HealthOnline cikkek

Ország: EU

Témakör: Egészségügyi dolgozók

Az ápolók helyzete az Európai Unióban

A 12 európai országra kiterjedő RN4CAST kutatás bizonyítékokat tárt fel arra vonatkozóan, hogy az ápolók képzettsége, leterheltsége, munkával kapcsolatos elégedettsége, munkakörnyezetének jellemzői jelentősen befolyásolhatják a betegellátás minőségét.

Az Európai Unió tagállamainak többségében ápolóhiány tapasztalható. A Regisztrált Ápolók Előrejelzése (RN4CAST) EU-s finanszírozású projekt célja az volt, hogy elősegítse annak tanulmányozását, hogy milyen hatással vannak a munkakörnyezet jellemzői és az ápolók képesítései az ápolók és páciensek eredményeire. Az RN4CAST projekt megerősítette egy korábbi amerikai kutatás eredményeit, rávilágított az ápolók kiemelkedő szerepére a biztonságos betegellátás terén, és kikövezte az utat az ápolói szerepek és kompetenciák újratárgyalásához.

Az Egyesült Államokban az elmúlt három évtizedben számos kutatás bizonyította, hogy az ápolók szervezeti jellemzői, így például a kedvezőbb beteg-ápoló arány, a támogató munkakörnyezet, valamint az ápolók magasabb képzettsége összefüggésben van az ápolók jóllétével és a jobb betegeredményekkel. Számos kezdeményezés történt az ápolók munkakörnyezetének javítására, a beteg-ápoló arány javítására. Európában kevesebb kutatási bizonyíték áll rendelkezésre erre vonatkozóan, ugyanakkor szinte minden EU-tagállamban hiány van ápolókból, ezért intézkedésekre lenne szükség az ápolók elégedettségének növelése, új ápolók toborzása, valamint az ellátás megfelelő minőségének biztosítása céljából. Az RN4CAST több EU-tagországra kiterjedő tanulmánya megerősítette a korábbi amerikai kutatások eredményeit, miszerint az ápolókra vonatkozó, megfelelő munkaerő-stratégiák jobb betegeredményekkel járnak együtt.

A 2009-2011 között zajló RN4CAST kutatás annak tanulmányozására irányult, hogy a munkakörnyezet, valamint az ápolók képesítése milyen hatással van az ápolók megtartására, a munkahelyi elégedettségre, ill. a kiégettségre az ápolók körében, valamint a betegeredményekre. A tanulmány azt is vizsgálta, hogy az ápolók hogyan tudják növelni az egészségügyi intézmények teljesítményét. A kutatásban 12 európai ország vett részt: Belgium, Anglia, Finnország, Németország, Görögország, Írország, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Spanyolország, Svédország, Svájc.

Az ápolókat minden országban az 2005/36/EK Irányelvben megfogalmazott, képzettséggel és engedéllyel rendelkező ápoló definíció alapján határozták meg. Az ápolói kérdőív 118 kérdést tartalmazott, melyek kiterjedtek a munkakörnyezet minőségére, kiégettségre, munkahelyi elégedettségre, az ellátás minőségére, az ápolói személyzet létszámára, valamint a demográfiai jellemzőikre. A 12 európai ország 488 kórházában összesen 33 659 ápoló töltötte ki a kérdőívet. A betegelégedettség, valamint az ápolókkal kapcsolatos tapasztalatok mérése céljából betegtapasztalatokon alapuló felmérést is végeztek 8 ország (Belgium, Finnország, Németország, Görögország, Írország, Lengyelország, Spanyolország, Svájc) 217 kórházában, összesen 11 549 beteg részvételével. A betegek kérdőíve az ápolókkal és orvosokkal történő kommunikációra, a kórházi személyzet fogékonyságára, a fájdalomkezelésre, a gyógyszerezéstől történő kommunikációra, az elbocsátási információkra, a kórházi környezet tisztaságára és csendességére, a kórház általános értékelésére vonatkozó kérdéseket tartalmazott, és arra is rákérdezett, hogy a betegek ajánlanák-e a kórházat barátaiknak és családtagjaiknak. Emellett a kórházi elbocsátási adatokat is gyűjtötték, hogy fel tudják mérni az ápolók által nyújtott ellátás hatását a betegeredményekre. Németország, Görögország és Lengyelország kivételével az összes országban rendelkezésre álltak ezek az adatok olyan formátumban, mely lehetővé tette az országok közötti összehasonlítást. A kilenc országra és a kiválasztott kórházakra vonatkozóan 3 987 469 betegrekordot gyűjtöttek össze (öt országban ICD-10, négy országban pedig ICD-9-CM adatok felhasználásával).

Az RN4CAST kutatás eredményei

A tanulmány jelentős különbségeket tárt fel a vizsgált európai országok között. Az ápolók több mint 25 százaléka bizonyult elégedetlennek munkájával, ugyanakkor az elégedetlenség mértéke, valamint okai nagymértékben eltértek az egyes európai országokban. Az ápolók átlagosan 30 százaléka számolt be kiégésről. Az elégedetlenség és a kiégés látszólag magas aránya ellenére a vizsgált országokban az ápolók kevesebb, mint negyede számolt be elégedetlenségről azzal kapcsolatban, hogy az ápolói hivatást választotta (ez alól kivételt csak Görögország és Írország képezett, ahol a válaszadók 40, ill. 28 százaléka vélekedett így). A vizsgált országokban az ápolók 20-50 százaléka között mozgott azon ápolók aránya, akik a következő évben el akarják hagyni jelenlegi munkájukat. Azon válaszadók között, akik kifejezték erre irányuló szándékukat, 5-17 százalék között mozgott azok aránya, akik azt nyilatkozták, hogy nem ápolóként szeretnének a jövőben elhelyezkedni, az ápolói munkakörnyezet olyan negatívumai miatt, mint a rossz ápoló-orvos viszony, kiégettség, részvétel a kórházi ügyekben.

Az egy ápolóra jutó betegek száma nappali műszakban szintén nagy változatosságot mutatott: Norvégiában, Hollandiában, Svájcban és Svédországban 4-5 beteg jut egy ápolóra, viszont Belgiumban, Görögországban, Lengyelországban, Németországban, Spanyolországban egy ápolónak 9-10 pácienst kell ellátnia. Az egy ápolóra jutó betegek magasabb száma együtt járt a kiégettség, a munkahelyi elégedetlenség, valamint a munkahely-elhagyási szándék magasabb arányával az ápolók körében. Az ápolók többsége arról számolt be, hogy nincs elegendő ápoló, illetve nincsenek megfelelő támogató szolgáltatások a jó minőségű ellátás biztosításához.

Azon betegek aránya, akik magas általános minősítést adtak a kórházukra, szintén nagy változatosságot mutatott: 35 százaléktól (Spanyolország) 60 százalékig (Svájc, Finnország, Írország) terjedt. A betegek azokban az országokban voltak kevésbé elégedettek a kórházi tartózkodásukkal, ahol az ápolók rosszabb munkakörnyezetben dolgoztak, illetve ahol az ápolók magasabb arányban számoltak be kiégésről, elégedetlenségről, valamint magasabb volt az egy ápolóra jutó betegek száma.

Összesen 422 730, 50 év fölötti páciens adatát felhasználva, akik valamely gyakori sebészeti eljáráson (ortopédiai, érsebészeti, általános sebészeti műtét) estek át, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ha az ápolók munkaterhét egy beteggel növelik, az hét százalékkal növeli a halálozás valószínűségét. Az eredmények arra is következtetni engednek, hogy a diplomás ápolók arányának tíz százalékos növelése esetén a halálozás valószínűsége hét százalékkal csökken. Ezek az összefüggések arra utalnak, hogy azon kórházak betegei esetében, ahol az ápolók 60 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezik, és az ápolók átlagosan hat betegről gondoskodnak, mintegy 30 százalékkal kisebb a halálozás valószínűsége, mint azon kórházak betegei esetében, ahol az ápolóknak csak 30 százaléka diplomás, és az ápolók átlagosan 8 betegről gondoskodnak.

A kutatás során elemezték azokat az ápolói tevékenységeket, amelyeket az ápolók időhiány miatt nem végeznek el. Összesen 13 tevékenységet vizsgáltak meg a közvetlen fizikai ellátás, az ellátás tervezése, monitorozása és dokumentációja, valamint a pszichoszociális ellátás területén. Az ápolókat megkérdezték, hogy melyek voltak azok a tevékenységek, amelyeket legutóbbi műszakuk során időhiány miatt nem végeztek el. Az összes vizsgált európai országot tekintve, a leggyakrabban elhanyagolt ápolói feladatok közé tartoztak a következők: "Komfort-beszélgetés a betegekkel"; 53 százalékban, "Ápolói ellátási tervek kidolgozása vagy frissítése"; 42 százalékban, "Betegek és családtagjaik tájékoztatása"; 41 százalékban. Az is kiderült a kutatásból, hogy azokat a feladatokat, amelyek a páciens számára a legnagyobb valószínűséggel bírnak negatív következményekkel (pl. fájdalomkezelés, időben történő gyógyszerezés), az ápolók ritkábban hanyagolják el, mint azokat, amelyek kevésbé közvetlen hatással vannak a betegre (pl. pszichoszociális feladatok). Az eredmények arra is rámutattak, hogy kevesebb ápolói feladatot hanyagolnak el azokban a kórházakban, amelyek kedvező munkakörnyezettel rendelkeznek, az egy ápolóra jutó betegek száma alacsonyabb, valamint alacsonyabb azon ápolók aránya, akik végeznek nem ápolói feladatokat is.

Következtetések

Az RN4CAST kutatás jelentős bizonyítékokat tárt fel az ápolói munkaerő témakörét illetően az európai egészségügyi rendszerekben, adatgyűjtése egyedülállónak tekinthető az ápolói személyzet létszámára és képesítésére, a munkakörnyezet minőségére, a kiégettség, munkahelyi elégedettség, valamint munkahely-elhagyási szándék arányaira vonatkozóan.

Az európai országok többségében hiány van szakképzett ápolókból, amit súlyosbít a kórházba felvett betegek növekvő aránya. Sürgős intézkedésekre van szükség az ápolók elégedettségének javítása, az ápolók új generációjának vonzása, valamint az ápolói munkaerő megtartása érdekében. Ezek az intézkedések kiterjednek az ápolói képzésbe történő befektetésre, valamint a munkakörnyezet fejlesztésére is. A kutatás két fő üzenete a döntéshozók számára a következő: 1) a munkakörnyezetbe való befektetés viszonylag alacsony költséggel jár, ugyanakkor a jobb munkakörülmények jelentősen hozzájárulnak a munkahelyi elégedettség növekedéséhez, a fluktuáció csökkentéséhez és az új ápolók vonzásához, 2) átfogó tervezési és előrejelzési módszereket kell kidolgozni, amelyek segítségével előre lehet jelezni a lakosság egészségügyi rendszertől való, a demográfiai változás okozta függőségének növekedését.

A tanulmány rámutatott arra, hogy az ápolók magasabb képzettsége pozitív hatással van a betegeredményekre. Ez a felismerés befolyásolhatja az európai ápolók képzési struktúrájára vonatkozó döntéshozást, és előmozdíthatja az ápolói képzés magasabb (bachelor) szintre történő emelésének folyamatát. Habár előrelépés tapasztalható az európai országokban a szakképzés alapú ápolói képzésről a főiskolai/egyetemi alapú ápolói képzés felé történő elmozdulásban, ez a folyamat a különböző országokban eltérő ütemben zajlik. Emellett néhány országban hiányoznak azok a klinikai karrierlehetőségek, amelyek a felsőoktatás ösztönzésére szolgálnak (pl. Svédországban), miközben más országok (pl. Hollandia, Belgium) nem tesznek különbséget a gyakorlatban a középfokú és felsőfokú végzettséggel rendelkező ápolók feladatai között.

A kutatás arra vonatkozóan is bizonyítékot tárt fel, hogy a döntéshozóknak a gazdasági válság időszakában sem kellene csökkenteniük az ápolók arányát. Angliában a NICE 2014 júliusától - részben az RN4CAST tanulmány következtetéseire alapozva - ajánlásokat tett az ápolói személyzet biztonságos létszámarányára vonatkozóan az aktív kórházak felnőtt osztályain.

Átfogó tanulmány van készülőben az ápolók helyzetéről 14 európai országban (az eredeti 12 RN4CAST ország, valamint Litvánia és Szlovénia vonatkozásában), mely várhatóan 2016 őszén fog megjelenni. A tanulmány minden egyes országra vonatkozóan át fogja tekinteni az egészségügyi rendszer struktúráját, az ápolók képzési rendszerét, szabályozását, az ápolói munka összetételét, a karrierlehetőségeket, tervezési mechanizmusokat, valamint az ápolók mobilitását.

Forrás: Zander, B. et al: The state of nursing in the European Union. Eurohealth Observer, Volume 22, Number 1, 2016. http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0004/304393/EuroHealth_v22n1.pdf?ua=1

Megjelenés dátuma: 2016-04-08 16:41:33