 1 százalékos, válság előtti növekedése 0,9 százalékos visszaeséssel járt együtt a válságot követően.
A legutóbbi válság a korábbi recessziókhoz viszonyítva mélyebb, hosszabb időtartamú volt, és gyengébb élénkülés követte. A 2008-as recesszió nemcsak a jólét, a jövedelem és munkanélküliség szintjét befolyásolta kedvezőtlenül, hanem az egészségügyi finanszírozást is. Az egészségügyi kiadások csökkenése a válság hatására két módon következhet be. Az egyik, hogy a háztartások visszafogják az egészségügyi kiadásaikat. Ez különösen igaz azokban az egészségügyi rendszerekben, ahol a biztosítás foglalkoztatottsághoz van kötve, mivel a munkanélküliség növekedése valószínűleg alacsonyabb lefedettséghez, ezáltal az egészségügyi szolgáltatások alacsonyabb igénybevételéhez vezethet. Például az Egyesült Államokban az egészségügyi kiadások növekedése 2011-ben volt a legalacsonyabb, ami jelentős mértékben annak tudható be, hogy a magán egészségbiztosítással rendelkezők száma csökkent. Azokban az egészségügyi rendszerekben, ahol a co-payment domináns szerepet játszik, szintén automatikusan csökkenhetnek az egészségügyi kiadások, mivel a háztartások a jövedelemszint csökkenése következtében visszafogják az out-of-pocket kiadásokat. Az egészségügyi kiadások csökkenésének másik oka az állami egészségügyi kiadások lefaragására irányuló aktív politikai intézkedés. A pénzügyi válság számos országot arra kényszerített, hogy (gyakran szigorú) költségvetési intézkedésekkel fogják vissza a kormányzati kiadásokat. A fiskális konszolidáció célkitűzései országonként eltérőek, de többségében érintették az egészségügyi szektort. A pénzügyi válság következtében hozott egészségpolitikai intézkedések az alábbiak szerint csoportosíthatók:
1. Az állami finanszírozást érintő reformok
2. A lefedettséget csökkentő reformok (a lakosságcsoportok jogosultsági kritériumait, ill. a szolgáltatáscsomagot érintő változtatások, valamint a co-payment növelése)
3. Az államilag finanszírozott egészségügyi termékek és szolgáltatások árának csökkentésére irányuló változtatások (az egészségügyi ellátások és gyógyszerek árának, ill. az egészségügyi dolgozók kereseteinek csökkentése)
4. Az egészségügyi szolgáltatások kínálatának csökkentését célzó reformok (az intézmények, ágyak számának, vagy a személyzet létszámának csökkentése)
5. Az egészségügyi rendszer vagy az ártárgyalások ösztönzőinek megváltoztatását célzó strukturális reformok

1.Az állami finanszírozást érintő reformok

A gazdasági válság következtében több országban intézkedéseket vezettek be a bevételek kiszélesítése, a finanszírozás rugalmasabbá és méltányosabbá tétele érdekében. Írország 2011-ben egy progresszív adót, ún. általános szociális díjat (USC) vezetett be (az éves keresetek 2-7 százaléka), melyet a 10 ezer euró fölötti jövedelemmel rendelkezőknek kell fizetniük, jövedelemszint és életkor arányában (az USC a korábbi arányos, a jövedelem 4 százalékát kitevő egészségügyi adót váltotta föl). Szlovénia intézkedéseket vezetett be a bevételek begyűjtésének fejlesztésére, és kiszélesítette a járulékfizetésre kötelezett jövedelemkategóriákat. Görögországban a köztisztviselőket keresetük 5,1 százalékának megfelelő mértékben állami egészségbiztosítási járulékfizetésre kötelezték, (ezt korábban az állami költségvetésből finanszírozták). Egyes országok a gyógyszerek áfájának mértékét növelték (Görögország, Észtország, Csehország, Finnország, Portugália, Lengyelország, Egyesült Királyság). Több ország az alkohol- és dohánytermékekre kivetett adó mértékét emelte (pl. Észtország). Ezeket az adókat az utóbbi időben már nemcsak a fiskális bevételek növelésére, hanem a lakosság egészségi állapotának fejlesztésére szolgáló eszköznek is tekintik. Hasonló okokból néhány ország a magas só-, cukor-, vagy zsírtartalmú ételekre is adót vetett ki, illetve növelte a korábban bevezetett adók mértékét. Ezek az intézkedések nem feltétlenül a válsághoz kapcsolódnak, hanem a folyamatban lévő egészségfejlesztési reform részét képezik. Az egészségügyi költségvetés deficitjének kontrollja érdekében néhány ország költségvetés-teljesítési intézkedéseket vezetett be (vagy kényszerített ki). Olaszországban bevezették a 2010-2012-es Egészségügyi Paktumot, ami a kórházi ágyak és a kórházi felvételek számának, ill. a kórházi tartózkodás átlagos időtartamának csökkentésére, valamint a beszerzések fejlesztésére fókuszált. Miközben az éves deficitek továbbra is az olasz egészségügyi rendszer egyik fő jellemvonásának tekinthetők, az utóbbi években lényegesen csökkentek, a pénzügyi elszámoltathatóságra irányuló, koncentrált erőfeszítések következtében.

2.A lefedettséget érintő reformok

Néhány ország intézkedéseket vezetett be bizonyos lakosságcsoportok egészségügyi lefedettségének csökkentésére. Csehország és Spanyolország a nem dokumentált külföldiek állami egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó jogosultságait szűkítette. Görögország bizonyos egészségügyi szolgáltatások esetében a juttatásokat a munkanélküliség első 12 hónapjára korlátozta, ami azonban a hosszú távú munkanélküliek számára megnehezítette az ellátáshoz való hozzáférést. 2013 júliusában az Európai Bizottság felszólította a görög kormányt arra, hogy tegyen ideiglenes és hosszú távú intézkedéseket az ellátáshoz való hozzáférés méltányosabbá tétele érdekében. Több ország szűkítette az államilag finanszírozott szolgáltatások körét (pl. Észtország megszüntette a felnőttek fogászati állapotfelméréseire nyújtott pénzügyi juttatásokat). A legtöbb reform ezen a területen az államilag finanszírozott gyógyszerek körének szűkítésére koncentrált (pl. Portugáliában, Görögországban és Csehországban).
A co-payment területén jelentős intézkedésekre került sor. Ausztriában és Belgiumban bevezették a co-payment automatikus éves növelését, Franciaország csökkentette a támogatás mértékét, Dánia növelte a termékenységre ható gyógyszerek co-paymentjét. Észtország 15 százalékos co-paymentet vezetett be a fekvőbeteg ápolási ellátásra. Spanyolországban jövedelemarányos co-paymentet vezettek be a gyógyszerekre, a nyugdíjasok esetében a nyugdíj mértékétől függő korlátozásokkal. Írországban 2009-ben csökkentették azok körét, akik az Általános Orvosi Szolgáltatások (GMS) keretében mentesülnek számos orvosi szolgáltatás és gyógyszer co-paymentje alól. Ez a 70 év fölötti lakosságot is érintette, akik esetében tesztet vezettek be az ingyenes gyógyszerellátásra való jogosultság meghatározására. Azok, akik elveszítették GMS-jogosultságukat, a Gyógyszer Támogatási Rendszer (DPS) keretében támogatást igényelhetnek havi 144 eurót meghaladó egészségügyi kiadásaikra. Az egészségügyi kártyával nem rendelkezők esetében növelték az állami és magán fekvőbeteg ágyak, valamint a sürgősségi ágyak co-paymentjét. Portugáliában a kormány növelte a felhasználói díjakat az alapellátás, az alapellátásban nyújtott sürgősségi vizitek, valamint több szolgáltatás (egyes védőoltások, orvosi nyilatkozatok, nem vényköteles gyógyszerek, mentális betegségek kezelésére alkalmazott gyógyszerek) esetében. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan árazási reformot is bevezettek, melynek eredményeképpen számos gyógyszer jelenleg olcsóbb, mint a reformot megelőzően. Ezzel egyidejűleg a kormány kiterjesztette a co-payment alóli mentességek körét, így a lakosság mintegy 70 százaléka részleges vagy teljes mentességet élvez a felhasználói díjak alól.

3. Az államilag finanszírozott egészségügyi szolgáltatások árának csökkentését célzó reformok

Az államilag finanszírozott szolgáltatások (különösen a gyógyszerek) árának csökkentése messze a leggyakoribb egészségpolitikai intézkedésnek bizonyult a válságot követő időszakban. A változtatások kiterjedtek az államilag finanszírozott gyógyszerek árának felülvizsgálatára, újratárgyalására (pl. Portugáliában, Svájcban, Görögországban), illetve a generikumok fogyasztásának ösztönzésére (pl. Spanyolországban, Olaszországban, Írországban, Görögországban). Egyes országokban referencia-árazási rendszert vezettek be, vagy a meglévő ár-összehasonlító mechanizmust bővítették más országokkal.
Egyes országokban (Görögország, Írország, Izland, Észtország, Portugália, Spanyolország) az egészségügyi dolgozók kereseteit is csökkentették.
Az államilag finanszírozott egészségügyi szolgáltatások árának csökkentésére irányuló reformok rövidtávon lehetővé teszik a szolgáltatások volumenének fenntartását. Az OECD elemzői szerint ezek a reformok bizonyos mértékig jól irányzottak voltak, ugyanis a változtatásokat bevezető országok nagy részében az államilag finanszírozott szolgáltatások árai a nemzetközi standardokhoz viszonyítva az átlagosnál magasabbak voltak. Ugyanakkor ezek az intézkedések az egészségügyi szektorban munkaügyi zavargásokhoz, az ipari érdekcsoportok részéről pedig erőteljes politikai nyomásgyakorláshoz vezettek. Az egészségügyi dolgozók keresetének csökkentésére irányuló intézkedések hosszabb távon csökkenthetik az egészségügyi munkaerő-kínálatot, és hiányt generálhatnak az egészségügyi szolgáltatások terén. Az OECD elemzői javasolják az ilyen jellegű reformok rövid és hosszú távú következményeinek folyamatos monitorozását.

4. Az egészségügyi szolgáltatások kínálatának csökkentését célzó reformok

Néhány ország a válság hatására az egészségügyi szolgáltatások kínálatának csökkentését irányozta elő, az egészségügyi szakdolgozók és a kapcsolódó adminisztratív személyzet számának csökkentésével, intézmények összevonásával, valamint az intézményi kapacitások csökkentésével.
Az orvosok abszolút száma a legtöbb OECD-országban a válság időszakában is tovább növekedett, habár a növekedés rátája egyes országokban lelassult (pl. Görögország). Ez magyarázható azzal, hogy a görög kormány csökkentette az ideiglenes, ill. helyettesítő személyzet számát, ugyanakkor az egy főre jutó orvosok száma az OECD-országok között továbbra is itt a legmagasabb. Írországban több, az egészségügyi munkaerőt érintő intézkedést vezettek be, például a szabadságon lévő munkaerő helyettesítésének, az időszakos szerződéseknek a megszüntetését, a hivatali és helyettesi személyzet létszámának csökkentését. Spanyolországban (Katalónia) az időszakos egészségügyi dolgozók körében való elbocsátásokkal csökkentették a létszámot, az alapellátásban dolgozók munkaidejét pedig növelték (35 óráról 37,5 órára).
Több országban csökkentették a kórházi ágyak számát (Görögország, Írország, Olaszország, Portugália, Spanyolország). Ez az intézkedés folytonosságot mutat a korábbi tendenciákkal. Olaszországban az Egészségügyi Paktum reformok előírták, hogy a régióknak csökkenteniük kell a kórházi ágyak számát. Portugália Európai Bizottsággal, Európai Központi Bankkal és IMF-fel (együttesen: "trojka") kötött Egyetértési Memoranduma kifejezetten tartalmazott az állami kórházak és egészségügyi intézmények koncentrálására, racionalizálására, a kapacitások csökkentésére irányuló intézkedéseket. Ez az alapellátó központok számában is csökkenéshez vezetett. Más országokban is sor került kórházösszevonásokra a recessziót követően.

5. Strukturális reformok

Egyes országok (pl. Görögország, Portugália, Írország) strukturális reformokat is bevezettek, melyek kiterjedtek a finanszírozási mechanizmusokra, intézményi fúziókra, valamint a beszerzésekre. Ezek a reformok feltehetőleg később éreztetik a hatásukat, de az egészségügyi rendszer hosszú távú hatékonyságára és termelékenységére jelentős hatással lehetnek.
Görögország teljesítmény alapú finanszírozási mechanizmust vezetett be a kórházi ellátásban azért, hogy ösztönözze a kórházakat a szolgáltatások volumenének növelésére a DRG-alapú árnak megfelelő költségen. Emellett Görögországban a meglévő egészségbiztosítási rendszereket egy központi biztosítási rendszerbe olvasztották. Portugália a dialízis esetében a korábbi szolgáltatás alapú díjazást fejkvóta alapú finanszírozássá alakította át. A modell összekapcsolja számos dialízis alapú szolgáltatás finanszírozását (beleértve a dialízis kezelését, laboratóriumi és képalkotó eljárásokat, ill. számos komorbiditás gyógyszerezését). A modell folyamat- és eredmény célkitűzéseket is meghatároz, amelyek magukban foglalják a kórházi felvételi és mortalitási rátákat. A dialízis szolgáltatóknak teljesíteniük kell ezeket a minőségi célkitűzéseket azért, hogy megkapják a kifizetéseket. Ha nem sikerül teljesíteniük a célkitűzéseket, az Egészségügyi Minisztérium figyelmeztetését, majd a kifizetések felfüggesztését és a klinikai engedélyek lehetséges visszavonását vonja maga után. Egy előzetes elemzés szerint ez az intézkedés költségmegtakarítást eredményezett.
A görög kormány trojkával aláírt Egyetértési Memoranduma nagy hangsúlyt helyezett az IT-alkalmazások térnyerésére az egészségügyi szektor kapacitásainak fejlesztését (teljesítménymérés és jelentéstétel, tranzakciós költségek csökkentése, minőségfejlesztés) illetően. Görögország kísérleti jelleggel bevezette az elektronikus beutalási rendszert a köztisztviselők esetében, ami gyorsabb beutalást, fejlettebb információáramlást és költségcsökkenést eredményezett. A kísérletben részt vevő orvosok száma azonban pár hónap után csökkent, ami arra késztette a hatóságokat, hogy a beutalási rendszert kötelezővé tegyék minden szerződött orvos számára. Írország, Portugália és Észtország szintén nagymértékű beruházásokat hajtott végre az IT alkalmazások, elsősorban a jelentéstételi rendszer és teljesítménymenedzsment fejlesztése terén. Ezek a kezdeményezések hosszú távon pozitívan befolyásolhatják a minőséget és a hatékonyságot.
Az egyik legfőbb reformterület a generikumok alkalmazásának és elérhetőségének növelése. Portugália intézkedéseket hozott a generikumokhoz való időbeni hozzáférés fejlesztésére. Görögország a generikumokat előnyben részesítő beszerzési rendszert vezetett be a kórházi gyógyszerkészletre, kötelezővé tette a hatóanyag alapján történő felírást, a gyógyszerészek számára pedig a legolcsóbb elérhető generikum ajánlását. Ezek az intézkedések jelentős megtakarításokat eredményeztek. Hasonló reformot vezettek be Spanyolországban is, ahol a generikus felírást belefoglalták a háziorvosok teljesítmény alapú finanszírozásába.
Az Írország, Spanyolország, Görögország és Portugália trojkával kötött Egyetértési Memoranduma általában tartalmazott a beszerzési folyamatokra vonatkozó célkitűzéseket. Spanyolország központosított beszerzést vezetett be a készletek beszerzésének fejlesztése, energiatakarékosság, a gyógyszerek megfelelő csomagolása, valamint bizonyos gyógyszerek árának befagyasztása érdekében. Görögországban az Egészségügyi Beszerzési Bizottság felügyelete alatt álló Egészségügyi Szolgáltatások Beszerzési Program felelős többek között a kérelmek koordinálásáért, a pályáztatási folyamatokért, az időbeni kifizetésért és a költségvetésért. A kórházak gyógyszerbeszerzését érintő reformok jelentős megtakarításokat eredményeztek.
Észtország válság előtti reformjai az egészségügyi finanszírozás és tervezés központosítására irányultak, beleértve a forrásgyűjtést is. A 2000-es évek elején létrehozták a központi Egészségbiztosítási Alapot a források poolingjára és a szolgáltatás-vásárlásra, négy regionális ügynökséggel. Ezek a reformok lehetővé tették számos folyamatban lévő reform intenzívebbé tételét a válság begyűrűzését követően, beleértve a kórházak szerkezetátalakítását, az alapellátás és a gyógyszerek ártárgyalásainak megerősítését.

A munkanélküliség hatásai az egészségre és egészségügyi ellátásra az OECD országokban

Az OECD kutatói egyrészt megvizsgálták a munkanélküliség növekedésének egészségi állapotmutatókra, valamint az egészségügyi ellátással kapcsolatos indikátorokra gyakorolt hatásait, másrészt összehasonlították e hatások esetleges eltéréseit az egészségügyi kiadásokat erőteljesen, illetve mérsékelten csökkentő országokban.
Az OECD elemzése gyenge bizonyítékot tárt fel arra vonatkozóan, hogy a magasabb munkanélküliség az összes halálokot figyelembe véve alacsonyabb halálozási aránnyal, viszont magasabb öngyilkossági rátával jár együtt. Erős bizonyítékok csak arra mutatkoztak, hogy a közlekedési balesetek okozta halálozások a munkanélküliség növekedésével csökkennek. A minőségi indikátorokat tekintve, gyenge bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy a munkanélküliség növekedésével az iszkémiás stroke-ot követő 30 napos esethalálozási ráta csökken. Ugyanakkor erősebbnek mutatkozott az az összefüggés, hogy a munkanélküliség növekedésével a szülési trauma gyakorisága nő. A kutatók szerint ezeket az eredményeket számos tényező befolyásolhatja, ezért körültekintően kell kezelni. A hospitalizáció és a munkanélküliség között nem tártak fel szignifikáns összefüggéseket, habár gyenge összefüggés mutatkozott arra vonatkozóan, hogy a munkanélküliség növekedésével a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) miatti kórházi felvételek aránya csökken (ezt azonban más tényezők, pl. dohányzás is befolyásolják). Az egészségügyi ellátás igénybevételének számos indikátora viszont erősebb összefüggéseket mutatott a munkanélküliséggel: a munkanélküliség növekedésével kevesebb konzultációra, CT és MRI vizsgálatra, valamint térdműtétre került sor a 65 év fölöttiek esetében. A gyógyszerfogyasztás esetében a munkanélküliség növekedésével csökkenő tendencia figyelhető meg. A gazdasági válság és a mentális egészség közötti erős kapcsolat ellenére a munkanélküliség és antidepresszánsok fogyasztása között nem volt tapasztalható szoros kapcsolat. Az életmód-indikátorokra vonatkozó elemzés azt mutatta, hogy a legtöbb egészségre kockázatos magatartásforma csökken a munkanélküliség növekedésével, habár ezek az összefüggések nem voltak szignifikánsak.
A kutatók összehasonlították a munkanélküliség egészségi állapotra és egészségügyi ellátásra gyakorolt hatásait az egészségügyi kiadásokat erőteljesen megnyirbáló 14 országban (ahol az egészségügyi kiadások növekedése az OECD-átlagnál nagyobb mértékben lassult/vagy az egészségügyi kiadások csökkentek 2009 után), valamint az egészségügyi kiadásokat mérsékelten csökkentő 22 országban. A legerősebb összefüggést arra vonatkozóan találták, hogy a magas munkanélküliség szignifikánsan összefügg a szülési traumák magasabb gyakoriságával azokban az országokban, ahol az egészségügyi kiadások növekedésében jelentős visszaesés következett be. Ugyanakkor az eredményeket számos egyéb tényező is indokolhatja (pl. a szülési ellátás módja, az anyasági ellátáshoz való hozzáférés, a válság idején gyermeket vállaló nők kockázatprofiljában történő változások). A munkanélküliség és a kórházi felvételek közötti összefüggések ugyancsak szignifikánsan különbözőnek bizonyultak a vizsgált két országcsoport esetében. A mérsékelt megszorításokat végrehajtó országokban a magas munkanélküliség és kórházi felvételek növekedése között szoros összefüggés volt megfigyelhető, miközben a kiadásokat erőteljesen csökkentő országokban a magasabb munkanélküliség kevesebb kórházi felvétellel járt együtt. Ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy az egészségügyi kiadások nagymértékű lefaragása hatással van a szolgáltatások volumenére. Ugyanakkor nem találtak bizonyítékot arra, hogy az erőteljes megszorításokat alkalmazó országokban a gyógyszerkiadások csökkentek volna. Gyenge bizonyítékot tártak fel arra vonatkozóan, hogy az erőteljes megszorítások kevesebb alkoholfogyasztással kapcsolatos halálozáshoz, kevesebb légzőszervi okok miatti kórházi felvételhez, kevesebb térdműtéthez, valamint az idegrendszer kezelésére szolgáló gyógyszerek nagyobb fogyasztásához vezettek a mérsékelt kiadás-csökkentésekhez képest.

Következtetések

Az OECD elemzői szerint a gazdasági válság egyes egészségügyi indikátorokat kedvezőtlenül érinthet, és különösen a mentális egészségre van negatív hatással. Ugyanakkor a mentális problémák növekedése nem vezetett a kórházi felvételek vagy a gyógyszerfogyasztás magasabb szintjéhez. Ez további jelzés arra, hogy a mentális egészségügyi rendszerek nem képesek kielégíteni a válság következtében megnövekvő szükségleteket, ezért a mentális egészségügy terén a kapacitások bővítésére van szükség. A többletkapacitások nemcsak az egészségre fejtenének ki pozitív hatást, hanem gazdasági előnyökkel is járnának (pl. jobb foglalkoztatási kilátások, munkaerő-piaci termelékenység, magasabb bérek). Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a válság hatására a fertőzéses betegségek gyakorisága is nő, ami a népegészségügyi hatóságok szerepére hívja fel a figyelmet. A szakirodalom kevés bizonyítékot tárt fel arra vonatkozóan, hogy a gazdasági válság a halálozások növekedését eredményezné, a válság által leginkább sújtott országokban sem volt kimutatható ilyen összefüggés. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy jelenleg csak rövidtávra vonatkozóan lehet elemezni az adatokat, a válságnak viszont hosszabb távú hatásai is lehetnek a mortalitási adatokra. Következetes bizonyítékot csak arra vonatkozóan tártak föl, hogy a gazdasági helyzet rosszabbodása kevesebb közúti baleset okozta halálozáshoz vezet. Empirikus bizonyítékok arra utalnak, hogy recesszió idején a háztartások csökkentik az egészségügyi javak és szolgáltatások fogyasztását, melynek hátterében a háztartások jövedelemszintjének csökkenése, illetve az out-of-pocket kiadások növekedése állhat. A kutatási eredmények azt sugallják, hogy az alacsony jövedelmű háztartások nagyobb valószínűséggel mondanak le az egészségügyi szolgáltatásokról, mint a magasabb jövedelműek, ami arra utal, hogy legnagyobb valószínűséggel azok körében csökken az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Az OECD elemzői anticiklikus szociális politikák végrehajtását javasolják, amelyek a válság által legsúlyosabban érintett csoportok számára nemcsak a szegénységgel szemben jelentenek védelmet, hanem az egészségügyi ellátások igénybevételének fenntartását is elősegítik. Több ország növelte a co-payment mértékét, de egyes országok ezzel egyidejűleg bővítették a mentességek (csökkentések) körét a co-paymentre vonatkozóan, különösen a legsérülékenyebb csoportok esetében, ami némileg csökkenti a co-payment ellátáshoz való méltányos hozzáférésre gyakorolt negatív hatásait. Ugyanakkor a co-paymentnek számos nem szándékolt következménye lehet, különösen recesszió idején, amikor a háztartások jövedelme csökken. Az OECD elemzői a co-payment esetében javasolják annak monitorozását, hogy milyen lehetséges ösztönzőket generál a betegek számára out-of-pocket költségeik csökkentése érdekében. Például az alapellátásban alkalmazott magasabb co-payment arra ösztönözheti a betegeket, hogy a sürgősségi ellátást vegyék igénybe, ami viszont negatívan befolyásolja az ellátás hatékonyságát. A jelen kutatás eredménye szerint azokban az országokban, ahol az egészségügyi kiadások mérsékelten csökkentek, a magasabb munkanélküliség magasabb kórházi felvételi rátákkal járt együtt, ami arra utal, hogy ezek az országok feltételezhetően jobban ki tudják elégíteni a recesszió idején jelentkező megnövekedett szükségleteket. Ennek ellenkezője igaz az egészségügyi kiadásokat erőteljesen lefaragó országokra, ahol a magasabb munkanélküliség kevesebb kórházi felvétellel járt együtt, vagyis ezekben az országokban az erőforrások korlátozása hatással volt az aktív ellátás tevékenységi szintjére. Ugyanakkor a rendelkezésre álló információkból nem derült ki egyértelműen, hogy a betegek az egészségügyi rendszer más részein ellátásban részesültek-e, hosszabban kellett-e várakozniuk, vagy ellátás nélkül maradtak, ezért mélyrehatóbb elemzésre lenne szükség ezeken a területeken. Több ország elsődleges reformcélkitűzése az államilag finanszírozott gyógyszerek árának csökkentése volt, különösen az egészségügyi kiadásokat erőteljesen csökkentő országokban. A munkanélküliség növekedésével bizonyos gyógyszerek fogyasztásának volumene csökken, ugyanakkor a kiadásokat jelentősen visszafogó országokban nem volt tapasztalható nagyobb mértékű visszaesés a gyógyszerfogyasztás volumenében, ami arra enged következtetni, hogy a gyógyszerkiadások lefaragását nem a fogyasztás volumenének visszaesése, hanem a gyógyszerárak csökkentése révén sikerült elérni. Az OECD kutatói kiemelték, hogy a recesszió által leginkább sújtott országokban volt tapasztalható az egészségügyi kiadások legnagyobb mértékű csökkentése. Az empirikus elemzés arra a következtetésre jutott, hogy egyes eredmények rosszabbodása, így pl. a kórházi felvételek nagyobb mértékű visszaesése a munkanélküliség magas szintjének tudhatók be. Az OECD elemzői szerint továbbra is jelentős hiányosságok vannak a gazdasági válságok egészségre és egészségügyre gyakorolt hatásaira vonatkozó kutatások terén. Kevés tanulmány irányul arra, hogy a munkanélküliség különböző hatást fejt-e ki az egészségügyi eredményekre az erős, ill. gyenge szociális védelemmel rendelkező országokban. A munkanélküliség egészségügyi eredményekre gyakorolt, hosszú távú hatásainak elemzése is szükséges lenne, különösen tartósan magas munkanélküliség esetében. A legutóbbi válságra ez különösen igaz, mivel a számos országban alkalmazott erőforrás-korlátozások megnehezíthették, hogy az egészségügyi rendszer meg tudjon birkózni a változó egészségügyi szükségletekkel.
A válság következtében hozott egészségügyi reformok kiterjedése országonként nagy változatosságot mutat. Néhány országban gyors szerkezeti átalakulás ment végbe, míg számos országban a változtatások a keresetek, a gyógyszerárak csökkentésére, ill. a co-payment növelésére korlátozódtak. A legjellemzőbb változtatások az állami gyógyszerkiadások csökkentésére és a generikumok ösztönzésére, a co-payment növelésére, illetve az egészségügyi termékek és szolgáltatások beszerzésének és nyújtásának központosítására irányultak. A reformok egy része kritikát és politikai nyugtalanságot váltott ki az egészségügyi dolgozók, az ipar és az általános közvélemény részéről, valamint bizonyos intézkedéseket nagyon gyorsan hajtottak végre. Mindez a reformok hatásainak további, mélyrehatóbb elemzését teszi szükségessé. Ezt azonban megnehezíti, hogy miközben a gazdasági mutatókat havonta vagy negyedévente frissítik, az egészségügyi indikátorok (pl. mortalitás) esetében gyakran csak pár évvel később publikálják az adatokat. A mélyreható strukturális reformok (beleértve az output-alapú kórház-finanszírozási mechanizmusok kialakítását, a gyógyszerek beszerzésének központosítását, az egészségügyi IT-infrastruktúrába való befektetést) hosszútávon jelentős pozitív hatással lehetnek az egészségügyi rendszer termelékenységére és hatékonyságára, ezért a válságból való kilábalást követően is fontos lenne a szerkezeti változtatások monitorozása.

Kees, van G., Pearson, M.: Health, Austerity and Economic Crisis. Assessing the short-term impact in OECD countries. OECD Health Working Papers No. 76, 2014. 09. 01. http://www.oecd-ilibrary.org/docserver/download/5jxx71lt1zg6.pdf?expires=1418735368&;id=id&accname=guest&checksum=0BAB3D347334FCFA37BF3C5AF53056AE

Megjelenés dátuma: 2014-12-17 15:33:49