HealthOnline cikkek

Ország: OECD

Témakör: OECD

OECD Health at a Glance 2017: a várható élettartam növekedését befolyásoló tényezők

Az OECD elemzéséből az derült ki, hogy az egészségügyi kiadások növelése, az egészségesebb életmód, a magasabb jövedelemszint és a magasabb iskolai végzettség hosszú távon pozitív és statisztikailag szignifikáns hatással van a várható élettartam alakulására.

A várható élettartam folyamatosan nőtt a legtöbb OECD-országban: 1970 óta átlagosan 10 évvel emelkedett. Ezzel párhuzamosan a legfőbb halálokok, a kardiovaszkuláris és a daganatos betegségek miatti halálozási ráták csökkentek. Napjainkban a magasabb nemzeti jövedelemmel és egészségügyi kiadásokkal rendelkező országok általában magasabb várható élettartammal rendelkeznek. Ugyanakkor ezek a tényezők csak részben járulnak hozzá az országok között a várható élettartam terén mutatkozó különbségekhez. Ezen felül, a várható élettartam terén az országokon belül, az egyes lakosságcsoportok között is különbségek mutatkoznak. Például a várható élettartam minden OECD-tagország esetében alacsonyabb az alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező társadalmi csoportok esetében.

Az OECD Health at a Glance 2017 című tanulmánya egy külön fejezetet szentel a várható élettartam növekedését meghatározó tényezők feltárására, amelyek magukban foglalják az egészségügyi rendszert és az azon túlmutató - demográfiai, gazdasági-társadalmi - tényezőket is. Az OECD makroszintű elemzése az 1995-2015 közötti időszakra vonatkozó, országos szintű várhatóélettartam-adatokon alapul, és mind a 35 OECD-tagországot lefedi. A magyarázó változók esetében az 1990-2010 közötti adatokat vették figyelembe, az egészségre gyakorolt hatások fáziskéséssel történő jelentkezése miatt.

Az egészségi állapotot meghatározó tényezők

A biológiai adottságok és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés nem elegendőek az egyének egészségi állapotában mutatkozó különbségek megértéséhez. Ugyanakkor egyre nagyobb bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatozóan, hogy az egyének egészségi állapota az egészségügyi ellátáson túlmutató tényezőktől is függ. Ezen tényezők közül némelyik közvetlenül befolyásolható az egészségügyi rendszer által, így például népegészségügyi és prevenciós intézkedések révén. Az életmódbeli tényezők különösen fontos szerepet játszanak. Ezek magukban foglalják a főbb kockázati tényezőket, így pl. a dohányzást, alkoholfogyasztást, egészségtelen étrendet, valamint az egészségmegőrzésre irányuló tevékenységeket, így például a fizikai aktivitást.
A tágabb értelemben vett társadalmi tényezők szintén befolyásolják az egészségi állapotot. Ide sorolható a jövedelem, az iskolai végzettség, a munkahelyi és életkörülmények. Az elegendő jövedelem lehetővé teszi az egészségi állapot megőrzéséhez vagy javításához létfontosságú javak és szolgáltatások (tápláló élelmiszerek, hajlék) megvásárlását, habár a magasabb jövedelem hosszabb munkaórákkal és nagyobb stresszel is együtt járhat. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkező, gyakran magasabb jövedelemmel rendelkező emberek általában jobban tájékozottak az egészségfejlesztési tevékenységek terén is. A munkanélküliség és a rossz munkakörülmények negatív hatással vannak a mentális egészségre, bizonyos foglalkozások pedig a sérülés magasabb kockázatával járnak. Az egészségtelen, nem biztonságos vagy szennyezett lakókörnyezet szintén növeli a megbetegedések és a halálozások kockázatát.

Az egészségi állapotot meghatározó társadalmi tényezők szorosan összefüggnek egymással, ami megnehezíti az egyes tényezők egészségre gyakorolt hatásainak elkülönített vizsgálatát. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezek a tényezők erősítik egymás hatását. Például egy magasabb iskolázottsággal rendelkező személy általában magasabb jövedelemmel rendelkezik, egészségesebb környezetben él, és kisebb valószínűséggel dohányzik. Ezen túlmenően, néhány kutató azzal érvel, hogy a nagy jövedelmi különbségek nemcsak egészségi állapotbeli egyenlőtlenségeket eredményeznek, de a lakosság egészének egészségi állapotára nézve is károsak. Az egészségi állapotbeli egyenlőtlenségek nagy valószínűséggel az egész életcikluson keresztül, valamint generációkon átívelően is fennmaradnak, és az egyén korai életkörülményei befolyásolják a jövőbeni egészségi és gazdasági kilátásait is. Annak ellenére, hogy a legtöbb OECD-ország általános egészségügyi lefedettséggel rendelkezik, a leghátrányosabb helyzetű csoportok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése kedvezőtlenebb. A társadalmilag hátrányos helyzetű területeken az ellátás minősége nem megfelelő, és a co-payment, valamint a közvetlen kifizetések hatékony mentességi mechanizmusok beiktatása hiányában aránytalanul sújtják a szegényeket.

A makroszintű elemzés főbb eredményei

Az OECD makroszintű elemzése alapján elmondható, hogy az egészségügyi kiadások növelése, az egészségesebb életmód, a magasabb jövedelemszint és a magasabb iskolai végzettség hosszú távon pozitív és statisztikailag szignifikáns hatással van a várhatóélettartam-nyereségre. A vizsgált 20 éves periódusra vonatkozóan megállapítható, hogy az egy főre jutó egészségügyi kiadások 10 százalékos növekedése (reálértelemben) átlagosan 3,5 hónapos várhatóélettartam-nyereséggel jár együtt. Az egészséges életmód felé történő 10 százalékos elmozdulás átlagosan 2,6 hónappal hosszabbítja meg a várható élettartamot (ezen belül a dohányzás csökkentése átlagosan 1,6 hónappal, az alkoholfogyasztás mérséklése pedig átlagosan 1 hónappal). Az egy főre jutó jövedelem 10 százalékos növelése (reálértelemben) átlagosan 2,2 hónapos, az alapfokú végzettségűek számának 10 százalékos növelése pedig átlagosan 3,2 hónapos várhatóélettartam-nyereséget eredményez.

Az out-of-pocket kiadások összes egészségügyi kiadáson belüli aránya nem mutatott szignifikáns összefüggést a várható élettartam-nyereséggel, elsősorban a mutató vizsgált időszakon belüli nagyon kismértékű csökkenése miatt. Az egészséges étrend és a várható élettartam között pozitív, de nem szignifikáns kapcsolat mutatkozott. Ennek lehetséges magyarázata, hogy az emberek étrendjében nagyon korlátozott javulás történt a vizsgált időszakban, és a táplálkozás hatásait makroszinten nehéz felmérni. A hosszú távú munkanélküliségi ráták és a várható élettartam között szintén nem volt kimutatható szignifikáns összefüggés. Meglepő azonban, hogy a levegőszennyezettség szintén nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a várhatóélettartam-nyereséggel, annak ellenére, hogy más tanulmányok alapján szilárd bizonyítékok állnak rendelkezésre a légszennyezés egészségre gyakorolt káros hatásairól. Ez egyrészt azt tükrözi, hogy a levegőszennyezettség káros hatásai az egyén egészségére csak később jelentkeznek, másrészt a levegőszennyezettség szintjében viszonylag kismértékű csökkenés következett be számos OECD-országban.

Miközben az egészséget meghatározó tényezőkben bekövetkező 10 százalékos változás hatása a várható élettartamra összehasonlítás szempontjából hasznos, ha a gyakorlatban nagyobb változásokra kerülne sor ezen a téren, az nagyobb várhatóélettartam-nyereséghez vezetne. Például, ha a dohányzás és alkoholfogyasztás aránya megfeleződne, ez a kettő együttesen 13 hónapos várhatóélettartam-nyereséget eredményezne.

Az egészséget meghatározó tényezők 1990 és 2010 közötti százalékos változását tekintve, miközben az egy főre jutó egészségügyi kiadások 10 százalékos növekedése 3,5 hónapnyi várhatóélettartam-nyereséget eredményez, az egy főre jutó egészségügyi kiadások valójában 98 százalékkal növekedtek a vizsgált periódusban (vö.: 1990: 1 624 amerikai dollár, 2010: 3 212 amerikai dollár). Az egy főre jutó jövedelem 42 százalékkal növekedett ugyanebben az időszakban, az alapfokú végzettségűek száma pedig 44 százalékkal. Az egészséges életmód terén történő javulás kevésbé szembetűnő: a dohányzási ráták 31 százalékkal csökkentek, ugyanakkor az alkoholfogyasztás csak 8 százalékkal esett vissza, a napi zöldségfogyasztás aránya pedig csak 2 százalékkal növekedett 1990 és 2010 között.

Az egészséget meghatározó tényezők időbeni változásából arra lehet következtetni, hogy az egészségügyi kiadások járultak hozzá a legnagyobb mértékben az elmúlt két évtized során bekövetkezett várhatóélettartam-nyereséghez, melyet az alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők számának növekedése és az egy főre jutó jövedelem emelkedése követ. Az életmódbeli tényezők (dohányzás, alkoholizmus, egészséges étrend) hatása kisebb, elsősorban azért, mert e tényezőkben kisebb mértékű javulás következett be a vizsgált időszakban.

Az OECD kutatói végeztek egy kiegészítő elemzést is, melynek során az OECD partnerországait is hozzáadták a mintához. Ennek alapján az derült ki, hogy a magas jövedelmű országokban a várhatóélettartam-nyereséghez legnagyobb mértékben az egy főre jutó egészségügyi kiadások növekedése járult hozzá, a fejlődő országokban pedig az egy főre jutó jövedelem emelkedése. Ugyanakkor a kiegészítő elemzés korlátozottnak tekinthető, mivel a partnerországokban csak egy rövidebb időperiódusra vonatkozóan álltak rendelkezésre az adatok.

Az OECD kutatói arra is felhívták a figyelmet, hogy habár mind várható élettartam, mind az egészségügyi kiadások növekedtek az összes OECD-tagországban a vizsgált időszakban, a növekedés mértéke az egyes országokban jelentős különbségeket mutat. A leginkább kiugró értékek az Egyesült Államokban mutatkoztak, ahol az egészségügyi kiadások sokkal nagyobb mértékben nőttek, mint a többi OECD-országban, ugyanakkor a várható élettartam terén elért nyereség kisebb. Ezzel szemben Japánban a születéskor várható élettartam közel 84 év, azonban az egy főre jutó egészségügyi kiadások kevesebb, mint felét teszik az Egyesült Államokbeli értéknek.

Az egészségügyi kiadások és várható élettartam növekedési ütemének eltérő mértéke a különböző országokban arra enged következtetni, hogy az életmódbeli tényezőknek és az egészséget meghatározó, tágabb értelemben vett szociális tényezőknek is hangsúlyos szerepük van a várható élettartam növekedésében. Ugyanakkor ezek az eltérő pályagörbék rámutatnak a hatékonyság javításának fontosságára is az egészségügyben. A kutatók szerint nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az egészségfejlesztésre és egyéb, nagy költséghatékonyságú beavatkozásokra, valamint ki kellene küszöbölni a nem hatékony költekezést.

A mikroszintű elemzés főbb eredményei

Az OECD kutatói a makroszintű elemzés mellett azt is részletesen megvizsgálták, hogy az egyes társadalmi-gazdasági tényezők pontosan hogyan befolyásolják az egyén egészségi állapotát. A mikroszintű elemzés során egyéni adatokon alapuló tanulmányok meta-analízisét végezték el.

A kutatók egyik fontos megfigyelése a mikroszintű elemzés során a jövedelem minimális abszolút szintjének fontossága. Miközben az alacsony jövedelem és a szegénység nyilvánvaló negatív hatással van az egészségre, az átlagos, illetve magas jövedelemmel rendelkező egyének egészségi állapotbeli különbségei sokkal kevésbé hangsúlyosak. Ez azt jelenti, hogy a jövedelem és egészségi állapot közötti kapcsolat nem lineáris.

A tanulmány azt is megállapítja, hogy a hosszú távú jövedelemszint sokkal nagyobb hatással van az egészségre, mint az aktuális kereset. Ez azt jelenti, hogy a magasabb (ill. alacsonyabb) jövedelemszint pozitív (ill. negatív) egészségre gyakorolt hatása csak fáziskéséssel jelentkezik. Például az Egyesült Királyságban végzett tanulmányok arra következtetnek, hogy a tartós szegénység sokkal nagyobb egészségügyi kockázatot hordoz magában, mint az időnként előforduló anyagi nehézségek, és a jövedelemszint sokkal fontosabb, mint a jövedelem változása. A jövedelem változása tekintetében a kutatók megállapították, hogy a jövedelem csökkenése nagyobb hatással van az egészségre, mint a jövedelem növekedése, függetlenül attól, hogy ez a változás ideiglenes vagy tartós-e. Azt is hozzátették, hogy a jövedelemtámogatásoknak bizonyos esetekben negatív hatásuk is lehet az egészségre, amennyiben kockázatos egészségmagatartás növekedéséhez vezetnek.

Habár makroszinten a hosszú távú munkanélküliség és a várható élettartam között nem mutatkozott szignifikáns összefüggés, a mikroszintű elemzés arra enged következtetni, hogy a munkanélküli állapot mind a mentális, mind a fizikai egészséget kedvezőtlenül érinti. Emellett a munkahelyi feltételek is jelentős hatással vannak az egészségi állapotra. A hosszú munkaórák ártalmasak az egészségre, emelik az általános stressz-szintet, valamint a stroke és a szívkoszorúér-betegség kockázatát. Szélsőséges esetben pedig a balesetek kockázatát is növelhetik. A veszélyes anyagoknak és a sérülés kockázatának való kitettség jellemzően az alacsony képzettséget igénylő fizikai munkák esetében fordul elő. A munkahelyi bizonytalanság és elégedetlenség szintén negatív hatással van az egészségre.

A magasabb képzettséggel rendelkező egyének és utódaik egészségesebbek, függetlenül a jövedelmi és a munkahellyel kapcsolatos hatásoktól. Ennek oka a kutatók szerint abban keresendő elsődlegesen, hogy a magasabb iskolázottsággal rendelkező emberek jellemzően jobban tájékozottak a különböző magatartások előnyeivel és kockázataival kapcsolatban, de nagyobb valószínűséggel ezen információk szerint is cselekszenek. Az alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező emberek nagyobb gyakorisággal dohányoznak, küzdenek elhízással, kevésbé kiegyensúlyozottan étkeznek, és kevesebb testmozgást végeznek. Ugyanakkor az alkoholfogyasztásra vonatkozó eredmények vegyesek. A magasabb iskolázottsággal rendelkező nők körében nagyobb a túlzott italfogyasztás gyakorisága, mint az alacsonyabb végzettségű nők esetében, de a férfiak körében éppen ennek ellenkezője jellemző. Az alkohollal összefüggésbe hozható ártalmak azonban gyakrabban fordulnak elő az alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező és alacsonyabb jövedelmű csoportokban, részben amiatt, hogy esetükben több kockázati tényező együttes hatása érvényesül, valamint az egészségügyi ellátáshoz való kedvezőtlenebb hozzáférésük miatt. Emellett a magasabb iskolázottsággal rendelkező személyek általában jobban informáltak arról, hogy milyen egészségügyi szolgáltatásokhoz férhetnek hozzá, és ebből következően nagyobb arányban veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Ez különösen igaz a preventív szolgáltatások és szakorvosi konzultációk esetében. Ezen felül, a magasabb iskolázottság fejlesztheti az egészségügyi kezelés önmenedzsmentjét (és így a hatásosságát is), különösen a krónikus betegségek esetében.

A levegőszennyezettség nem mutatott szignifikáns összefüggést a várható élettartam terén történt változásokkal, amelynek oka, hogy a vizsgált időszakban a levegőszennyezettség csak kismértékben csökkent számos OECD-országban, valamint a levegőszennyezettség egészségre gyakorolt hatásai fáziskéséssel jelentkeznek. Ugyanakkor a levegőszennyezettség fontos egészségi kockázat, elsősorban a légzőszervi megbetegedések, a tüdőrák és a kardiovaszkuláris megbetegedések tekintetében. A légszennyezettség szintje országonként és országokon belül is eltérő lehet. Egy tanulmány szerint a szegényebb és alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező személyek gyakran szennyezettebb levegőjű helyen élnek, és sokkal gyakrabban érzékelik a légszennyezés egészségre gyakorolt káros hatásait.

A kedvezőtlen lakhatási körülmények és a lakóhelyhez, lakókörnyezethez kapcsolódó jellemzők (pl. a bűncselekmények kockázata az adott térségben) szintén károsan befolyásolják az egészséget. Ezek a problémák elsősorban az alacsony jövedelmű háztartásokban élőket, valamint egyes etnikai kisebbségekhez tartozó egyéneket érintik leginkább. Ugyanakkor a lakhatási infrastruktúra fejlesztését célzó politikák (otthonlátogatások, a kockázatok kiküszöbölése) pozitív hatással vannak az emberek egészségi állapotára.

Következtetések

A kutatási eredmények azt sugallják, hogy miközben a várható élettartamot az egészségügyi rendszeren belüli és azon kívüli tényezők egyaránt befolyásolják, az utóbbi évtizedekben az egészségügyi kiadások növekedése járult hozzá legnagyobb mértékben a várhatóélettartam-nyereséghez. Az OECD kutatói ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy a várható élettartam és az előbbiekben bővebben ismertetett magyarázó tényezők között megfigyelt összefüggések makroszinten nem ok-okozati összefüggésben értelmezhetők, hanem kölcsönös egymásra hatásként. A kedvezőtlen egészségi állapot ugyanis rontja a munkatermelékenységet, akadályozza a foglalkoztatási kilátásokat, és negatívan érinti a humántőke-fejlesztést. Ennek feltárására végezték el a kutatók a mikroszintű elemzést, amely általában véve a makroszintű elemzéssel konzisztens eredményekre jutott, ugyanakkor további pontosítást adott arra vonatkozóan, hogy a különböző társadalmi-gazdasági tényezők milyen mechanizmusokon keresztül befolyásolják az egyének egészségi állapotát. A mikroszintű elemzésből az is kiderült, hogy a jövedelmi helyzet erős pozitív összefüggést mutat a várható élettartammal. A tartós szegénységnek különösen káros egészségi hatásai vannak, és a jövedelem csökkenése nagyobb mértékű hatással van az egészségre, mint a jövedelem növekedése.

Az OECD elemzői a különböző minisztériumok (elsősorban az oktatási, környezetvédelmi, szociális és egészségügyi tárcák) együttes fellépését javasolják az egészségfejlesztés terén, ami kiterjed az egészséggel kapcsolatos magatartás befolyásolására is. A WHO Health in All Policies (Egészség Minden Szakpolitikában) szektorokon átívelő, rendszerszintű, szisztematikus megközelítést kínál az országok számára az egészség fejlesztésére. A magánszektorral történő együttműködés szintén fontos lehet, elsősorban a foglalkoztatottak munkakörülményeinek vonatkozásában. Különös figyelmet kellene szentelni a kora gyermekkornak, mivel a korai életkörülmények fejlesztése meghatározó az egyén jövőbeni egészségi és gazdasági kilátásai, valamint későbbi egészségmagatartása szempontjából. Az erre irányuló politikák csökkenthetik az egészségi állapotban mutatkozó egyenlőtlenségeket, és elősegítik a jobb egészségügyi eredményeket mindenki számára.

Forrás:
OECD (2017): Health at a Glance 2017: OECD Indicators. Chapter 2: What has driven life expectancy gains in recent decades? A cross-country analysis of OECD member states. 31-44 p.OECD Publishing, Paris. http://dx.doi.org/10.1787/health_glance-2017-en

Megjelenés dátuma: 2018-02-13 10:20:21