HealthOnline cikkek

Ország: Franciaország

Témakör: Forrásgyűjtés és szolgáltatáskatalógus

A munkáltatók által nyújtott magánbiztosítás Franciaországban

2013 januárjában a francia kormány minden munkáltató számára javasolta, hogy 2016 januárjától magán kiegészítő egészségbiztosítást ajánljon fel munkavállalói számára.

A magán egészségbiztosítás szerepe Franciaországban

Franciaország 1945-ben felállított kötelező egészségbiztosítását 2000-ben terjesztették ki a Teljeskörű Egészségügyi Fedezetet nyújtó támogatás révén minden, az ország területén legálisan tartózkodó személyre. Bár a kötelező egészségbiztosítás a szolgáltatások széles körére nyújt fedezetet, a betegeknek önrésszel kell hozzájárulniuk ellátásuk költségeihez (ez a tarifák 30 százaléka az orvosi ellátás, 35-65 százaléka gyógyszerköltségek esetén).
A kötelező biztosítás részvállalása az egészségügyi kiadások finanszírozásában 2006 és 2013 között 78,2 százalékról 77,4 százalékra változott, a magán kiadások, beleértve a kiegészítő biztosítás által nyújtott visszatérítéseket és a háztartások out-of-pocket kiadásait 2013-ban 22,6 százalékot tettek ki. Az állampolgárok számára a kiegészítő biztosítás, mely a co-payment-re és szerződéstől függően bizonyos esetekben az extra kiadásokra is fedezetet nyújt, kulcsfontosságú tényezője az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésnek.
2014-ben a legrosszabb anyagi helyzetben lévő állampolgárok - a teljeskörű fedezetet biztosító állami program keretében ellátásban részesülők 7,4 százaléka - számára térítésmentes volt a kiegészítő biztosítási szerződés megkötése. Azok, akik az erre jogosító küszöbértéket meghaladják, de jövedelmük meghatározott szint alatt van, segítségben részesülnek a kiegészítő biztosítás díjának megfizetéséhez.
Kiegészítő biztosításhoz a biztosított egyéni szerződésben, vagy a munkáltató támogatásában csoportos szerződések formájában juthat.
A munkáltatók számára nem előírás csak ajánlott intézkedés a csoportos szerződések alkalmazása, és ha ezek a betegeket az extra kiadások alól nem mentesítő, és a betegutak betartására ösztönző felelősségvállaláson alapulnak, a munkáltatók és a munkavállalók adó- és járulékmentességben részesülnek. Az ilyen szerződéseket, melyekkel a munkavállalóknak körülbelül háromnegyede rendelkezik, többnyire a nagyobb cégek alkalmazzák.

A kormány javaslatának tartalma

A munkáltatók és a munkavállalók képviselői által kötött Országos Szakmaközi Egyezmény aláírására 2013 januárjában került sor egy, a kormány által támogatott folyamatot követően, melynek célja a francia vállalatok versenyképességének növelése volt. A munkaerőpiac nagyobb flexibilitása lehetővé teszi a munkáltatók számára, hogy mentesüljenek bizonyos megszorítások alkalmazása alól, cserében előmozdítja a munkavállalók csoportos kiegészítő biztosításhoz való hozzáférését.
Az egyezmény - tekintet nélkül a vállalat nagyságára - előírja minden munkáltatónak, hogy 2016. január 1-jétől 50 százalékos hozzájárulást biztosítson munkavállalói számára a csoportos biztosítás megkötéséhez. 2013 tavaszán kezdődtek a tárgyalások, melyek vállalati szinten a munkáltatók és a munkavállalók képviselői és a magánbiztosítók között zajlanak. Rendelet jelent meg a juttatásokra vonatkozó minimumkövetelményről a tárgyalások eredménytelensége esetén: ez teljeskörű visszatérítést ír elő az orvosi konzultációkkal, gyógyszereléssel és kórházi ellátással kapcsolatos önrészre, és kizárja a támogatásból a franchise terheket. A szemészeti és a fogászati ellátásra a csoportos szerződéseknek szintén kell egy bizonyos minimális szolgáltatáscsomagot biztosítaniuk. Amennyiben a munkavállaló munkanélkülivé válik, előzetes csoportos szerződése 12 hónapon át nyújt számára további fedezetet az előzőekben garantált kilenc hónapig tartó fedezet helyett.

A munkavállalókra gyakorolt hatás

Az Egészségbiztosítás Jövőjével foglalkozó Magas szintű Tanács szerint, az egyezménynek tulajdoníthatóan 4,4 millió alkalmazott számára válik elérhetővé a csoportos biztosítás (ezeknek a munkavállalóknak az előzőekben vagy egyéni kiegészítő biztosításuk volt, vagy nem rendelkeztek ilyen biztosítással). Minthogy az országban alacsony (kb. 400 000 főre tehető) a kiegészítő egészségbiztosítással nem rendelkező állampolgárok száma, az egyezmény főként a biztosítási fedezet típusában (egyéni vagy csoportos biztosítási forma) fog változást hozni, és többnyire biztosítóváltást fog előidézni, és ösztönözni fogja a csoportos biztosítás választását. Azok az állampolgároknak (közel kétmillió állampolgár), akik a házastársuk révén álltak kollektív biztosítási fedezet alatt, saját munkáltatójuknál lehet csoportos biztosításuk. Ez bizonyos esetekben a járulék mértékének változását idézheti elő, és ily módon érzékenyen érintheti a biztosítottat. Előfordulhat az is, hogy az egyéni biztosítással rendelkezőknek egy számukra kevésbé kedvező kollektív biztosításra kell váltaniuk.
A 2014-es jogalkotás értelmében a kiegészítő biztosítási díj megfizetéséhez állami támogatásban részesülők kérvényezhetik mentesítésüket a csoportos biztosításhoz való csatlakozás kötelezettsége alól, egyben megtarthatják minden az előzőekben számukra megítélt kedvezményüket.

A munkáltatókra gyakorolt hatás

Nem minden munkáltató számára jelent problémát a rendelkezés gyakorlatba való átültetése, mivel a nagyobb vállalatok többségénél már az előzőekben is ajánlatként szerepelt a csoportos kiegészítő biztosítás a munkavállalók számára. Ez sokkal kevésbé jellemző a gazdasági szempontból sérülékenyebb kisebb vállalatokra, jóllehet az egyezmény rendelkezései főként ezeket érintik, és kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak versenyképességükre.

A biztosítókra gyakorolt hatás

Az egyeztetéseken részt vevő kiegészítő biztosítók - mutuellek, biztosítótársaságok és öngondoskodási egyesületek - eltérő helyzetben vannak, mivel pl. a mutuellek, melyeknek a forgalma a nagyobb generációközi szolidaritás révén fokozottabban összpontosul az egyéni piaci keresletre, tarifáik emelésére kényszerülhetnek

Összegzés

Az egyezmény legfőbb célja a munkavállalói csoportok közötti egyenlőtlenségek csökkentése, ugyanakkor minthogy átfogó hatást gyakorol a kiegészítő egészségbiztosítás piacára, elő is mozdíthatja az egyenlőtlenségek fokozódását: kedvezőtlenül érintheti az egyéni egészségbiztosítási szerződéssel rendelkező állampolgárokat, mivel a biztosítóknak díjkiigazítást kell alkalmazniuk a kockázatközösségből kikerülő munkavállalók járulékainak kompenzálására, a mutuelle biztosítóknak biztosítási járulékait szintén e miatt kell emelniük és, kedvezőtlenül érintheti a kisebb vállalatok versenyképességét.
A bevezetésre kerülő rendelkezések a magán biztosítások irányába rendezhetik át az egészségbiztosítást, ami az ellátáshoz való hozzáférésben okoz egyenlőtlenségeket.
A vélemények összegzéseként elmondható, hogy az egészségügyi rendszer hatékonyságának előmozdításához a kötelező egészségbiztosítás és a kiegészítő biztosítások fokozottabb együttműködésére és közösen alkalmazott stratégiákra lenne szükség, mivel a kisebb léptékben érvényesülő reformfolyamatok kedvezőtlen hatást válthatnak ki az újító intézkedések által nem érintett területeken. (ZLL)

Forrás:
Franc,C. - Pierre,A.: Compulsory private complementary health insurance offered by employers in France: Implications and current debate. Health Policy, 2014.12.29.
http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0168851014003480


Megjelenés dátuma: 2015-02-17 11:17:40