HealthOnline cikkek

Ország: Törökország

Témakör: Egészségügyi rendszerek jellemzői

Törökország egészségügye

Vezetői összefoglaló

Hosszú ideig a kedvezőtlen egészségi állapot mutatók, az ellátás alacsony minősége, a fragmentált finanszírozási és egészségügyi ellátási rendszer, a magas magánkiadások okozta egyenlőtlen hozzáférés, valamint a nem megfelelő hatékonyság jelentették a török egészségügyi rendszer legfőbb kihívásait.
Mindezeken a problémákon a 2003-ban indult Egészségügyi Átalakítási Programmal kívántak segíteni. A program egyik legjelentősebb intézkedése az egységes, mindenkire kiterjedő társadalombiztosítás kialakítása volt, amely a 2006-os Társadalombiztosítási Törvénnyel vette kezdetét. Létrehozták a Társadalombiztosítási Intézetet, amely egy intézménybe integrálta a korábbi, széttagolt társadalombiztosítókat és állami finanszírozási rendszereket. A Társadalombiztosítási Intézet egyetlen szolgáltatásvásárlóként köt szerződést az állami és magán kórházakkal a járó- és fekvőbeteg ellátás szolgáltatásaira. A járulékokból finanszírozott általános egészségbiztosítás a szolgáltatások széles körére nyújt fedezetet.
2013-ban Törökország a GDP 5,4 százalékát fordította egészségügyre. Jelentősen nőtt a kiadásokon belül az állami finanszírozás aránya, és csökkent a betegekre háruló közvetlen fizetések terhe. Az állami és magánkiadások megoszlása 78 és 22 százalék. A magánkiadások között 16,8 százalék lakossági közvetlen kiadás. Az általános egészségbiztosítás a szolgáltatásokhoz való hozzáférést nagymértékben javította.
Számottevő fejlődés következett be az egészségügy infrastruktúrájában is. 2004-ben indult a családorvosi rendszer kialakítása. A korábbi egészségügyi központok családorvosi központokká alakultak. A családorvosi központokban családorvos vagy általános orvos, ápoló, szülésznő alkotta team nyújt a terhesgondozásra, gyermekellátásra fókuszáló preventív szolgáltatásokat, diagnosztikai, gyógyító, rehabilitációs ellátást. A megfelelő humán erőforrás biztosítása érdekében a szakorvosképzésben kiemelt szerepet kapott a családorvosok képzése. A háziorvosok a regisztrált lakosok után a működési területük társadalmi-gazdasági fejlettségéhez igazított fejkvótát, és fix díjat, egy-két szolgáltatás után szolgáltatás szerinti díjazást kapnak, a tevékenységük néhány eredményét figyelembe vevő korrekciókkal.
Míg a legtöbb fejlett tagország csökkenti kórházi kapacitásait, Törökország növeli azokat. A reformok előtti (2002) 1156-ról 2014-re 1528-ra nőtt a kórházak száma, 164 ezerről 206 ezer fölé emelkedett az ágyszám. Az ezer főre jutó 2,66 ágyszám így is csak fele az EU átlagának. A kórházak többsége a reformok eredményeképpen az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozik. 2014-ben a kórházi ágyak kb. 60 százaléka tartozott az Egészségügyi Minisztériumhoz, 18 százaléka volt az egyetemek tulajdonában, 20 százaléka tartozott a magánszektorhoz. A magánkórházak többsége is szerződéses viszonyban áll az egészségbiztosítóval. A kórházak finanszírozása a biztosítótól érkező, a minisztériummal évente megtárgyalt csomagban, globális költségvetésben történik, amelyhez a minisztérium a kórházi dolgozók számára a kórház teljesítménye (amelyet a klinikai eredmények, folyamatok, valamint az intézményi jellemzők indikátoraival mérnek) szerinti kiegészítő díjazást nyújt. A magánkórházak az ellátott betegek után átalánydíjat kapnak a társadalombiztosítótól, és meghatározott plafonig a betegtől is kérhetnek kiegészítő díjazást. Minden kórházban betegjogi egységet alakítottak ki. A Török Statisztikai Intézet közreműködésével évente készítenek betegelégedettségi vizsgálatokat és az egészségügyi költségekre vonatkozó felméréseket.
A humán erőforrás hiány már a reformokat megelőzően is súlyos gondot okozott az országban. A helyzetet súlyosbította, hogy a reformok következtében javult az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, és jelentősen megnövekedett az irántuk való kereslet. Az oktatásban résztvevők számának bővítése eredményeképpen nőtt az orvosok száma, lakosságra jutó arányuk (2014-ben 1,75/1000) így is az EU országok átlagának (3,47/1000) csak felét teszi ki. Az ápolók és szülésznők lakosságra jutó aránya (2013-ben 2,54/1000) messze elmarad az EU-átlagtól (8,5/1000). Emelték a béreket, tilalmat vezettek be az állami szektor mellett a magánszektorban való párhuzamos foglalkoztatásra. A távoli területek orvos ellátottságának biztosítására hol az adott területen kötelező módon eltöltendő meghatározott szolgálati időt, hol az anyagi ösztönzést használták, amely utóbbi nem bizonyult eredményesnek, jelenleg a kötelező szolgálati idő van érvényben. Az ellátás egyes szintjein az orvosok számára teljesítményalapú kifizetéseket is alkalmaznak. Mindezek azonban mérsékelten bizonyultak csak hatásosnak, és a humán erőforrás problémák továbbra is fontos kihívást jelentenek az egészségügyi rendszer számára.
Az Egészségügyi Átalakítási Program egyik fontos eleme volt az e-egészségügy fejlesztése, amely során nemzetközi figyelmet érdemlő eredményeket értek el. Több egészségügyi IT infrastruktúra elemet dolgoztak ki, közülük kiemelhető a Sağlık-Net (egészségügyi hálózat), a Központosított Előjegyzési Rendszer, az Alap Egészségügyi Statisztikai Modul, a Központi Erőforrás Menedzsment Rendszer és a 2013 januárjától kötelezően működő e-recept rendszer. Az e-egészségügy további fejlesztésében a digitális információs rendszerek jogi és etikai szabályozása, különböző applikációk szoftverfejlesztése képezheti a nemzetközi együttműködések területét.
Törökországban az európai országok között a legmagasabbak között van a termékenységi arányszám, a fiatal lakosság aránya. A reform előttihez képest sokat javult a lakosság egészségi állapota. 2002-höz viszonyítva átlagosan négy évvel emelkedett, így jelenleg az EU átlagtól csak 1-2 évvel marad el a születéskor várható élettartam (férfiaknál 76,09, nőknél 81,71 ). Az ezer élveszületésre jutó csecsemőhalandóság a 2000-es 31-ről 2014-re 7,6-ra csökkent .
A török egészségügyi reformokat a legeredményesebbek közé sorolják a közepes jövedelmű országok körében: az ellátáshoz való hozzáférésben, a betegjogok, betegeredmények és a betegelégedettség fejlesztésében jelentős fejlődést hoztak. Ezt a kb. egy évtized alatt elért sikert a török szakemberek politikai változások melletti elkötelezettségének, a gyors változások és a fokozatos, mély, átfogó átalakítások megfelelő összhangjának, a közvélemény támogatása megnyerésének, az állami és magánszektor együttműködésének, a lakosság pénzügyi védelme biztosításának, a folyamatok eredményei követésének, a megfelelő visszacsatolások, korrekciók biztosításának tudják be (Akdag, 2014).
Ugyanakkor a reformok terén maradtak még teendők. Az eredmények az egyes régiók között nagy változatosságot mutatnak, amelyet az egészségügyi infrastruktúra és az egészségügyi humán erőforrás területi különbségei okoznak. Az ország keleti régiói, valamint a vidéki területek a leginkább hátrányos helyzetűek.
A hosszú távú pénzügyi fenntarthatóság továbbra is megoldandó feladatot jelent a politikai döntéshozók számára. A munkanélküliség magas szintje, valamint a jelentős méreteket öltő informális foglalkoztatás nem fenntartható járulékforrást jelentenek Törökországban. A kötelező egészségbiztosítás lefedettségének jelentős javulása ellenére gondot jelent az ellátás megfizetése a társadalom szegényebb rétegei számára.
Az egészségbiztosítás lefedettségének kiterjesztése, szigorú kapuőri rendszer hiányában, megnövelte az egészségügyi ellátás iránti keresletet. A teljesítmény alapú kifizetések, bár növelték a hatékonyságot az állami kórházakban, ugyanakkor az ellátások egy része továbbra is szükségtelen. OECD-szakértők szerint a teljesítmény alapú kifizetések esetében a volumenek helyett a betegeredményekre kellene nagyobb hangsúlyt helyezni. A prevenció és egészségfejlesztés előtérbe helyezése, az alapellátás kapuőri szerepének megerősítése, szigorú beutalási szabályok bevezetése elősegítené a szükségtelen hospitalizációk csökkentését, valamint az ellátás jobb koordinációját.
A Társadalombiztosítási Intézet stratégiai szolgáltatásvásárló szerepének növelése, valamint az egészségügyi szolgáltatók finanszírozásának teljesítményhez, minőséghez kapcsolása, az összegek felhasználásának ellenőrzésével ösztönözné a szolgáltatók közötti versenyt, ezáltal elősegítené a kórházak működésének hatékonyabbá tételét, valamint az általuk nyújtott ellátás színvonalának növelését. (Ökem, 2015)

Az alábbi linken található a Törökország egészségügyéről szóló, 2016 májusában aktualizált országtanulmány teljes szövege: https://era.aeek.hu/HolOrszag/csatolt/20160519_torokorszag_2016_v1.pdf

Megjelenés dátuma: 2016-05-21 11:03:25