HealthOnline cikkek

Ország: Ausztria

Témakör: Egészségügyi reformok

Az osztrák egészségügyi reform tanulságai

Az egészségügyi kiadások növekedésének kontrollja Európában és azon kívül is az egészségügyi reformok egyik fontos területe. Ennek egyik eszköze az ellátás elmozdítása a költséges kórházi ellátásból az ambuláns és egynapos ellátást nyújtó szektorok irányába. Az Ausztriában 2012-ben indult reformnak is ez volt az egyik célja.

2015-2016-os adatok alapján Ausztriában az EU tagországokkal összehasonlítva a legmagasabbak között volt a kórházi felvételi ráta, a kórházak az állami egészségügyi kiadások 40 százalékát használták fel. Az egészségügyi kiadások (5138 USD/fő) jelentősen az EU átlag (3310 USD/fő) fölöttiek. A társadalombiztosítás az egész lakosságot lefedi, a szolgáltatási csomag széles, az ellátáshoz való hozzáférés jó. Az egészségügy eredményei mérsékeltek, ami az átlag feletti kiadásokat (azok mértékének szükségességét) is megkérdőjelezi.
Az ellátás különböző szintjeihez, így a kórházi ellátáshoz is nagyjából korlátozás nélkül hozzá lehet férni, nem működik a formális kapuőr rendszer. Az ambuláns ellátásban a betegek az önállóan praktizáló orvosok, a csoportpraxisok, a kórházak járóbeteg ellátó részlegei és a járóbeteg klinikák között választhatnak. A fekvőbeteg és ambuláns ellátás nyújtását és finanszírozását különböző szereplők végzik. A szövetségi és tartományi kormányok felelősek a fekvőbeteg ellátásért, a társadalombiztosítás (egészségbiztosítás) pedig az ambuláns ellátásért. Mindez az ellátás töredezettségéhez, a krónikus betegek ellátásának nem megfelelő koordinációjához vezet, és akadályozza a biztosítók költségeinek növekedését eredményező elmozdulást az ambuláns ellátás irányába.

Az ellátórendszer töredezettségének csökkentésére, az ambuláns és fekvőbeteg ellátás együttműködésének javítására már a múltban is születtek reformtervek. Az alkotmányos hatáskörök megváltoztatása azonban nehézségei miatt nem indult el. 2012-ben a szövetségi kormány az egészségbiztosítók és a tartományok kormányai közösen indítottak reformot. Ennek elsődleges célja a közös tervezés, irányítás és részben a közös finanszírozás megvalósítása volt. Egy un. cél-alapú egészségügyi irányítás kialakítását tűzték ki célul, amellyel az egészségügyi ellátórendszer koordinációjának javítását kívánják elérni úgy, hogy az az alkotmányos hatáskörök nem változnak.

Az új irányítás az egészségügyi ellátórendszer jövőbeli fejlesztésének közös vízióján alapul, a különböző érdekelt felek koordinációjára és együttműködésére támaszkodik, és a közösen meghatározott célok elérésére irányul. Az új irányítás intézményesítését jelentette 2013-ban a Szövetségi Cél-alapú Irányítási Bizottság (Bundes-Zielsteuerungskommission, B-ZK) létrehozása, amely a szövetségi kormány, a tartományok és az egészségbiztosítók képviselőiből áll. A B-ZK az osztrák egészségügy legfelső döntéshozó szerve, az egészségügyi rendszer fejlesztésének jövőjét meghatározó kompetenciával. A közösen meghatározott célokat szerződésben (Bundes-Zielsteuerungsvertrag) rögzítették. Az első szerződés 2013-ban született meg és a 2013-2016-os időszakra szólt. Pénzügyi és egészségügyi célokat és az azok elérését szolgáló intézkedéseket határozott meg. Az egészségügyi kiadások növekedése 2012 óta magasabb a GDP növekedésénél. A szerződés az egészségügy globális költségvetésének növekedésére (szövetségi, ágazati és regionális költségvetés) felső korlátot határozott meg a GDP növekedésével összhangban.

Egyik legfontosabb reform elem az alapellátás új koncepciója volt, amely 2017-ben az Alapellátási Törvény elfogadásához vezetett.

2017-ben a B-ZK elfogadta a második, 2017-2021 évekre vonatkozó szerződést. A szerződés az alapellátási Törvénnyel együtt jogi keretrendszert teremt a 2021-ig megvalósuló 75 alapellátási egység létrehozására. Az alapellátási egységek multi-professzionális és interdiszciplináris csapatokból állnak, a kórházak túlzott igénybevételét hivatottak csökkenteni.

A reform másik eredménye, hogy nőtt az egynapos ellátás részaránya (pl. 2016-ban a szürkehályog műtétek 81,1 százalékát végezték egynapos ellátásban, szemben a 2012-es 56 százalék körüli aránnyal). Az elkerülhető kórházi felvételek (azon betegek kórházi ellátása, aki betegségei az ambuláns ellátásban is kezelhetők) száma csökkent, jóllehet a kórházak közötti különbségek jelentősek és a reform tényeges hozzájárulását a folyamathoz is nehéz azonosítani.

Az új egészségügyi irányítási rendszer összehangolja a különböző érintett felek (szövetségi kormány, tartományi kormányok és egészségbiztosítók) tervezését, hiányossága viszont, hogy az egészségügyi ellátók kimaradnak a döntéshozási folyamatból.

A reform eredményei ellenére az egészségügyi rendszer problémáinak egy része még továbbra is megoldásra vár. Megvalósult a közös tervezés és irányítás, viszont a szervezeti és pénzügyi struktúrákban továbbra is fennáll a fragmentáció. A kórházi ellátásból az ambuláns ellátás irányába történő további elmozduláshoz még strukturális reformokra, az ambuláns ellátás megerősítésére van szükség.


Forrás:
E. Schmidt et al. Ambulatory care on the rise? Lessons from the Austrian health care reforms. Eurohealth.Volume 24 Number 4 2018.
http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0005/391406/_EuroHealth_v24n4_Web_09.Jan.2019.pdf

Megjelenés dátuma: 2019-03-06 11:40:39