Nemzetközi országtanulmányok

Dánia


Témakör: Gazdasági-politikai háttér

Alapvető gazdasági indikátorok (Eurostat):
A GDP növekedési rátája az előző évhez képest:
2010: 1,4 százalék
2011: 1,1 százalék
2012: -0,4 százalék
2013: 0,3 százalék (előrejelzés)
2014: 1,7 százalék (előrejelzés)
Inflációs ráta, 2012: 2,4
Munkanélküliségi ráta, százalék, 2012: 7,5
Államháztartási egyenleg a GDP százalékában, 2012: -4,1
Államadósság a GDP százalékában, 2012: 45,4

Dánia fejlett piacgazdasága széles körű jóléti rendszer működtetését teszi lehetővé, és magas életszínvonalat biztosít a lakosság számára. A hosszú ideig tartó gazdasági növekedés után, 2007-ben lassulás következett be a növekedésben, a negatív tendenciákat a gazdasági világválság is fokozta a növekvő hitelek, az export visszaszorulása és a beruházások csökkenése révén. A válság az ország GDP-jének 5,7 százalékos visszaeséséhez vezetett 2009-ben, és bár a gazdasági helyzet lassan, fokozatosan konszolidálódik, 2012-re a munkanélküliség a 2009-es érték (3,6 százalék) több mint duplájára, 7,5 százalékra emelkedett. 2008-ig Dánia államháztartási egyenlege a GDP százalékában pozitív volt, 2009 óta viszont változó arányú deficitet könyvel el (-4,1 százalék 2012-ben). Pénzügyi helyzete még így is a legszilárdabbak közé tartozik az Európai Unióban.
Államadósságának mértéke a GDP százalékában 45,4. Annak ellenére, hogy Dánia sikeresen teljesítette az Európai Gazdasági és Monetáris Unió gazdasági konvergenciára vonatkozó feltételeit, mind ez ideig úgy döntött, hogy nem vezeti be az eurót.

Dánia államformája alkotmányos monarchia, az államtanácsot az uralkodó jelöli ki. Az egykamarás törvényhozás székhelye a Folketing (a Népgyűlésnek nevezett Dán Parlament). Az ország irányítása négyéves kormányzati ciklusok szerint történik. Legutóbb 2011. szeptember 15-én tartottak választásokat, melyek eredményeképpen az egy évtizede tartó jobboldali kormányzás után a baloldali koalíció (Liberális Párt, Szociáldemokrata Párt, Szocialista Néppárt) nyerte el a szavazatok többségét, és Helle Thorning-Schmidt (Szociáldemokrata Párt) vezetésével alakított kormányt. A legközelebbi választásokra előreláthatólag 2015 szeptemberében kerül sor.

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: Demográfia

Dánia lakossága 2000 óta folyamatosan nő (2000-ben 5 337 344, 2010-ben 5 550 000, 2012-ben 5 589 464 fő). A születési arány 2011-ben 11,2/1000 fő volt, a halálozási ráta 9,4/1000-es értéket jelzett. A termékenységi arány 1,8 volt 2011-ben. Az általános tendenciának megfelelően a 65 éven felüliek aránya folyamatosan nő, így lakossághoz viszonyított arányuk 2011-ben már 17,1 százalék volt. (WHO-HFA 2013.)

A születéskor várható élettartam 2011-ben 80,1 év volt, ez nemek szerint 78,0 (férfiak) és 82,1 (nők) évet jelentett. A halálozás okai között vezető helyen a daganatos betegségek állnak, ezt követik a keringési betegségek. A légzőszervi betegségek okozta halálozás nemzetközi viszonylatban is magas, bár a dohányzás az utóbbi időben nagymértékben csökkent a dán lakosság körében. Az emésztőszervi problémák okozta halálozás emelkedő tendenciájú. Emellett a mozgásszegény életmód, az alkoholizmus és az obezitás szintén negatívan befolyásolják a lakosság egészségi állapotát. A klinikailag diagnosztizált AIDS új eseteinek száma 2011-ben 1,06/100.000, a tuberkulózis új eseteinek száma 2011-ben 6,5/100.000 fő volt. (WHO-HFA 2013)

100 ezer lakosra jutó standardizált halálozás egyes halálokok szerint, 2011:
Daganatok - 185,7
Keringési rendszer betegségei - 139,2
Légzőszervi betegségek - 61,0
Külső okok - 30,5
Emésztőszervi betegségek - 30,2
Összes halálozás - 597,3
(WHO-HFA, 2013.)

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: Az egészségügyi rendszer jellemzői

A regionális és önkormányzati szintekre tagolódó dán egészségügyi rendszer irányítását az Egészségügyi Minisztérium látja el, mely megteremti a jogi keretfeltételeket, és irányvonalakat dolgoz ki az egészségügyi szektor számára. A minisztérium munkáját országos hivatalok segítik: az Országos Egészségügyi Hivatal, a Betegek Panaszügyeivel foglalkozó Országos Hivatal, az Országos Közegészségügyi Tanács, a Dán Gyógyszerügyi Hatóság, a Dán Munkaegészségügyi Hatóság stb. Az Egészségügyi Minisztérium a Pénzügyminisztérium, valamint a regionális és a helyi önkormányzatok bevonásával dönt az egészségügyi költségvetés célkitűzéseiről. Az ellátandó feladatokat állami és helyi szinten tervezik meg.

Az Egészségügyi Minisztériummal közvetlen kapcsolatban álló Országos Egészségügyi Hivatal feladatkörébe tartozik az egészségügyi szakemberek és egészségügyi intézmények felügyelete, az egészségüggyel kapcsolatos ajánlások kidolgozása a régiók és helyhatóságok számára, az egészségügyi tervek elbírálása, a kórházak szakember-ellátásának megtervezése, valamint az intézmények által ellátandó szakterületek kijelölése.

Az országban 2004-ben vette kezdetét az önkormányzati reform előkészítése. Szakértői ajánlás készült a közigazgatás területi adminisztratív egységeinek átalakítására és számuk megváltoztatására. 2007-ben 13 megye öt régióvá olvadt össze, az önkormányzatok száma pedig 271-ről 98-ra csökkent. Ennek eredményeképpen az önkormányzatok átlagos lakosságszáma nagymértékben (19 000-ről 55 000-re) növekedett. Az átalakítás következtében 2007-ben jelentős változáson ment át az egészségügy irányítása is. Az 5 régió (melyek irányítását négy évre megválasztott tanácsok látják el) rendelkezik az alapellátás, illetve a fekvőbeteg-ellátás intézményei fölött, és ez a szint biztosítja állami forrásból a szektor finanszírozását is.

A regionális irányítást kórházi struktúraátalakítás, kórházi összevonások kísérték. A regionális hatóságok felelőssége a kórházból hazabocsátott betegek szükségleteinek felmérése és a rehabilitációjukra vonatkozó terv kidolgozása is.

A helyhatóságok (helyi önkormányzatok) hatáskörébe tartozik a betegségmegelőzés, az egészségmegőrzés és a fekvőbeteg-ellátó intézményeken kívüli rehabilitáció, a gondozóotthoni ellátás, a gyermekek és a fogyatékossággal élők fogászati ellátása, valamint a függőségek kezelése. A 98 helyhatóság irányítását a régiókhoz hasonlóan szintén négy évre választott tanácsok látják el.

A reformok jelentős részét képezte a kötelező egészségügyi ellátásra szóló, régiók és önkormányzatok közötti szerződések bevezetése. A szerződések hat speciális területet fognak át: kórházi felvételek és hazabocsátások eljárásai, rehabilitáció, gyógyászati segédeszközök alkalmazása, megelőzés és egészségmegőrzés, mentálhigiéné, váratlanul fellépő kedvezőtlen események, valamint igény szerint egyéb témakörök. A szerződéskötésekre a regionális és önkormányzati választási ciklusok elején, négyévente kerül sor. (Rudkjobing et al, 2012)

Csatolt dokumentum:  Dánia regionális felosztása

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: Egészségügyi kiadások

Dániában a GDP egészségügyi kiadásokra fordított aránya 2011-ben 10,9 százalék volt.

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: Forrásgyűjtés és szolgáltatáskatalógus

Az egészségügyi ellátás finanszírozása alapvetően állami forrásból, adóból történik. 2011-ben az állami kiadások aránya az összes egészségügyi kiadáson belül 85,3 százalékot tett ki. A magánkiadások aránya az összes egészségügyi kiadáson belül 14,7 százalék, az out-of-pocket magánkiadások aránya az összes kiadás 12,8 százaléka. (OECD)
A magán kiadásokat főként gyógyszerekre, fogorvosi ellátásra, szemüvegekre, alternatív kezelésekre, ápolási otthonokra, önkéntes magán egészségbiztosításra és balesetbiztosításra fordítják. A krónikus betegek gyógyszerköltségeik teljes vagy bizonyos összeghatár fölötti támogatását igényelhetik.

Az önkéntes magán egészségbiztosítást főként az állami egészségügyi szolgáltatások kiegészítő vagy ezeket meghaladó szolgáltatásaira lehet igénybe venni. 2011-ben a dán lakosság 38 százaléka (2,1 millió fő) rendelkezett kiegészítő biztosítási fedezettel. A Health Insurance "danmark" az ország kiegészítő biztosítást nyújtó legnagyobb intézete kölcsönösségi alapon működő non-profit szervezet. Ezen kívül 5-6 biztosítótársaság nyújt kiegészítő biztosítást a lakosság számára. Az állami szolgáltatásokat meghaladó szolgáltatásokra szintén köthető biztosítás, ezeket a biztosításokat főként a magánszféra munkáltatói kötik munkavállalóik számára. 2009-ben 1 millió dán állampolgár rendelkezett pótló magánbiztosítással.

A 2007-es reform következtében az adót kivető szintek száma háromról (helyi, megyei, központi) kettőre (helyi és központi) csökkent, mivel az újonnan kialakított régiók nem szereztek jogosultságot adó kivetésére. Az adók egy részét központilag írják elő és szedik be, más részét központi meghatározás alapján az önkormányzatok vetik ki. Az önkormányzatok a régiókkal ellentétben vethetnek ki adót, ennek mértékét az állam által meghatározottakhoz kell igazítaniuk.

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: Forrásallokáció

A központi adóbevétel egészségügyre szánt részének 95 százalékát a régiók és a helyhatóságok kapják 82-18 százalékos megoszlásban.

A régiók egészségügyi ellátásra fordítandó finanszírozása négy forrásból történik:
- a központi kormánytól kapott költségvetés (a régiók bevételének 79 százaléka 2011-ben)
- a központi költségvetésből folyósított, tevékenység-alapú finanszírozás (a régiók bevételének három százaléka)
- a régió minden önkormányzata által az önkormányzat lakossága arányában fizetett hozzájárulás (a régiók bevételének hét százaléka),
- tevékenységalapú finanszírozás a régió minden önkormányzata részéről (a régiók bevételének 11 százaléka) (WHO HiT, 2012)

A régiók központi kormánytól kapott költségvetésének kalkulálásakor számos különböző demográfiai és társadalmi-gazdasági tényezőt vesznek figyelembe, mint pl. az egyedülálló 65 éven felüliek, a szociális támogatásban részesülő családok, a bérelt lakásban élők, az egyszülős családokban eltartott gyermekek száma, az elveszített életévek száma (melyet a legmagasabb várható élettartamot jelző régió statisztikájával vetnek össze), a pszichiátriai esetek száma, valamint a sűrűbben lakott területekhez való utazási távolság. A központi kormány által a régióknak nyújtott tevékenység-alapú támogatás mértéke attól függ, hogy a régió teljesít-e bizonyos meghatározott számú egészségügyi szolgáltatást. A régióknak a központi kormány által nyújtott tevékenység-alapú finanszírozásából származó jövedelmét felső határ korlátozza. Az önkormányzatok által az egyes régióknak fizetett tevékenység-alapú finanszírozás mértéke az önkormányzatok lakosai számára nyújtott egészségügyi szolgáltatások számától és jellegétől függ.

Az önkormányzatok bevételét adók és az állam által nyújtott központi támogatás képezi. Az önkormányzatok központi kormánytól kapott költségvetési támogatása az egyes önkormányzatok adóbevételének arányán alapul, amelyben figyelembe veszik a lakosság kormegoszlását, a pszichiátriai betegek számát, az alacsony jövedelmű állampolgárokat, az önkormányzat területén élő lakosok iskolázottsági fokát, az EU-n kívülről bevándorlók számát, a nehéz körülmények között élők, az egyedülálló idősek számát, illetve a munkanélküliség arányát.

A háziorvosok régiók által biztosított finanszírozása a régiók és az általános orvosok szervezete által megtárgyalt díjskálán alapul. A háziorvosok vegyes finanszírozásban részesülnek, mely a hozzájuk feliratkozott betegek fejkvótáján, és 70 százalékban a szolgáltatások szerinti díjtételeken alapul. A kapott díjakból a háziorvos a praxissal, rendelővel (épület) és a személyzettel kapcsolatos minden költségét fedezi. A szolgáltatások szerinti kifizetések a konzultációk, vizsgálatok stb. száma szerint történnek.

A háziorvosok a régióktól a diabéteszes betegút-menedzselési program különböző elemeinek fedezésére betegenként éves díjazásban részesülnek. 2013 elején a háziorvosi praxisok közel negyede vállalta a kiegészítő díjazással járó többletfeladatokat, folyamatosan egyre többen csatlakoznak a rendszerhez. (Hernández-Quevedo, C., 2013) Ha a rendszer sikeresnek bizonyul, más krónikus betegségekre is kiterjesztik.

A kórházak hagyományosan költségvetési típusú finanszírozásban részesültek. 1999. január 1-től tevékenységük 10 százalékát DRG alapján finanszírozták. A DRG finanszírozás aránya 2010-re a kórházfinanszírozás 50-70 százalékára terjedt ki. A dán case-mix rendszer két osztályozási rendszerből áll: a dán DRG-rendszerből (DkDRG) a fekvőbetegek számára és a Dán Ambuláns Csoportosítási Rendszerből (DAGS) az ambuláns betegek számára. A DRG- és DAG-rátákra az Egészségügyi Minisztérium évente végez kalkulációt a kórházak számvitele és szolgáltatásai alapján. A DRG és DAGS árak a csoportokba sorolt betegek állami kórházakban történő kezelésének átlagos költségét tükrözik. Az árak minden költséget tartalmaznak, kivéve a tőkeköltségeket, az amortizációt és a kutatási költségeket. 2011-ben a dán DRG-rendszer 678 DRG-csoportból és 198 DAGS-csoportból állt. Azok a kórházak, melyek több DRG-t képeznek, mint amennyi a rendszer indításakor náluk meghatározásra került, több bevételt könyvelhetnek el, de a kiindulási helyzet szerinti bevétel meghaladásának mértéke korlátozott. A kiindulási alap a következő évben növelhető a kiindulást meghaladó tevékenységek bizonyos részével. (WHO HiT, 2012)

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: Alapellátás, járóbeteg-szakellátás

Alapellátás

Az egészségügyi alapellátást önálló vállalkozóként dolgozó orvosok és helyhatósági szinten nyújtott egészségügyi szolgáltatások (gondozóotthoni ellátás, a beteg otthonában nyújtott konzultációk) biztosítják. A hivatalosan bejegyzett, privát praxist folytató általános orvosok háromnegyed része csoportpraxisban, negyede önállóan tevékenykedik.

A háziorvosi ellátás a régiók által finanszírozott szolgáltatásokon alapul, melyre az általános orvosok szervezete és a regionális hatóságok kötnek szerződést. Az első csomagot választó, 16 év fölötti állampolgároknak a lakóhelyük 15 km-es körzetén belül kell feliratkozniuk a háziorvoshoz. A második csomagot választók esetében nincs ilyen korlátozás.

A lakosság orvos-ellátottsága viszonylag egyenletes. Az alapellátást közel 3600 háziorvos, azaz az orvosok mintegy 20 százaléka biztosítja. Az országban 2200 háziorvosi rendelő van, melyekben egy vagy két háziorvos dolgozik. A praxisokhoz tartozó egészségügyi személyzet - főként nővérek és asszisztensek - összesen 3100 főből áll. Az orvoshoz fordulás átlagos éves aránya hét konzultáció/fő, melybe a rendelőben folytatott konzultációk, az otthoni vizitek és a telefonos konzultációk is beletartoznak. (Pedersen et al., 2012)

Egy 2013 júniusában elfogadott törvény értelmében a betegek nem szerződött háziorvost is választhatnak, és az általános orvosok több (maximum hat) praxis-engedéllyel is rendelkezhetnek. A szolgáltatások zavartalan biztosítását szolgálja az is, hogy a régiók ideiglenesen is felállíthatnak állami rendelőket az orvoshiánnyal küzdő területeken. (Krasnik, 2013)

A kapuőri szerepkört betöltő és a betegutat figyelemmel kísérő háziorvosaival a dán alapellátás hagyományosan fontos részét képezi az ország egészségügyi ellátásának, a rendszer töredezettsége azonban problémát jelent az integrált ellátás megvalósítása szempontjából.

Egyes háziorvosokat háziorvosi konzultánsként alkalmaznak. A háziorvosi konzultánsok egy vagy több kórházi osztállyal állnak kapcsolatban. A konzultánsi szerepkör legfontosabb célja, hogy előmozdítsa az együttműködést az alap- és a fekvőbeteg-ellátást nyújtó szektor között azzal, hogy megkönnyíti a két szektor közötti kommunikációt, és lebontja a közöttük fennálló korlátokat. A háziorvosi konzultánsok tevékenységét regionális szinten a háziorvosi ellátás koordinátorai hangolják össze, akik szintén háziorvosok. (Rudkjobing et al, 2012)

Járóbeteg-szakellátás
Az ország járóbeteg-szakellátását a régióval szerződésben álló magán szakorvosok biztosítják. A szakorvosok nagyobb része teljes munkaidőben folytatja privát praxisát, kisebb részük részidőben, kórházi tevékenysége mellett. Helyenként engedélyezett a kórházi környezetben néhány órában folytatott magánpraxis is, de ez a gyakorlat egyre korlátozottabb. A szakorvosok díjazása szolgáltatások szerint történik.

Léteznek - bár igen kis számban - független, a régióval nem szerződött magánpraxisok is, ezek díjazása teljes egészében a közvetlen kifizetéseken alapul, melyekre a betegek önkéntes biztosítása nyújthat fedezetet.

Megjelent: 2014-11-27

Kapcsolódó Healthonline cikkek:

Dánia: Új stratégia a háziorvosi ellátás fejlesztésére


Témakör: Fekvőbeteg-ellátás

A dán kórházak a régiók tulajdonában vannak, és regionális irányítás alatt állnak. Ez alól csupán a kórházi ágyak kevesebb, mint 1 százalékát működtető profitorientált magánkórházak jelentenek kivételt. A beutalóval rendelkező betegek az azonos szintű kórházak közül szabadon választhatják meg, hogy mely kórházban szeretnék kezeltetni magukat. (Jellemző módon a lakóhelyükhöz közeli intézményeket választják.) A kórházak többsége több szakterületen biztosít fekvőbeteg ellátást, kivéve a pszichiátriai klinikákat, melyek száma csökkenőben van.

2007-ben indult a fekvőbeteg-ellátás átalakítása, melynek vezérelve az volt, hogy a magas színvonalú ellátás megvalósításához nagyobb volumenben történő betegellátás szükséges, és ennek a szolgáltatások elérhetőségét meghatározó földrajzi távolsággal szemben is prioritást kell biztosítani. Az új kórházi struktúra megtervezése a régiók hatásköre. Az átalakítás kórházak bezárásával és összevonásával, valamint új kórházak építésével járt együtt. Az Országos Egészségügyi Hivatal által hozott rendelkezések értelmében az aktív ellátást nyújtó intézményeknek a legfontosabb szakterületek (belgyógyászat, ortopédsebészet, általános sebészet, az intenzív osztályok, aneszteziológia, diagnosztikai radiológia, laboratóriumi szolgáltatások, szülészet, nőgyógyászat és gyermekgyógyászat) biztosításával 24 órán át a betegek rendelkezésére kell állniuk. A hatékony ellátás biztosítása érdekében egy kórháznak 200 000-400 000 lakost kell ellátnia. A kórházak számának csökkenése, a kórházak összeolvadása már 2007 előtt is jellemző volt, ezt követően tovább folytatódott. A 20-60 kilométer távolságban működő, földrajzilag különálló intézmények egy-egy közösen menedzselt szervezeti egységbe tömörülnek, ezek a kórház konglomerátumok 2-5 regionális tulajdonban lévő intézményt tartalmaznak. Számuk 2010-ben 40 volt, mely a stratégiai tervek szerint az átalakítás befejezéséig (2015 körül) 25-re csökkenhet.

2010-től kezdődően több mint 5 milliárd eurónak megfelelő összeget fordítanak új szakkórházak építésére és a meglévők rekonstrukciójára. (Christiansen,T. et al., 2012, Danske Regioner, 2009, Invest in Denmark, 2013)

A rendszer átalakításával a legközelebbi aktív ellátást nyújtó kórház messzebb kerülhetett a távolabbi helyeken, különösen a szigeteken élő lakosoktól, így a hospitalizáció előtti ellátás kiterjesztésére is készültek tervek: így a több orvossal működő mentőszolgálatra, a telemedicinára és helikopterek üzemeltetésére.

A kórházi ágyak száma 2005 óta folyamatosan csökken. Míg 2005-ben 385,9 ágy jutott 100 000 lakosra, addig 2010-ben ez az arány már csak 349,6/100 000 (WHO HFA, 2013) volt. Az általános és a pszichiátriai kórházakban egyaránt jelentkező csökkenés a járóbeteg-ellátás igénybevételének érzékelhető növekedéséhez vezetett.

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: Rehabilitáció és hosszú távú ellátás

2007 óta hoznak intézkedéseket a koordináció megerősítésére és a krónikus ellátás integrációjára. Így 2007-ben koordinátori szerepkörré tették a betegút folyamatosságának az alapellátás keretében való biztosítását. Ebben az időben indult a disease management (betegségmenedzsment) programok szervezése. Az Országos Egészségügyi Hivatal a krónikus betegségek kezelésének betegút-menedzselési programját kísérleti jelleggel a cukorbetegség gondozásában vezette be. A betegutak meghatározása tartalmazza a kezelési eljárás egészét, az evidencián alapuló ajánlásokat, a feladatok pontos meghatározását, valamint a kezelésben részt vevő szakemberek közötti kommunikációt és koordinációt. A II. típusú diabéteszre vonatkozó program során a háziorvosoknak rendszeresen kell értékelniük minden egyes beteg kezeléseit, irányelveknek való megfelelését és ezek dokumentálását. A cukorbetegek ellátásának monitorozásához hozzátartozik egy adatkezelő rendszer felállítása, mely adatokat gyűjt, és üzeneteket közvetít minden praxis számára, ill. segítséget nyújt a háziorvosok teljesítményének összehasonlításához.
Egy másik kezdeményezés a lakóhelyek gondozásra szoruló idős lakosai egészségi állapotának felmérésére szolgáló otthoni vizitek díjazása. Ezek a vizitek nem kifejezetten speciális betegségekre összpontosítanak, feladatuk inkább az idősek funkcionális teljesítményének felmérése, az egészségi problémák beazonosítása és lehetséges megelőzése, a gyógyszerfogyasztás ellenőrzése, és az idősek mindennapi életvitelének áttekintése annak érdekében, hogy a vizitet végző orvos segítséget nyújthasson ahhoz, hogy a beteg megfelelő ellátásban részesüljön.

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: Népegészségügy

Az önkormányzatok egészségügyi tevékenységének jelentős részét képezi a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés. Az Egészségfejlesztési Csomagokat 2012-ben vezette be a Dán Egészségügyi és Gyógyszerügyi Hatóság. A csomagok az önkormányzati döntéshozók számára bizonyíték alapú eszközként szolgálnak a helyi egészségmegőrzési és betegségmegelőzési tevékenységek tervezéséhez, szervezéséhez és a prioritások kijelöléséhez. Az Egészségfejlesztési Csomagok a dohányzás, alkoholfogyasztás, fizikai aktivitás, mentális egészség, szexuális egészség, napsugárzás elleni védelem, az iskolák beltéri klímája, higiénia, egészséges táplálkozás, elhízás és drogfüggőség területeire fókuszálnak (Nielsen, A. J., 2013)

Dániában 2010 óta adók terhelik a szénsavas üdítő italokat, a csokoládét és az édességet, és 2011-ben vezették be a telített zsírsavakban gazdag élelmiszerekre kivetett egészségügyi termékdíjat. A 2011. október 1-től hatályba lépett szabályozás értelmében, azokat az élelmiszereket, amelyek 2,3 százaléknál magasabb arányban tartalmaznak telített zsírsavakat, egészségügyi termékdíjnak vetették alá. Az adó mértéke egy kilogramm telített zsírsav-tartalom esetében 16 dán korona (2 euró) volt. Az élelmiszerek által tartalmazott telített zsírsavakra és hozzáadott cukrokra kivetett adót 2013. január 1-től törölték a költségvetésből.
Az adó népszerűtlen volt a lakosság körében, megnövelte a határon túlról, főként Németországból folytatott beszerzéseket, ily módon csökkentette az intézkedés népegészségügyi hasznát, csökkentette a bevételeket, növelte a dán vállalatok terheit és munkahely-problémákat okozott (Rudkjøbing, 2013)

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: Mentés

Általános jellemzők
Dániában a mentési szolgálat jelentős részét (85 százalékát) a Falck nevű magánvállalat végzi, a fennmaradó 15 százalék pedig a tűzoltóság és kisebb magánszolgáltatók felelőssége. A sürgősségi szolgálat kötelezettségeit a Falck és a Megyei Tanácsok Szövetsége közötti megállapodás határozza meg, amely többek közt kiköti, hogy sürgős helyzetben a legközelebb rendelkezésre álló mentőautót kell kiküldeni, függetlenül attól, hogy melyik állomáshoz tartozik. A Falck mentési, tűzoltó és betegszállító tevékenységet végez, és 22 országban nyújt sürgősségi szolgáltatásokat a helyi hatóságokkal szoros együttműködésben. A fővárosi régió három mentőszolgálattal áll szerződésben: a Falck, a Koppenhága Tűzoltóság és a Frederiksberg Tűzoltóság.

Finanszírozás
A mentőszolgálat finanszírozása állami forrásokból, adókból történik. A megyék a mentési szolgáltatásokat a szolgáltató számára a válaszadási időtől és a tevékenységtől függően fizetik. Ha a Falck nem teljesíti a megállapodás rá háruló részét, akkor visszatérítést kell fizetnie.

Elérhetőség
Dániában a sürgősségi hívószám 112, amely a mentők, a tűzoltók és a rendőrség elérésére alkalmas. A hívások fogadására 39 központ található az ország területén. A hívás értékelését követően a hívást fogadó személy kapcsolatba lép a mentésirányító központtal. A járművek országos számáról nincsenek adatok, a Falck is csak összesített adatokkal szolgál: több mint 2000 mentőautója működik 22 országban.

Mentésirányítás
A Falck öt irányító központtal rendelkezik Dánia területén, minden régióban egy található. A mentésirányítási központokban a bejövő hívást regisztrálják, ezt követően a mentésirányítási rendszer javaslatot ad a legközelebb hozzáférhető személyzetre és járművekre vonatkozóan. A diszpécser központ GPS és térinformatikai rendszer segítségével nyomon követi a mentőautók és más mobil egységek mozgását.

Betegszállítás és mentés
A mentőszolgálat és a betegszállítás a megyék felelősségi körébe tartozik. A fővárosi régió mentőszolgálata 47 sürgősségi válaszadó egységből áll a következő elosztásban:
- 25 mentőautó 24 órás teljeskörű tevékenységgel
- 13 mentőautó 24 órás alacsonyabb szintű tevékenységgel
- 9 mentőautó, ahol a 24 órás tevékenység kétszer 12 órás időszakra felosztott
- 12 tartalék mentőautó meghibásodás vagy megnövekedett szükséglet esetén
A Falck járműállományát mentőautók, rohamkocsik, orvosi személygépkocsik, paramedikus járművek és helikopterek képezik. A Falck mentési személyzete paramedikusokból, orvosokból és ápolókból áll. A Falck paramedikus dolgozóinak aránya Dániában növekvő. A Falck új működési, szakmai és technológiai megoldások fejlesztésében is közreműködik. Példaként említhető a telemedicina használata a mentőautókban, amely lehetővé teszi a mentési személyzet számára a betegadatok kórházi orvosok felé történő továbbítását. Az adatok alapján az orvosok útmutatást nyújtanak és biztosítják a beteg optimális ellátását a mentőautóban, ugyanakkor felkészülhetnek a beteg fogadására. Mindezt az elektronikus mentési nyilvántartás és a videofelvételek lehetősége is támogatja. A Falck 2011-ben ötéves szerződést írt alá a fővárosi régió betegszállítási feladataira, amihez 100 új járművet helyezett üzembe.

Speciális mentés
Speciális esetekben légvédelem helikoptereit is bevethetik - tengeri mentés, evakuálás szigetekről, tömeges baleset, kórházak közötti speciális szállítás.

Megjelent: 2014-04-01


Témakör: Gyógyszerek

Az Egészségügyi Minisztérium alá tartozó Dán Gyógyszerügyi Hatóság (DMA) rendelkezik a gyógyszerek engedélyezéséről, forgalmazásáról és támogatásának mértékéről.

Az országban működő 316 gyógyszertár informatikai rendszerei lehetővé teszik az elektronikus receptek fogadását.

A kórházakon kívüli gyógyszertárak magántulajdonban vannak. A vidéki területeken a nem vényköteles gyógyszereket - gyógyszertári felügyelet mellett - más árusítóhelyeken is lehet forgalmazni.

A gyógyszerészeknek lehetőség szerint az originális szereket generikumokkal kell helyettesíteniük, a dán generikumok piaca az egyike Európa legnagyobb ilyen jellegű piacainak (a generikumok a gyógyszerrendelések 57 százalékát és a gyógyszervolumen 23 százalékát tették ki 2009-ben). A támogatási szinteket a Dán Gyógyszerügyi Hatóság (DKMA) Gyógyszer-támogatási Bizottsága határozza meg. A betegeknek esetenként magas co-paymentet kell fizetniük. Az ÁFA mértéke 25 százalék.

A gyógyszertámogatást a helyettesítésre felhasználható legolcsóbb generikum ára alapján kalkulálják. A 18 éven aluli állampolgárok számára kisebb mértékű co-paymentet írnak elő a gyógyszerekre.

Pozitív lista van érvényben a vényköteles és a recept nélkül is forgalmazható szerekre a betegek előző 12 hónapban összegződő gyógyszerkiadásainak függvényében. 900 dán korona alatti éves kiadás esetén a beteg nem részesül gyógyszertámogatásban. 900 -1470 korona között 50 százalékos, 1470 és 3180 dán korona között 75 százalékos és 3180 dán korona fölött 85 százalékos a támogatás. 3710 dán korona fölött a beteg az év további részére kérvényezheti a gyógyszerkiadások alóli mentesítését. (Féria, 2013)

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: Minőségügy

Dániában 2009 óta működik az országos minőségbiztosítási modell (Dán Egészségügyi Ellátás Minőségügyi Programja (DDKM). A modell főbb elemeit a standardok kidolgozása és az indikátorok értékelése képezi. A standardok és indikátorok alkalmazásának célja a belső minőségellenőrzés, a bechmark-tevékenység és az akkreditáció elősegítése. Az akkreditációt a Dán Egészségügyi Minőségi és Akkreditációs Intézet (IKAS) végzi.

A DDKM a következő bontásban tartalmaz standardokat:
- 104 standard a regionális egészségügyi szektor számára (pl. a kórházi ellátásra),
- 52 standard az önkormányzati egészségügyi szektor számára,
- 53 standard a hospitalizációt megelőző ellátásra,
- 42 standard a gyógyszertárak számára.
A standardok a következő három kategóriára oszlanak:
- szervezési standardok: minőségfejlesztés, kockázatkezelés, higiénés és munkaerő-toborzási kérdések,
- koordinációs standardok: a betegek bevonása kezelésükbe, beutalások, biztonságos gyógyszerelés,
- betegség-specifikus standardok: klinikai irányelvek a cukorbetegség, a stroke stb. kezelésére.

Az önkormányzati egészségügyi szektor standardjait 2011 januárjában fogadták el. A kórházi szektorban az akkreditálás bevezetése régióról-régióra történik. Annak a mintegy 50 magán kórháznak, amelyek részt vesznek a betegek számára szélesebb körű választást biztosító ellátásban, szintén részt kell venniük akkreditációs eljárásban.

A Dán Háziorvosok Szervezete (PLO) és a Dán Régiók 2014 májusában egyeztek meg arról, hogy a Dán Egészségügyi Ellátás Minőségügyi Programján alapuló minőségmodellt a 2014-2018 közötti időszakban az alapellátásban is bevezetik. A PLO, a betegek, a régiók és a helyi önkormányzatok egyaránt részt vettek a háziorvosi ellátásban alkalmazandó standardok kidolgozásában. A háziorvosi ellátás minősége szakmai, szervezeti és betegtapasztalatokra vonatkozó komponenseket egyaránt magában foglal, és standardokat tartalmaz a diagnosztikára és kezelésre, hozzáférésre és koordinációra, kommunikációra és a betegek bevonására. A modell a háziorvosok és a Dán Régiók által menedzselt Danish Quality Unit of General Practice (DAK-E) számára történő háziorvosi elektronikus adatjelentéseken alapul. Emellett a háziorvosokat kötelezik arra, hogy háromévente egységes kérdőíveken alapuló betegelégedettségi felméréseket végezzenek, és praxis szinten tegyék közzé az eredményeket. A felmérések eredményeit egy DAK-E által működtetett adatbázisban gyűjtik össze. (Christiansen, T., Rudkjobing, A., 2014)

A minőségügy kiemelt területe az onkológia. Az onkológiai stratégiát a 2000-es évek eleje óta az Egészségügyi Minisztérium, a régiók, az orvosok szervezetei, a betegszervezetek és egyéb érdekeltek által közösen kidolgozott országos onkológiai tervek határozzák meg. 2000 és 2011 között három országos onkológiai terv készült. Ezek eredményeként jelentős mértékben nőtt az intézmények scannerek-kel való felszereltsége, bővült a radioterápiai kapacitás, kiemelt szerepet kapott az ellátás szervezése, koordinációja, integrált betegutakat határoztak meg országos szinten, és nagyobb figyelmet fordítottak a korai diagnosztizálásra, szűrésre, rehabilitációra és a palliatív ellátásra. Az onkológiai betegút tartalmazza a diagnosztikai és gyógyító eljárások előre megtervezett lépéseit, emellett irányvonalakat és időstandardokat tartalmaz. A betegút felépítéséről folyamatábra nyújt áttekintést. Az országban 22 különböző onkológiai betegút van érvényben 34 ráktípusra.
Az onkológiai betegutak bevezetése után négy betegutat fejlesztettek ki és vezettek be az egyes szívbetegségekre (instabil angina pectoris és vérrög-képződés, szívelégtelenség, szívbillentyű problémák és stabil angina).
Az ellátás egyik kritikus területe a pszichiátria. 2014. május 16-án az Egészségügyi és Betegségmegelőzési Minisztérium új tervet adott ki a pszichiátriai ellátás minőségének és kapacitásainak fejlesztésére. A terv számos kezdeményezést foglal magában, amelyek elsősorban a páciensek hozzátartozóinak nagyobb bevonására, valamint az ellátás koordinálására irányulnak. Emellett hangsúlyt fektetnek a közösségi alapú prevencióra és rehabilitációra, valamint a kényszerkezelések túlzott használatának csökkentésére. Ezen kívül forrást biztosítanak új, fejlettebb épületek kialakítására a közösségi és kórházi pszichiátriai ellátásban. (Rudkjobing, A., Krasnik, A., 2014)

Az ellátás folyamatosan jelenlévő problémája a várólisták kérdése. 2002-ben intézkedést hoztak arról, hogy a beutalóval rendelkező betegek kórházi ellátásra való várakozási ideje nem haladhatja meg a két hónapot. Egy 2007. októberi rendelkezés értelmében a várakozási idő az addigi két hónap helyett egy hónap lett. A várakozási idők betartásának biztosítása érdekében a régiók szerződést köthettek bizonyos speciális beavatkozásokra, elektív műtétekre a magánkórházakkal vagy egy másik régióban működő állami kórházzal. A várakozási idő túllépésénél a beteg számára külföldi kezelést is felajánlhattak. Jelenleg ismét két hónap a várakozási időre szóló előírás, kivéve néhány súlyosabb betegséget, melyeknél egy hónap a várakozási időre szóló garancia. 2014. szeptember 1-től a gyors diagnosztikai eljárásokhoz és kezelésekhez való jogosultságot kiterjesztették a pszichiátriai ellátásra is. Korábban a pszichiátriai betegeket kizárták az általános várakozási idő garanciákból, ezentúl viszont a szomatikus betegekhez hasonló jogosultságokat élveznek. Ez azt jelenti, hogy a diagnosztikai eljárásokat a pszichiátriai beteg kórházba való beutalásától számított 60 napon belül el kell végezni. 2015 szeptemberétől ezt az időtartamot 30 napra fogják csökkenteni. Amennyiben - orvosi okok miatt - ez az időtartam túl rövid, diagnosztikai eljárásokra vonatkozó tervet kell készíteni ugyanezen időtartamon belül. A diagnosztikai időszak akkor zárul le, ha döntés születik az ajánlott kezelésről, vagy a tényleges betegség gyanúját a szóban forgó beteg esetében kizárták. (Krasnik, A. , Rudkjobing, A., 2014)

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: e-egészségügy

Dánia élen jár az informatikai fejlesztések egészségügyi alkalmazásában. Számos kezdeményezés - technikai platformok, kommunikációs standardok és egészségügyi portál kialakítása - irányul az elektronikus adatmegosztásra és a betegek klinikai adatainak átláthatóvá tételére.

A sundhed.dk online közösségi portál, melyet 2003-ban indítottak, közös hozzáférési pontot biztosít az információkhoz az egészségügyi szakemberek és a betegek számára. A betegeknek általános egészségügyi információkat nyújt, és lehetővé teszi egészségügyi adataik, kórtörténetük, laboratóriumi eredményeik, kórházi konzultációik áttekintését, időpont foglalását a háziorvosukkal, receptjeik megújítását és a gyógyszerrendelésük adataihoz való hozzáférést.

Az e-Journal a kórházak diagnózisokra, kezelésekre vonatkozó adataihoz nyújt hozzáférést, valamint a kórházak egy része esetében a gyógyszerelésre és a laboratóriumi eredményekre vonatkozóan is. A klinikusok kórházuk EHR-rendszerén át közvetlenül, a háziorvosok és a betegek a sundhed.dk website-on keresztül jutnak el az e-Journal információihoz.
Az országos receptszervert az elektronikus gyógyszerrendelésben (e-recept) használják. (Kierkegaard, 2013).

A 2000-es évek végén kezdődött a Megosztott Gyógyszerelés Rekord fejlesztése, amely betegek számára felírt gyógyszerekről ad részletes tájékoztatást egy központi adatbázis segítségével, amely a szolgáltatók IT rendszerein és a weben keresztül érhető el. A régiók különböző egészségügyi informatikai rendszereket használnak, amelyek elvileg közös elektronikus kommunikációs standardokon keresztül osztják meg a betegek információit. Ez az információ megosztás azonban nehézkesen fejlődik, így az Megosztott Gyógyszerelés Rekord sem érhető el az ország minden területén és szolgáltatójánál, jóllehet ennek először 2011 végén, majd 2013 végén kellett volna teljesülnie. (Rudkjobing, 2013)

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: Egészségügyi dolgozók

Az orvosok számában folyamatos emelkedés tapasztalható, de egyes vidéki területeken orvoshiány van. Az orvosok száma 2005-2009 között 17 932 főről (331,1/100 000 fő) 19 232-re emelkedett (348,4/100 000 fő). Az ápolónők száma szintén növekedést mutat, 2007-ben 79 464 (1456/100 000), 2009-ben 86 838 (1573,3/100 000), és ezzel értéke közel kétszerese az Európai Uniós átlagnak. (WHO-HFA 2013) Az ápolónői hivatás vonzerejét képezi, hogy a szakképzett ápolónők viszonylag magas fizetéssel rendelkeznek, és munkaidejük megállapodás szerinti.

Megjelent: 2014-11-27


Témakör: Egészségügyi reformok

Dániában 2004-ben fogadták el és 2007-ben valósították meg az önkormányzati reformot. A megyék regionális szerkezetbe olvasztása és az önkormányzatok számának csökkentése viszonylag gyorsan ment végbe. Az egészségügyi alapellátás és a közfinanszírozott szolgáltatásokat nyújtó kórházak a régiók irányítása alatt állnak, a kórházak tulajdonosai is a régiók; miközben a prevenció, a kórházon kívüli krónikus ellátás, a rehabilitáció és a szociális ellátás a helyi önkormányzatok feladata. 2005-ben új egészségügyi törvényt fogadtak el, mely az Országos Egészségügyi Hivatalt hatalmazta fel a kórházi szakterületek tervezésével kapcsolatos követelmények megfogalmazására. Szintén az Országos Egészségügyi Hivatal hatáskörévé vált a régiók és az önkormányzatok által a kórházak, a háziorvosok és az önkormányzatok tevékenységének koordinálására vonatkozó - kötelező ellátásra kötött - szerződések jóváhagyása.

A klinikai szakterületek centralizáltabb tervezése növelte a hatékonyságot. A regionális tervek révén fellendültek a kórházi infrastruktúra fejlesztésére irányuló beruházások. Számos kisebb intézmény bezárására került sor, mivel ezek nem feleltek meg a szolgáltatások volumenére vonatkozó új országos elvárásoknak. A hatékony ellátáshoz a hivatal szerint a több szakmában 24 órás ellátást biztosító kórházakra 200 000-400 000 lakosnak kell jutni. A kisebb kórházak felszámolása hatást gyakorolt az ellátás hozzáférhetőségére a távolabbi területeken lakó állampolgárok számára, de a telemedicina, mentőszolgálat stb. fejlesztése eredményeképpen ez nem jelentkezett számottevő problémaként.

Az önkormányzatok feladatkörébe tartozó krónikus ellátás, rehabilitáció és szociális ellátás tervezése az önkormányzatok méret- és kapacitásbeli eltérései miatt heterogén eredményekre vezetett. A nagyobb önkormányzatok aktívabb szerepet vállalnak a szolgáltatókkal való szerződéskötésben, a kisebb önkormányzatok számára viszont komoly problémát jelent a krónikus ellátás és rehabilitáció biztosítása, ami az önkormányzatok szerepkörének átgondolását teszi szükségessé.

Megjelent: 2014-11-27


Források