HealthOnline cikkek

Ország: EU

Témakör: Egészségügyi dolgozók

Az egészségügyi munkaerő fejlesztése az Európai Unióban

Európában a lakosság idősödésével folyamatosan nő a krónikus, egyidejűleg több betegségben is szenvedő betegek száma. Ellátásuk komoly kihívások elé állítja az egészségügyet és a szociális szolgáltatások nyújtóit. Mindeközben az egészségügyi munkaerőt is az öregedés jellemzi.

Az Egyesült Királyságban az ápolók átlagéletkora 2010-ben 42 év volt, 1987-hez képest kilenc évvel magasabb. 2014-ben Németországban az ambuláns ellátásban dolgozó orvosok átlagéletkora 53 év. Az Európai Bizottság 2010-es előrejelzése szerint az egészségügyi munkaerő krízis mélyülése következtében 2020-ban Európában 2 millió egészségügyi és szociális szakember hiányozhat a rendszerből, legnagyobb hiány az ápolók körében várható.

Az országok az egyik kiutat az egészségügyi rendszerek teljesítményének javításában látják. Ennek egyik lehetősége a krónikus ellátás erősítése az alapellátás keretei között. Az alapellátás különböző meghatározásai mellett is egyetértés van arról, hogy az alapellátás a "négy C" elvei mentén kell, hogy szerveződjön: az ellátás első kapcsolati pontja (first contact), amely folyamatos és átfogó ellátást nyújt (continuous care, comprehensive), és koordinálja az ellátást (coordination).

Több országban zajlik az alapellátás fejlesztése, közöttük Észtország, Szlovénia, vagy Ausztria említhető (egészségügyi központok, modellpraxisok, team munka). Az új alapellátási modellek a dolgozók részéről is újfajta szakmai tudást, képességeket igényelnek. Helyenként ez a tudás hiányzik, vagy ha megtalálható, akkor sem biztos, hogy az adott ország szabályozása megengedi annak használatát.

Dánia, Anglia, Franciaország és Németország fejlesztési politikája (további országok is említhetők lennének) a páciensek megerősítését célozza. A krónikus betegségekben szenvedők a szakemberek segítségével állapotuk saját maguk által történő menedzselésében szereznek nagyobb jártasságot, legyen szó akár a fájdalom kezeléséről, az állapot javításához vagy szinten tartásához szükséges mozgásgyakorlatok elsajátításáról, a megfelelő gyógyszerhasználatról, táplálkozásról stb.

A szolgáltatások nyújtásának közösségi környezet felé történő elmozdítása erőteljes koordinációs funkciók fejlesztését igényli. Ennek példái a pszichiátriai ellátásban, az élet-végi ellátásban vagy az ápolási otthonok egészségügyi és szociális szolgáltatásainak koordinálásában lelhetők fel.

Néhány ország az alapellátás egészségügyi kapacitásainak erősítését újabb kompetenciák, szakemberek alkalmazásával látja biztosítottnak. Szlovénia 2011 óta az alapellátás modell praxisaiban további 0,5 FTE (teljes munkaidőre átszámított) szakképzett nővért alkalmaz az orvos feladatainak csökkentésére. Európában tíz ország szabályozási gyakorlatába került be, vagy a bekerülés jelenleg folyamatban van, a nurse practitioner (a hagyományos nővéri feladatokat mellett korábban az orvosok munkakörébe tartozó feladatokat is végző ápoló), az orvos kapacitásainak komplexebb feladatok számára történő felszabadítására.

Másik stratégiát jelent a multidiszciplináris jelleg javítására a különböző egészségügyi és szociális végzettségű dolgozók alkalmazása. Hollandiában pl. a kompetenciák bővítésére az alapellátás kereteiben végeznek képzéseket.

A különböző képességek javítását szolgálhatják az információs-kommunikációs technológiák is. Dánia, Észtország, Norvégia, Hollandia vagy Horvátország különböző ICT megoldásokat alkalmaz az ellátás folyamatosságának és koordinációjának javítására. Ilyenek pl. az EHR rendszerek, betegtájékoztató rendszerek, kórházi és háziorvosi információs rendszerek, e-recept megoldások stb.

A koordináció javítását szolgálják a francia/belga egészségházak, a svéd és finn egészségügyi központok, vagy német területen a multidiszciplináris ambuláns orvosi ellátó centrumok fejlesztése. Ezekben a megoldásokban a különböző szakmák között helyben biztosítható a kapcsolat. Vannak országok, amelyek esetmenedzsereket, navigátorokat alkalmaznak.

Jóllehet a példák értékesek, áttekintésük, reális értékelésük hiányos. A megfelelő képességek meghatározása a választott krónikus ellátási modelltől, a páciensek szükségleteitől kell, hogy függjön. A témával a teljesítmény értékelés kérdése is összefügg. Mivel az európai országokban a skill-mix jelentős mértékben különbözik, fontos lenne tudni, hogy ezek a variációk milyen különbségeket eredményeznek az ellátás minőségében, a betegek és a dolgozók elégedettségében vagy az ellátás költségeiben.

Forrás:
Matthias Wismar, Irene A. Glinos and Martin McKee: Securing the health workforce. Eurohealth incorporating Euro Observer, Vol.21 No.3 2015
Az alapellátás jellemzői Európában. http://aeek.hu/aeek/home/kozerdeku_adatok/aeek/modszertani_tamogatas/szolgaltatasok/03_era

Megjelenés dátuma: 2016-02-18 13:56:45