HealthOnline cikkek

Ország: EU

Témakör: EU egészségügy

Eurobarométer a határon átívelő egészségügyi ellátásról 2015

A 2015-ös Eurobarométer eredményei arra mutattak rá, hogy 2007 óta nem növekedett lényegesen a határon átívelő ellátás igénybevétele. Az uniós megkérdezettek nagyjából fele lenne hajlandó másik tagállamba utazni egészségügyi ellátás igénybevétele céljából. Az európai polgárok tájékozottsága a határon átívelő betegjogokkal kapcsolatban meglehetősen hiányosnak mondható. Az előzetes engedélyezésre vonatkozó szabályozások országonkénti és kezelésenkénti eltérései szintén akadályozzák a határon átívelő ellátás fellendülését.

A határon átnyúló egészségügyi szolgáltatások biztosítása, valamint támogatása az Európai Unióban továbbra is nagyon bonyolult folyamat, melyet számos jogi bizonytalanság övez.

2007 májusában készült az első, határon átnyúló ellátásra vonatkozó Eurobarométer felmérés, melynek célja annak feltérképezése volt, hogy hányan vesznek igénybe egészségügyi ellátást a lakóhelyük szerinti országon kívül, mennyire tájékozottak az uniós polgárok a külföldi egészségügyi ellátás lehetőségeivel kapcsolatban, illetve mennyire és milyen körülmények között lennének hajlandóak külföldi egészségügyi szolgáltatást igénybe venni.

2011. március 9-én az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a határon átnyúló ellátásra vonatkozó betegjogokról szóló 2011/24/EU irányelvet (http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex:32011L0024), melynek célja, hogy világos szabályozást és megbízható információt nyújtson a páciensek számára a másik tagállamban történő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésről és annak támogatásáról, hozzájáruljon a határon átívelő ellátás megfelelő minőségéhez, valamint biztosítsa az uniós tagországok szorosabb együttműködését a betegek érdekében. A direktíva 2013. október 25-én lépett hatályba minden EU-tagállamban.

A jelenlegi Eurobarométer célja, hogy nyomon kövesse, és értékelje az irányelv hatályba lépését követően a határon átnyúló egészségügyi ellátásban bekövetkezett változásokat. A 2015-ös Eurobarométer felmérést 2014. október 11-20. között végezték el az EU 28 tagállamában, összesen 27 868, különböző társadalmi és demográfiai csoporthoz tartozó egyén megkérdezésével, személyes interjú keretében. Fontos megjegyezni, hogy mivel a 2007-es felmérést eltérő módszertannal (telefonos megkérdezéssel) bonyolították le, ezért annak eredményeit megfelelő körültekintéssel kell kezelni.

A jelenlegi Eurobarométer elsősorban a következő kérdésekre keresett választ: hány uniós polgár részesült másik tagállamban egészségügyi ellátásban az elmúlt évben, milyen mértékben hajlandóak másik tagállamban kezeltetni magukat, milyen hiedelmeik vannak a határon átívelő ellátással kapcsolatban, és mit tekintenek főbb akadálynak, mennyire tájékozottak a határon átívelő ellátásra vonatkozó betegjogokkal kapcsolatban, különös tekintettel az országos egészségügyi hatóságok vagy egészségbiztosítók általi támogatottságra. Az uniós polgárok határon átívelő szolgáltatásokra vonatkozó tájékozottságát, az ezzel kapcsolatos információkhoz való hozzáférését is fel kívánták mérni a kutatók.

Összességében véve elmondható, hogy 2007 óta nem növekedett lényegesen a határon átívelő ellátás igénybevétele: az európai válaszadók mindössze 5 százaléka vett igénybe kezelést másik EU-tagországban, ami 2007 óta csupán 1 százalékpontos növekedést jelent. A megkérdezettek nagyjából fele (49 százaléka) lenne hajlandó másik tagállamba utazni azért, hogy kezeltesse magát, ami kevesebb, mint a 2007-ben mért 53 százalék. A válaszadók 16 százaléka az országtól vagy a kezeléstől tenné függővé a másik tagállamban történő ellátás igénybevételét, 33 százalékuk azonban nem szabna ilyen feltételt. A legtöbben akkor vennének igénybe másik tagállamban nyújtott kezelést, ha a származási országukban az adott kezelés nem elérhető, vagy a másik tagországban jobb minőségű ellátást biztosítanak. A megkérdezettek legnagyobb arányban a daganatos betegségek kezelése, illetve szívsebészeti ellátás igénybevétele céljából utaznának másik tagországba. A külföldi kezelésre nem nyitott válaszadók többsége viszont azért nem kezeltetné magát másik tagállamban, mert elégedett a saját országában kapott kezeléssel. Emellett sokan fontosnak értékelték az otthonuk közelében nyújtott ellátást, egyes válaszadókat pedig a nyelvi akadályok, valamint a külföldi ellátás elérhetőségére, minőségére és a betegbiztonságra vonatkozó tájékozottság hiánya tart vissza attól, hogy egészségügyi ellátás céljából másik tagországba utazzanak. Úgy tűnik, az európai polgároknak csak részleges információik vannak a határon átívelő betegjogokkal kapcsolatosan. Többségüknek tudomása van arról, hogy egy másik tagállamban ellátást vehetnek igénybe, és erre vonatkozóan támogatást kaphatnak, valamint, hogy egészségügyi rekordjukról másolatot kérhetnek külföldi kezelés esetében, a folyamat részleteivel kapcsolatban viszont nincsenek tisztában. A válaszadóknak csak kevesebb, mint egyharmada van tisztában azzal, hogy az orvos által felírt vényt másik tagállamban is kiválthatják. A megkérdezettek csekély hányada adott helyes választ arra a kérdésre, hogy szükséges-e előzetes engedélyezést kérnie a külföldi kezelést megelőzően, jóllehet a szabályozások is országonként különbözőek ebben a tekintetben. A válaszadók több mint háromnegyede nem bizonyult tájékozottnak azzal kapcsolatban, hogy mely egészségügyi szolgáltatások másik tagországban való igénybevétele esetén jogosult támogatásra. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a megkérdezettek mintegy fele azzal sem volt tisztában, hogy a saját országában mely egészségügyi ellátások esetében jogosult támogatásra.

Részletes eredmények

1. A határon átívelő ellátással kapcsolatos tapasztalatok


Mindössze a válaszadók 5 százaléka részesült egészségügyi ellátásban valamely másik tagországban az elmúlt egy évben (vö.: 2007-ben 4 százalék). Az esetek 3 százalékában a külföldi ellátás nem volt tervezett, hanem a külföldi tartózkodás során volt szükség kezelésre, vagyis lényegében csak a megkérdezettek 2 százaléka utazott másik tagországba egészségügyi ellátás igénybevétele céljából.

Nyolc tagállamban volt az uniós átlagnál magasabb azon válaszadók aránya, akik másik tagállamban kezelést vettek igénybe: Luxemburg (16 százalék), Olaszország (12 százalék), Magyarország (10 százalék), Románia, Csehország, Lengyelország, Írország (8-6 százalék). Bulgáriában volt a legalacsonyabb azon válaszadók aránya (1 százalék), akik másik tagállamban kezelést vettek igénybe az elmúlt egy évben, Németországban, Görögországban, Észtországban és az Egyesült Királyságban 2 százalék.

A magyar válaszadók 5 százaléka nem tervezett, 6 százaléka pedig tervezett ellátást vett igénybe másik tagállamban (több választ is meg lehetett jelölni).

A másik tagállamban kezelést igénybe vett válaszadók 69 százaléka nyilatkozta, hogy nem tapasztalt problémát az ellátás költségének támogatásával kapcsolatban, és mindössze 15 százalék nyilatkozta, hogy nehézségek merültek fel a térítéssel kapcsolatban.

2. Egészségügyi ellátás céljából másik tagállamba utazásra vonatkozó hajlandóság

A válaszadók összesen 49 százaléka állította, hogy hajlandó lenne másik tagállamba utazni kezelés céljából, ami 4 százalékponttal kevesebb, mint 2007-ben (53 százalék). Ugyanakkor 16 százalékuk feltételt szabott a kezelésre, azaz a kezelés típusától (13 százalék), vagy a kezelést nyújtó országtól függően (3 százalék) döntene arról, hogy igénybe venne-e kezelést másik tagállamban. A megkérdezettek 33 százaléka nyilatkozta, hogy feltétel nélkül vállalkozna egészségügyi ellátás céljából másik tagországba történő utazásra. Ezzel szemben a válaszadók 46 százaléka elutasította a kezelés céljából történő külföldi utazást.

A kisebb országokban, így például Máltán, Hollandiában, Cipruson, Dániában és Luxemburgban bizonyultak a polgárok a leginkább nyitottnak a külföldi kezelésre. Ezzel szemben Németországban, Finnországban, Franciaországban és Ausztriában nyilatkozták a legkevesebben, hogy másik tagállamba utaznának kezelés céljából.

Magyarországon a válaszadók 32 százaléka nyilatkozta, hogy feltétel nélkül nyitott a másik tagállamban történő kezelésre, 24 százalék a kezelés típusától teszi ezt függővé, 2 százalék pedig a kezelést nyújtó tagországtól. Az egészségügyi ellátás céljából történő külföldi utazást a magyar megkérdezettek 42 százaléka utasította el.

Arra a kérdésre, hogy milyen okokból utaznának másik tagállamba kezelés céljából, több választ is meg lehetett jelölni. A külföldi kezelésre nyitott európai válaszadók (13 503 fő) 71 százaléka nyilatkozta, hogy abban az esetben választaná a külföldi ellátást, ha az adott kezelés a saját országában nem elérhető, 53 százalék pedig az ellátás jobb minősége miatt választaná a külföldi kezelést. A megkérdezettek 38 százaléka jelölte meg a neves specialista által nyújtott kezelést, 34 százalék az ellátáshoz való gyorsabb hozzáférést, 23 százalék az olcsóbb ellátást, 6 százalék pedig az otthonához közelebbi egészségügyi ellátást. Az országonkénti elemzések azt mutatták, hogy 28 tagállam közül 26 esetében a válaszadók legnagyobb arányban akkor választanák a külföldi ellátást, ha az adott kezelés a saját országban nem hozzáférhető, de Bulgáriában és Litvániában a legtöbben a jobb minőségű ellátás reményében kezeltetnék magukat másik tagországban.

A külföldi kezelésre nyitott magyar válaszadók 65 százaléka azért kezeltetné magát külföldön, mert az adott kezelés hazánkban nem elérhető, 47 százalékban jelölték meg a külföldi kezelés jobb minőségét, 19 százalékban a neves specialista által nyújtott ellátást, 31 százalékban a kezeléshez való gyorsabb hozzáférést, 10 százalékban az olcsóbb kezelést, 3 százalékban az otthonukhoz közelebbi ellátást.

Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy mely betegségek esetében választanák a másik tagállamban való ellátást, a külföldi kezelésre nyitott válaszadók 53 százalékban a daganatos betegségeket, 38 százalékban a szívsebészetet, 28 százalékban a fogászati kezeléseket, 26 százalékban a diagnosztikai kezeléseket, 19-19 százalékban a csípő- és térdprotézis műtétet, 17 százalékban a szürkehályog műtétet, 15-15 százalékban pedig a vesekő eltávolítást és a sérvműtétet jelölték meg.

Magyarországon a külföldi kezelésre nyitott válaszadók 56 százaléka nyilatkozta, hogy daganatos betegség esetében hajlandó lenne másik tagállamban kezeltetni magát, a szívsebészetet 38 százalék jelölte meg, 8 százalék utazna külföldre fogászati kezelés céljából, 13 százalék diagnosztikai kezeléseket, 15 százalék csípőprotézis műtétet, 12 százalék térdprotézis műtétet végeztetne másik tagországban, 8 százalék szürkehályog műtétet, 6-6 százalék pedig vesekő eltávolítást és sérvműtétet.

A külföldi kezelésre nem nyitott európai válaszadók (12 964 fő) 55 százaléka nyilatkozta azt, hogy azért nem kezeltetné magát külföldön, mert elégedett a saját országában nyújtott egészségügyi ellátással, 49 százalékuk pedig kényelmesebbnek tartja az otthonához közeli ellátást. A nyelvi problémákat 27 százalék tekintette akadálynak, 23 százalékuk azt nyilatkozta, hogy nincs tisztában a jogaival abban az esetben, ha valami nehézség merülne fel. A külföldi ellátás minőségével kapcsolatos aggályok is gátolják a határon átívelő ellátás növekedését: 21 százalék jelölte meg, hogy nem rendelkezik elegendő információval a külföldi orvosi kezelés elérhetőségével és minőségével kapcsolatban, 20 százalék pedig a külföldi betegbiztonsággal és az ellátás minőségével kapcsolatosan nem megfelelően tájékozott. Ugyancsak 20 százalék jelölte meg, hogy anyagilag nem engedheti meg magának a külföldi kezelést, 16 százalék pedig nem biztos abban, hogy a kezelés árát a hazai egészségbiztosító vagy egészségügyi hatóság támogatná.

Az EU 17 tagállama esetében a válaszadók legalább fele nyilatkozta, hogy azért nem kezeltetné magát külföldön, mert elégedett a saját országában nyújtott egészségügyi ellátás minőségével. Finnországban, Luxemburgban, Svédországban, Ausztriában és Spanyolországban vallotta ezt a legtöbb válaszadó. Ezeket az eredményeket összevetették a 2013-as Betegbiztonságról és az egészségügyi ellátás minőségéről szóló Eurobarométer felmérés eredményeivel (http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_411_en.pdf). Ennek eredményeképpen az derült ki, hogy azokban az országokban, ahol a válaszadók jelentős hányada nyilatkozta, hogy azért nem hajlandó másik tagállamban kezeltetni magát, mert elégedett a saját országában kapott egészségügyi ellátással, a 2013-as felmérésben a megkérdezettek többségétől jó értékelést kapott az egészségügyi ellátás egészére vonatkozóan. Finnországban például, ahol a külföldi kezelést elutasítók 78 százaléka nyilatkozta, hogy a hazai ellátással való elégedettsége folytán nem kívánja másik tagállamban kezeltetni magát, a 2013-as felmérés eredményei szerint a megkérdezettek 94 százalékától kapott jó értékelést az egészségügyi ellátás minőségére vonatkozóan. Ezzel szemben Romániában, Bulgáriában vagy Lengyelországban, ahol a külföldi kezelést elutasítóknak csak mintegy negyede említette okként a hazai ellátással való elégedettséget, a 2013-as Eurobarométer felmérésben is kedvezőtlen megítélést kapott az egészségügyi rendszer minőségére vonatkozóan.

Magyarországon a külföldi kezelést elutasító válaszadók legnagyobb arányban, 45 százalékban azt nyilatkozták, hogy nem tudják megfizetni a másik tagállamban nyújtott ellátást. A nyelvi nehézségeket 31 százalék jelölte meg, 30 százalék elégedett a hazai ellátással, szintén 30 százalék kényelmesebbnek tartja az otthonához közeli ellátást, 22 százalék nem rendelkezik elegendő információval a külföldi kezelések elérhetőségéről és minőségéről, 20 százalék nem megfelelően tájékozott a külföldi betegbiztonsággal és az ellátás minőségével kapcsolatban, 19 százalék nincs tisztában a jogaival problémák felmerülése esetén, 12 százalék pedig nem biztos abban, hogy a kezelés költségét támogatná a hazai egészségbiztosító.

3. Az uniós polgárok tájékozottsága a határon átívelő ellátásra vonatkozó betegjogaikkal kapcsolatban

A kérdésekre adott válaszok azt sugallják, hogy az uniós polgároknak csak részleges tájékozottságuk van a határon átívelő ellátásra vonatkozó jogaikkal kapcsolatban. Az uniós megkérdezettek többségének (57 százalékának) tudomása van arról, hogy a másik tagállamban igénybevett kezelésért saját országában támogatásra jogosult - 21 tagállamban a válaszadók több mint fele válaszolt igennel erre a kérdésre. Legtöbben Luxemburgban, Svédországban, Máltán, Dániában, Finnországban és Szlovéniában (70 százalék fölött, Magyarországon 55 százalék, legkevesebben Bulgáriában (37 százalék).

Az európai válaszadók kevesebb, mint egyharmada (29 százaléka) tudja, hogy a saját tagállamban felírt gyógyszert a másik tagállamban is kiválthatja. Magyarországon a válaszadók 34 százalékának van erről tudomása.

Az uniós megkérdezettek 70 százaléka van tisztában azzal, hogy jogosult másolatot kérni saját egészségügyi rekordjáról, amennyiben másik tagállamban vesz igénybe ellátást, Magyarországon is ugyanennyien válaszoltak helyesen erre a kérdésre.

Az uniós válaszadók 57 százaléka, a magyar megkérdezetteknek pedig 59 százaléka adott helyes választ az említett három kérdésből legalább kettőre. Általánosságban elmondható, hogy az észak- és nyugat-európai tagállamok polgárai nagyobb arányban (54 százalék fölött) válaszoltak helyesen, mint a déli és keleti tagországok (53 százalék alatt).

A jelenlegi szabályozások meglehetősen bonyolultak arra vonatkozóan, hogy mikor van szükség előzetes engedélyezésre a másik tagállamban való kezelést illetően. Az előzetes engedélyezés ugyanis nemcsak az adott tagállam, hanem a kezelés függvényében is változik. Az uniós polgárok nincsenek teljesen tisztában ezekkel a szabályozásokkal: az európai válaszadók 63 százaléka válaszolta, hogy szükség van előzetes engedélyezésre, a magyar megkérdezettek esetében pedig 59 százalék.

Jelenleg hat tagállamban, így Hollandiában, Svédországban, Litvániában, Csehországban, Észtországban és Finnországban nem szükséges a polgároknak előzetes engedélyt kérniük, ha másik tagállamban akarják kezeltetni magukat. Ugyanakkor ezen országokban a válaszadók legalább 60 százaléka úgy hitte, hogy szükséges előzetes engedélyt kérnie. Bulgáriában és Ausztriában viszont bizonyos esetekben szükség van előzetes engedélyeztetésre, ugyanakkor ezekben az országokban volt a legkevesebb válaszadó ennek tudatában.

4. Az egészségügyi ellátással kapcsolatos tájékozottság

A válaszadók minden tagállamban tájékozottabbnak bizonyultak azzal kapcsolatban, hogy saját tagállamukban mely egészségügyi ellátásra vonatkozóan jogosultak támogatásra, mint egy másik tagországban. Ugyanakkor országonként változó, hogy milyen mértékben tér el a megkérdezettek tájékozottsága a hazai és a másik tagállamban igénybevett egészségügyi ellátásokat illetően. Az EU-28 tagországát tekintve a válaszadók 49 százaléka vallotta magát tájékozottnak a saját országában igénybevett kezelések, és mindössze 17 százalék a másik tagországban igénybevett kezelések támogatását illetően. Magyarországon a megkérdezettek 37 százaléka vélte úgy, hogy jól informált a hazánkban igénybevett kezelések támogatására, 17 százalék pedig a másik tagállamban igénybevett ellátások támogatására vonatkozó jogosultsággal.

A válaszadóknak azt a kérdést is feltették, hogy honnan szereznének információt arra vonatkozóan, hogy mely kezelések másik tagállamban történő igénybevétele esetében jogosultak támogatásra (a kérdésre több választ is megjelölhettek). A megkérdezettek legnagyobb hányada (44 százaléka) nyilatkozta, hogy egészségbiztosítójához vagy az országos egészségügyi szolgálathoz (NHS) fordulna. A válaszadók 40 százaléka jelölte meg a háziorvost, ill. más orvost vagy szakorvost, mint releváns információforrást. A megkérdezettek jelentős hányada (34 százaléka) tájékozódna az interneten (információs weboldalakon, blogokon, közösségi médián keresztül).

A magyar megkérdezettek legnagyobb arányban (45 százalékban) a háziorvosuktól vagy más orvostól, szakorvostól kérnének tájékoztatást arról, hogy másik tagállamban milyen ellátások igénybevételére jogosultak, 28 százalékban az egészségbiztosítóhoz fordulnának, 27-27 százalék internetes oldalakon böngészne, valamint a családtól, barátaitól kérne ezzel kapcsolatos információkat. A magyar válaszadók 17 százaléka kérne tájékoztatást betegszervezetektől, illetve NGO-któl, 13 százalék a kórházi személyzettől, 11 százalék regionális vagy helyi hatóságoktól, 9 százalék pedig az Egészségügyi Államtitkárságtól.

Arra a kérdésre, hogy milyen információ után kutatnának, amennyiben fontolgatnák a másik tagországban történő egészségügyi ellátást, az európai válaszadók egyharmada (33 százalék) említette a másik uniós tagállamban történő egészségügyi ellátással kapcsolatos jogosultságokat, valamint ugyanennyien találták fontosnak az egészségügyi ellátásban alkalmazott minőségi standardokat. A másik tagországban igénybevett kezelés támogatásának mértékéről a megkérdezettek 31 százaléka tájékozódna. A válaszadók 28 százaléka szerezne információt az adott kezelést nyújtó egészségügyi szolgáltató hírnevéről, elismertségéről. A megkérdezettek 23 százaléka tájékozódna az adott kezelésre vonatkozó várólistákról, és ugyanennyien keresnének információt az egészségügyi szolgáltatókról. Más betegek véleményére a válaszadók 19 százaléka lenne kíváncsi.

A magyar válaszadók 34 százaléka a másik tagállamban történő egészségügyi ellátással kapcsolatos jogosultságokról kérne tájékoztatást, 27 százalékuk az egészségügyi szolgáltatókról szerezne információt, 22 százalék a várólistákról, 21 százalék az adott kezelés támogatásának mértékéről tájékozódna, 20 százalék pedig más páciensek véleményére lenne kíváncsi.

5. Országos kapcsolattartó pontok a határon átnyúló ellátásban

A 2011/24/EU irányelv értelmében minden egyes tagállamnak rendelkeznie kell Országos Kapcsolattartó Ponttal, amely információt biztosít a határon átnyúló egészségügyi ellátásról az unión belül. Ugyanakkor az európai válaszadók csak mintegy tizedének van tudomása az Országos Kapcsolattartó Pontok létezéséről. Ezzel kapcsolatban a máltai megkérdezettek bizonyultak leginkább tájékozottnak, itt a válaszadók 24 százaléka előtt volt ismeretes a tagállami kontaktpontok megléte. A magyar megkérdezettek 16 százaléka bizonyult tájékozottnak az országos kapcsolattartó pontok tekintetében.

Forrás:
Special Eurobarometer 425. Patients' rights in cross-border healthcare in the European Union. Report. Fieldwork: October 2014 Publication: May 2015. http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_425_en.pdf

Special Eurobarometer 425. Patients' rights in cross-border healthcare in the European Union. Summary. Fieldwork: October 2014 Publication: May 2015. http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_425_sum_en.pdf

Special Eurobarometer 425. Patients' rights in cross-border healthcare in the European Union. Factsheet, Hungary. http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_425_fact_hu_en.pdf

Megjelenés dátuma: 2015-07-17 13:32:45