HealthOnline cikkek

Ország: OECD

Témakör: Egészségügyi dolgozók

OECD: Kibővített kompetenciakörökkel rendelkező ápolók az alapellátásban

Számos OECD és EU tagország vezetett be az elmúlt évtizedben olyan reformokat, amelyekkel az alapellátásban dolgozó ápolók kompetenciáit bővítette az ellátás elérhetőségének és minőségének javítása, a költségek csökkentése érdekében. Az ápolók oktatását érintő reformok iránya az oktatás részben vagy egészében felsőoktatásba helyezése volt.

Az OECD tanulmánya az ápolók szerepét vizsgálja 37 OECD és EU tagországban. A vizsgálat alapján négy trend figyelhető meg:
- Számos országban az ápolók kompetenciáinak bővítése a hagyományos ápolói feladatok és az orvosi tevékenység közötti területen.
- Különböző új ápolói szerepkörök bevezetése, pl. a prevencióban, egészségfejlesztésben, krónikus betegek (diabétesz, szívkoszorúér betegségek stb.) ellátásában.
- A szükséges tudás és kompetenciák biztosítására az ápolók képzési programjainak bővítése.
- Új jogszabályok elfogadása (2010 és 2016 között több országban), amelyek alapján az ápolók egyes csoportjai, kategóriái gyógyszerfelírásra kapnak jogosultságot. (Pl. Cipruson, Észtországban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Lengyelországban és Spanyolországban). Ugyanezen időszakban Ausztráliában, Kanadában, az Egyesült Királyság négy részében (Anglia, Észak Írország, Wales és Skócia), Írországban, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban kiterjesztették az ápolók hatásköreit a gyógyszerfelírásban. 2010 után Dánia és Svédország és engedélyezett limitált gyógyszerfelírási lehetőséget az ápolók számára.)

A kiterjesztett hatáskörű, kompetenciájú ápolók az OECD vizsgálatában olyan ápolókat jelentenek, akik részben hagyományosan orvosok által végzett feladatokat vesznek át, vagy olyan klinikai szerepeket töltenek be, amelyek korábban nem, vagy csak marginálisan léteztek (pl. koordináció, esetmenedzsment, amelyek a meglévő feladatkörök kiegészítését szolgálják). Mindezek kiegészítő képzést igényelnek, a képzés mesterfokozata a szerepkör ajánlott feltétele.

Bár az adatok elérhetőségében vannak problémák, az Amerikai Egyesült Államok vezető helyen van a nurse practitioner-ek (NP - kiterjesztett hatáskörű ápolók) számát is arányát illetően. Az Egyesült Államok 1965-ben vezette be a NP-t, elsősorban a távolabbi, vidéki területek ellátásában meglévő hiányosságok kezelésére. Az országban kb. 170 ezer NP dolgozik, ez az összes regisztrált ápoló 5-6 százaléka. A betegellátásban dolgozó NP-k fele az alapellátásban tevékenykedik. Biztosan nőtt az NP-k száma Ausztráliában, Kanadában, Írországban, Hollandiában és Új-Zélandon is.

Szisztematikus áttekintések, értékelések alapján elmondható, hogy a megfelelően képzett kiterjesztett hatáskörökben dolgozó ápolók legalább olyan minőségű tevékenységet végeznek az adott területen, mint az általános orvosok, GP-k. A bizonyítékok a tevékenységük eredményeképpen csökkent számú kórházi felvételről, újrafelvételről és magasabb betegelégedettségről tanúskodnak. A költségvizsgálatok eredményei vegyesek, az NP-k és az orvosok fizetéseinek különbségeitől is függenek. Az ápolók alacsonyabb fizetése miatt az orvosok által működtetett praxisokhoz képest az ápolók alkalmazása költségmegtakarításokat eredményezhet. Ugyanakkor egyes tanulmányok szerint az ápolók hosszabb konzultációkat tartanak a betegekkel, gyakrabban rendelik vissza a betegeket, amely az orvosokhoz képest alacsonyabb "termelékenységet" jelenthet. A betegeknek nyújtott többletinformációk viszont növelik a betegek elégedettségét. Az ápolói tevékenység eredményeképpen csökkenő kórházi felvételek a forrásfelhasználásra pozitív hatással vannak és a költségek csökkenésével járhatnak.

A kiterjesztett hatáskörű ápolók gyakorlatának bevezetése nagyjából hasonló akadályokkal küzd minden országban. Ezek között megtalálható egyes érdekelt felek (főként orvosok) ellenállása, a szabályozások által támasztott korlátok (idejétmúlt és túlságosan korlátozó praxis szabályok), valamint a lassú szervezeti változások (amelyet a vezetés, változásmenedzsment stratégiák gyengesége is okoz).

Az új, kibővített ápolói szerepek rutinszerű ellátásba való integrálásának előmozdítására szolgáló politikai eszközök közé tartozik a praxisokra vonatkozó jogszabályok és szabályzatok független szakértők általi rendszeres felülvizsgálata, valamint a szabályok harmonizációja. A finanszírozás tekintetében két elem különösen fontos: az új szerepkörök elismerése és az ezen szerepkörökben nyújtott szolgáltatások megfelelő finanszírozása. Ezen kívül a szervezeti szintű tényezők is jelentősen befolyásolhatják az új ápolói szerepek beépülését az ellátó rendszerekbe, a menedzsment folyamatos támogatása és elkötelezettsége a siker kulcsfontosságú tényezőjének tekinthető. Mind a szakpolitikai, mind a szervezeti beavatkozások létfontosságúak a képzettségek, készségek, kompetenciák területén történő változások bevezetéséhez, a helyi igényeknek megfelelő gyakorlat elősegítéséhez.

Forrás: Claudia B. Maier, Linda H. Aiken and Reinhard Busse: NURSES IN ADVANCED ROLES IN PRIMARY CARE: POLICY LEVERS FOR IMPLEMENTATION. OECD Health Working Paper No. 98. 15-Nov-2017

Megjelenés dátuma: 2018-03-03 10:10:33