HealthOnline cikkek

Ország: Kínai Népköztársaság

Témakör: Egészségügyi rendszerek jellemzői

Kína egészségügye

Vezetői összefoglaló

2014-ben Kína lakossága 1,37 milliárd fő (az előző évinél 7,1 millióval több). Az idősödést jelzi, hogy a lakosság 10 százaléka 65 év fölötti, és csak 16,5 százaléka 15 év alatti. A nyers születési ráta 12,4 ezrelék, a nyers halálozási ráta 7,2 ezrelék. A születéskor várható élettartam 2013-ban férfiak esetében 74,1, nők esetében 76,7 év. A lakosság több mint fele városi, arányuk nagymértékű növekedése együtt jár az életmód- és táplálkozásbeli változások, a levegő- és vízszennyeződés terjedése következtében bekövetkező, nem fertőző betegségek emelkedő trendjével.
A világ második legnagyobb gazdaságában az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson számolva 2014-ben 13 171 USD. A GDP növekedése 2010 után a korábbi évek 10 százalékot megközelítő, vagy azt meghaladó mértékéhez képest lassult, 2014-ben 7,3 százalék volt. Az infláció mértéke 2015-ben 1,4 százalék. (OECD Statistics) A városi munkaképes korú lakosság körében a regisztrált munkanélküliség 4,1 százalék. (China Statistical Yearbook, 2015)
2014-ben 981 ezer egészségügyi intézmény működött Kínában. Ebből 25 860 kórház, 917 ezer helyi (grassroot) intézmény és 35 ezer népegészségügyi intézmény (anya és gyermekellátás, speciális megelőző és gyógyító központok). A kórházak közül 16 524 általános kórház, 5478 szakkórház, 3115 hagyományos kínai orvoslást nyújtó kórház volt. (China Statistical Yearbook, 2015) A kórházak 54 százaléka volt állami, 46 százaléka magán intézmény.
Az országban 2014-ben 6,6 millió fekvőbeteg ágy működött, ebből 4,96 millió kórházban, 1,38 helyi, lakosságközeli intézményben, a többi népegészségügyi intézményben. A kórházi ágyak 84 százaléka állami, 16 százaléka magántulajdonban volt.
2014-ben 10 millióan dolgoztak az egészségügyben, közülük 2,9 millió orvos és asszisztens orvos (2,4 millió orvos), 3 millió regisztrált nővér, és kb. 420 ezren foglalkoztak hagyományos kínai orvoslással. A főként középfokú képzettséggel rendelkező falusi orvosok száma kb. 1,1 millió. (China Statistical Yearbook, 2015, WHO, 2012)
Kína egészségügye messze elmarad a lakosság által igényelt, és a gazdasági fejlettségéhez mért szinttől. A szocialista gazdaságot 1980 után felváltó kínai piacgazdasági rendszer keretei között a kormányzat a 2000-es évek közepéig az egészségügyre kevés figyelmet fordított. Az egészségügyi ellátás nagy (leginkább falusi) tömegek számára elérhetetlen volt, kevesen rendelkeztek biztosítással. Részben a biztosítási fedezet hiánya, részben pedig az egészségügyi intézmények zömében profitérdekeltségű működése következtében a betegek által az ellátás igénybevételekor térített készpénzfizetés (OOP) az ezredfordulóra az egészségügyi kiadások 60 százaléka fölé emelkedett.
Az egészségüggyel foglalkozó minisztérium ugyan felelős a lakosság ellátásáért, de kevés eszköze van a szolgáltatók ellenőrzésére. A kórházak irányításában számos minisztérium és szervezet kap szerepet. Az erőteljesen decentralizált egészségügyi rendszerben komoly hatalmi funkciókkal rendelkező helyi kormányzatok a gazdasági fejlődés, jövedelemtermelés mellett elkötelezettek, az egészségügyben a jövedelem fogyasztóját látják.
Az országban 2009-ben kezdődtek mélyreható egészségügyi reformok. Növelték az egészségügyre fordított éves központi kormányzati kiadásokat. A növekményt a biztosítás nélküliek biztosítási viszony létesítésének támogatására, az alapellátást nyújtó szolgáltatók meghatározott (ingyenes) népegészségügyi szolgáltatáscsomagjának (egészségfejlesztés, megelőzés, immunizáció, fertőző betegségek felügyelete, magas vérnyomás és diabétesz másodlagos prevenciója, pszichotikus betegek ellátása, terhesek és gyermekek egészségügyi vizsgálatai, EHR felállítása) finanszírozására fordították. Jelentős beruházásokat hajtottak végre az alapellátás infrastruktúrájában, a szakemberképzésben, létrehozták a legfontosabb gyógyszerek országos listáját, amelyet az alapellátó szolgáltatóknak kötelezően és profit nélkül kell alkalmazniuk. Az állami kórházi ellátásban (kevés eredménnyel) pilot programokat indítottak (melyek elsősorban a kórházak irányítására, tulajdonlására, finanszírozására, valamint a kórházi személyzet megszervezésére, díjazására vonatkozó változtatásokra irányulnak). A reform a biztosítási fedezetben és az alapellátásban hozott érzékelhető változásokat. 2014-re már a lakosság 96 százaléka biztosított (kötelező és önkéntes biztosításban). 2015-ben speciális egészségbiztosítást vezettek be, amely a súlyos betegségek (rák, vesebetegségek, infarktus) túlzottan nagy pénzügyi terheinek mérséklése érdekében növeli a támogatás mértékét, főként a városi lakosok alapvető egészségbiztosításának programjában és az új szövetkezeti egészségbiztosításban résztvevők részére. Ez a biztosítás 2017-re várhatóan az egész ország területén elérhetővé válik. Emellett egy olyan alapot is kialakítottak, mely azon betegek számára nyújt azonnali támogatást, akik sürgősségi esetben (pl. autóbaleset esetén) családi segítséggel sem tudják finanszírozni egészségügyi kiadásaikat.
Az egészségügy problémái közé tartozik, hogy a biztosítási fedezet mélysége gyenge. A lakosság közvetlen kiadásai továbbra is magasak, 2014-ben az összes kiadás 32 százalékát teszik ki, ezen felül értendők a magánbiztosításra fordított összegek. Az egészségügyi kiadások aránya a GDP-hez viszonyítva még mindig alacsony, 2014-ben 5,55 százalék (China Statistical Yearbook, 2015). Az ellátórendszert ma is elégtelen, gyenge minőségű, ugyanakkor pazarló szolgáltatások, a szakképzett munkaerő hiánya és egyenlőtlen eloszlása jellemzi. Nem érvényesül az alapellátás kapuőr funkciója, a betegek ellátása a kórházakra koncentrálódik. Szükség van a biztosítás által finanszírozott szolgáltatások kiterjesztésére, az alapellátás erősítésére, a szolgáltatók minőséget és hatékonyságot ösztönző finanszírozási mechanizmusainak kialakítására, a kórházak irányításának javítására, egy erőteljesebb szabályozó rendszerre, eredményekre koncentráló monitoring- és értékelési rendszerre, az elszámoltathatóság kialakítására; ezek részben a fejlesztési tervek programjai is. Az egészségpolitikai programokban jelentős szerepet kap a magánszektor fejlesztése, az állami kórházi rendszer nyitott a magánberuházások számára.

Az alábbi linken található a Kína egészségügyéről szóló, 2016 májusában aktualizált országtanulmány teljes szövege. https://era.aeek.hu/HolOrszag/csatolt/20160511_kinai_nepkoztarsasag-2016.pdf

Megjelenés dátuma: 2016-05-21 11:03:48