HealthOnline cikkek

Ország: Lengyelország

Témakör: Minőségügy

A várakozási idők csökkentésére hozott 2014-es intézkedések Lengyelországban

A 2014-ben javasolt várólista csomag az első kísérlet a lengyel egészségügyben egy országos stratégia létrehozására a szakellátás várakozási idejének csökkentésére.

2014. márciusban a lengyel egészségügyi miniszter két reformcsomagot terjesztett elő: a "várólista csomagot" és az "onkológia csomagot". A csomagokat három törvény módosításának formájában nyújtotta be a parlamentnek, ezek a szakorvosokról, az ápolókról és szülésznőkről, valamint a közfinanszírozású egészségügyi szolgáltatásokról szóló törvények.

A várakozási idők jelentős szakpolitikai gondot jelentenek Lengyelországban, a várólisták következtében kielégítetlen egészségügyi szükségletek magasak, és évről évre növekednek. A várakozási idők a szakellátás konzultációit és kezelési eljárásait, az elektív fekvőbeteg ellátást, a rehabilitációt és bizonyos diagnosztikai eljárásokat érintenek. 2013 nyarán a leghosszabb várakozások az orthopédiában, mozgásszervi traumatológiában (11,5 hónap), a szemészetben (7,8 hónap), az angiológiában (7,2 hónap) voltak. A regionális különbségeket részben a kapacitások egyenlőtlen eloszlása, részben a kötelező egészségbiztosítás összegeinek a 16 vajdaság közötti, pusztán életkort és nemet, előző évi finanszírozást figyelembe vevő elosztása okozza, ami nincs tekintettel a lakosság eltérő egészségügyi szükségleteire.

A várakozási idők legfőbb oka az állami egészségügyi rendszer alulfinanszírozottsága és a betegellátás gyenge koordinációja. A várakozási idők csökkentésére hozott reformcsomag, amely az alapellátást, az ambuláns szakellátást és a kórházi ellátást egyaránt érinti, 2015. január 1-jén lépett életbe. Közvetlen eredményeként a szakellátás várakozási idejének lerövidülését, az ellátás hozzáférhetőségének javulását remélik. Az intézkedések közvetett eredményeként az alapellátás megerősítését várják a háziorvosi kompetenciák kiszélesítésével, az ellátás minőségének javításával.

Pénzügyi és egyéb intézkedéseket vezetnek be az alapellátás megerősítésére és a betegeknek a szakellátástól az alapellátás felé történő elmozdítására. Az intézkedések között található a "recept vizit", amely lehetővé teszi, hogy a vényeket a szakorvos helyett a háziorvos is felírhassa, és amely felhatalmazást ad az ápolóknak bizonyos gyógyszerek felírására, diagnosztikai eljárások elrendelésére. Emelt díjat kapnak az első szakorvosi vizitek, ha a beteget gyorsan diagnosztizálják, csak a szükséges vizsgálatokra utalják és a további szakorvosi vizsgálatok helyett kezelési tervvel visszautalják a háziorvoshoz. Pénzügyi ösztönzőket vezettek be az ambuláns sebészet és a rövidebb kórházi ellátás támogatására is. A várólistákat központosítják, ezáltal átláthatóbbá teszik és megkönnyítik menedzselésüket. A központosított listák az első rendelkezésre álló időpontot fogják jelezni az átlagos várakozási idők helyett, így a betegek és az egészségügyi szakemberek pontosabb információkhoz jutnak a kezelés várható idejéről. Az Egészségbiztosítási Pénztár szerepe az állami szolgáltatásvásárlásra fókuszál, szerződései a lakosság egységes irányelvek szerint feltérképezett szükségletein fognak alapulni, az árazás feladatköre pedig a szolgáltatások reálisabb értékelése érdekében átkerül az Egészségügyi Technológia Értékelési Hivatalhoz. Az ellátás nagyobb stabilitása érdekében a háziorvosokkal hosszabb időre kötnek szerződést.

Az intézkedések sikerét a háziorvosok ellenállása csökkentheti. Mivel nincsenek felkészülve a komplexebb egészségügyi szükségletekkel rendelkező betegek fogadására, a megnövekedett számú beteg alapellátás felé mozdítása önkéntelenül a sürgősségi ellátás nagyobb fokú igénybevételéhez vezethet. (A reform miatt január elején a lengyel háziorvosok ötöde nem hosszabbította meg szerződését az Egészségbiztosítási Pénztárral. Hosszú tárgyalásokat követően végül megállapodás született az Egészségügyi Minisztérium és az orvosok között.)

A várólista csomagban javasolt intézkedéseken felül további rendszer szintű változásokra lehet szükség a szakellátás nem megfelelő használatának csökkentésére. Pl. jogszabályokra lenne szükség az állami és a magán ellátásban egyaránt dolgozó orvosok tevékenységeinek megfelelőbb szétválasztására, amely a magánpraxisok keresletének növelését az állami betegek várakozási idejének hosszan tartásával ösztönözte. Problémás még, hogy az ellátás egy területére (onkológia) való összpontosítás negatív hatással lehet más ellátási területek várakozási idejére, mivel az onkológiának allokált több pénz következtében az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak kevesebb pénz marad más szolgáltatások szerződéseire. A törvénybe iktatott reform sikere ezért bizonytalannak tekinthető. (SZL)

Forrás:
Kowalska, Iwona et al.: The first attempt to törlés a national strategy for reducing waiting times in Poland: Will it succeed? Health Policy, 13 January 2015 http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0168851014003443 (letöltés: 2015.01.03.)

Megjelenés dátuma: 2015-02-06 14:03:11