Nemzetközi országtanulmányok

Belgium


Témakör: Gazdasági-politikai háttér

Alapvető gazdasági indikátorok (Eurostat):

A GDP növekedési rátája az előző évhez képest:
2010: 2,3 százalék
2011: 1,8 százalék
2012: -0,1 százalék
2013: 0,2 százalék
2014: 0,8 százalék (előrejelzés)

Inflációs ráta, 2013: 1,2
Munkanélküliségi ráta, százalék, 2013: 8,4
Államháztartási egyenleg a GDP százalékában,2013 -1,5
Államadósság a GDP százalékában, 2013 101,5 (Eurostat)

Belgium modern piacgazdasága az ország fejlett infrastruktúráján és jó földrajzi elhelyezkedésén alapul. Bár az ország természeti kincsekkel - a ma már kitermelés alatt nem álló szénen kívül - nem rendelkezik, ipara az acélgyártástól kezdve az elektronikus iparig rendkívül szerteágazó. Külkereskedelme a gazdasági válság hatására 2009-ben erősen visszaesett, és bár GDP-je 2010-ben 2,3 százalékkal nőtt, 2012-ben már csökkent (-0,1), és 2013-ban, a bankoknak nyújtott kormányzati támogatás révén emelkedett ismét kis mértékben (2013-ban 0,2 százalékkal). A munkanélküliség ugyanebben az évben 8,4 százalék körül alakult.

Belgium államformája alkotmányos monarchia, a végrehajtó hatalmat az uralkodó, II. Philippe a miniszterelnökkel közösen gyakorolja. Az ország politikai berendezkedését három kormányzati szint jellemzi: a szövetségi, a regionális és a nyelvi közösségen alapuló szint. A kétkamarás törvényhozást a Képviselők Kamarája és a Szenátus alkotja, és mind a Flamand Régiónak, mind a Vallon Régiónak, mind Brüsszelnek saját regionális parlamentje van.

A legutóbbi választásokat 2014. május 25-én tartották. Ezen a szavazatok többségét az Új Flamand Szövetség elnevezésű párt szerezte meg, megelőzve a vallon Szocialista Pártot, melynek vezetője, Elio Di Rupo 2011. december 6. óta töltötte be a miniszterelnöki tisztséget. Az új kormányfő felkérésére és a leendő kormány megalakítására a következőkben kerül majd sor.

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Demográfia

Belgium lakossága 2012-ben 11 123 ezer fő volt. (WHO-HFA). 2005-től az ország lakossága folyamatosan növekszik, és ez többek között a bevándorlásnak is tulajdonítható.

A születési arány 2010-ben 12, 2012-ben 11,5/1000 fő (WHO, HFA 2014) volt, a halálozási ráta 2010-ben 9,7/1000-es értéken állt. A termékenységi arány 1,7 volt 2012-ben. Mint az európai országok többségében, a 65 éven felüliek száma folyamatosan nő, így lakossághoz viszonyított arányuk 2010-ben már 17,2 százalékra emelkedett.

A születéskor várható élettartam 2010-ben 80,3 év volt, ez nemek szerint 77,5 (férfiak) és 83,0 (nők) évet jelentett. A halálozás okai közül vezető helyen a daganatos betegségek állnak, ezt követik a keringési rendszer betegségei és a légzőszervi betegségek, valamint számottevő még a külső okok miatt bekövetkező mortalitás. 2010-ben az anyai halálozás 6,2/100 ezer, a csecsemőhalálozás 1000 élveszületésre 3,6 volt.

A klinikailag diagnosztizált AIDS incidenciája 2012-ben 0,74/100 000 volt, a tuberkulózis incidenciája 5,85/100 000-es értéket mutatott.

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Az egészségügyi rendszer jellemzői

Belgium egészségügyi rendszere az állami irányítás alatt álló kötelező egészségbiztosítás és a privát praxis együttesén alapul. Az egészségügy szövetségi szintű hatóságai az egészségügyet és a szociális ügyet felügyelő miniszter, valamint az országos szintű szervezési és finanszírozási feladatokat ellátó intézmények, közöttük a társadalombiztosítással kapcsolatos jogalkotásért felelős Szövetségi Társadalombiztosítási Szolgálat (FPS Social Security), a Szövetségi Egészségügyi, Élelmiszerbiztonsági és Környezetvédelmi Szolgálat és a biztosítási járulékokat begyűjtő Országos Társadalombiztosítási Hivatal (NSSO). Az egészségbiztosító pénztárak legfőbb hatósága az Országos Egészség- és Rokkantbiztosító Intézet (NIHDI), mely a kötelező biztosítás által nyújtott támogatásokról rendelkezik. Az egészségpolitikai irányítás felügyelete szövetségi, regionális és közösségi szinten (a flamand, vallon és a németajkú lakosok közössége szintjén) történik.

Szövetségi hatáskör a kötelező egészségbiztosítás felügyelete, a kórházak akkreditációja, a különböző szakmai kvalifikációkkal kapcsolatos jogalkotás, valamint a gyógyszerek regisztrálása és árszabályozása.

2011. október 11-én egyezmény született az ország közigazgatásában szerepet játszó intézmények reformjáról, melyet 2014. január 6-án iktattak törvénybe. A rendelkezés keretében 2014 júliusától megerősítést nyer a régiók és a közösségek szerepe a források biztosításában.

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Egészségügyi kiadások

Az egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított aránya 2012-ben 10,8 százalék volt (WHO HFA). Az egy főre jutó egészségügyi kiadás vásárlóerő-paritáson számítva 2012-ben 4320 US$.

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Forrásgyűjtés és szolgáltatáskatalógus

Az egészségügyi kiadások finanszírozásában az állami szektor részvétele 76 százalékos (WHO HFA becslés), a magánkiadások aránya (hivatalosan megállapított pénzbeli hozzájárulások, támogatás alá nem eső egészségügyi szolgáltatások, gyógyszerek, segédeszközök költségei stb.) 2012-ben 24 százalék volt, és ezen belül a háztartások out-of-pocket kiadásai 92 százalékot tettek ki.

Az állami finanszírozás 43 százalékban adózáson, 57 százalékban jövedelemtől függő biztosítási járulékokon alapul.

A társadalombiztosítási járulékok és a szövetségi kormány által nyújtott támogatások jelentik a kötelező egészségbiztosításon alapuló rendszer legfőbb anyagi forrásait. 2009-ben a kötelező egészségbiztosítás anyagi erőforrásait 66 százalékban a biztosítási járulékok, tíz százalékban az állami támogatások, 14 százalékban (a főként a közvetett adóbevételeken alapuló) alternatív finanszírozás és tíz százalékban egyéb bevételek képezték. (HIT)

A kötelező egészségbiztosítási rendszer lakosság közel 99%-a számára nyújt fedezetet.

A biztosítási alapon működő rendszer járulékai az Országos Társadalombiztosítási Hivatalhoz (NSSO) folynak be, és itt kerülnek további elosztásra a társadalombiztosítás különböző ágazataiért felelős kormányhivatalok között. Az egészségügyben a felelős országos hatóság a betegek és a fogyatékossággal élők biztosítását átfogó NIHDI, mely az anyagi erőforrások biztosítók közötti elosztásáról rendelkezik, illetve meghatározza és felügyeli az egészségbiztosítási költségvetést.

Bár a NIHDI gyakorol felügyeletet a kötelező egészségbiztosítás teljes szervezete felett, konkrét biztosítást a biztosító pénztárak nyújtanak, melyek anyagi erőforrásaikat a NIHDI-től kapják. A biztosító pénztárak közérdekű feladatokat ellátó nonprofit magánszervezetekként játszanak aktív szerepet a NIHDI végrehajtó és tanácsadó bizottságaiban. Az egészségügyi szolgáltatások auditálása is feladatkörükbe tartozik: ellenőrzik, hogy a szolgáltatásokat valóban végrehajtották-e, és hogy a felszámított díjtételek megfelelnek-e az előírásoknak. A betegbiztosító pénztárak öt országos szövetségbe csoportosulnak: a Keresztény Mutuellek Országos Szövetsége (NACM), a Semleges Mutuellek Országos Szövetsége (NUNM), a Szocialista Mutuellek Országos Szövetsége (NUSM), a Liberális Mutuellek Országos Szövetsége (NULM) és a Szabad és Hivatás alapú Mutuellek Országos Szövetsége (NUFPM). 2009-ben többségében a NACM és a NUSM biztosítópénztárakhoz tartozott a biztosítási terület nagy része, a NACM a lakosság 42,0 a NUSM 28,1 százalékának nyújtott biztosítási fedezetet. Ezek mellett semleges állami szervezetként működik a Kiegészítő Alap, mely azoknak a lakosoknak nyújt biztosítást - a biztosítottaknak mindössze 0,7 százalékának 2008-ben - akik nem akarnak egyik biztosítóhoz sem feliratkozni.

A betegbiztosítás átfogó ellenőrzését a Betegbiztosító Pénztárak Országos Szövetségeinek és a Betegbiztosító Pénztáraknak a Felügyeleti Hatósága látja el. Ez az állami hivatal a Szövetségi Társadalombiztosítási Szolgálat fennhatósága alatt folytatja tevékenységét 1990 óta. A Felügyeleti Hatóság tekinti át a betegbiztosító pénztárak és szövetségeik szolgáltatásait és tevékenységét biztosítva ezzel, hogy megfeleljenek a Betegbiztosító Pénztárakra vonatkozó Törvény előírásainak, és betartásra kerüljenek az adminisztrációra, az elszámolásra és a pénzügyi vonatkozásokra szóló előírások.

Minden egészségbiztosítási fedezetre jogosultnak fel kell iratkoznia egy betegbiztosítóhoz. A biztosítópénztárak szabadon választhatóak, kivéve a vasúti dolgozók esetében, akik az általános rendszer biztosítottjainak 1,1 százalékát tették ki 2009-ben, és akik számára a Belga Vasúttársaság egészségbiztosítási alapja nyújt fedezetet.

A betegek önrészesedést fizetnek a társadalombiztosítás által fedezett szolgáltatások költségeinek bizonyos részéért, valamint a támogatás nélküli szolgáltatások költségeiért (egyes gyógyszerek, alternatív medicina, plasztikai sebészet, stb.). Az extra igények - pl. komfortosabb elhelyezés - teljesítésének fedezésére régebben kiegészítő magánbiztosítás volt köthető. 2013 januárjától nem igényelhető extra térítés a fekvőbeteg-intézményben ápolt betegektől.

Az önrészfizetésben 2007 közepéig kedvezményeket kaptak a fogyatékkal élők, a nyugdíjasok, az özvegyek, az árvák, a fogyatékos gyermeket nevelő családok, az 50 év feletti munkanélküliek, a foglalkozási ártalmaktól szenvedők és a balesetet elszenvedettek. 2007 júliusától a kedvezmények igénybevételének feltételét e mellett a jövedelemhatár is képezhette, és az ily módon kiterjesztett kedvezményezetti kör - azon családok, ahol az éves adóköteles jövedelem bizonyos határ alatt maradt, illetve nem haladta meg ennek az összegnek az eltartottak száma szerint megemelt értékét- is jogosult lett a támogatásra. 2014-től a kedvezményre jogosító két státusz egybeolvadt, és ezzel egyszerűsödött az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének kedvezményes támogatása, mely a jogosultak számára automatikusan jár. A gyógyszerekre, az orvosi konzultációkra és a kórházi ellátás költségeire 50 százalékos költségcsökkentést alkalmazó támogatás 16 965,47 eurós bruttó adózó jövedelem plusz az eltartott hozzátartozókra fejenként járó 3140,77 eurós járandóság alatti jövedelem alapján illeti meg a jogosultakat.

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Forrásallokáció

A régiók és közösségek a számukra kijelölt feladatokhoz állami támogatást kapnak. Várhatóan 2014 júliusától fog érvénybe lépni a Speciális Finanszírozásra vonatkozó új Törvény, mely rendelkezik a szövetségi kormány, a régiók és a közösségek költségvetési allokációinak megoszlásáról. A jövőben a régiók és a közösségek nagyobb autonómiával fognak rendelkezni és feladatkörük is kibővül. Ez különösen az egészségügyi szektor és a hosszú távú ellátás következő területeit érinti: infrastruktúra-fejlesztés, nagyberendezések vásárlása, geriátriai szolgáltatások, fogyatékossággal élő idősek ellátása, immunizálás, szűrés, táplálkozással kapcsolatos intézkedések, dentálhigiéné és dohányzásról való leszokás segítése, addikciókkal szembeni fellépés, a mentális betegek ellátásának, elhelyezésének támogatása, alapellátás támogatása, hosszú távú ellátás.

A gyógyszerkiadásokhoz és az egészségügyi szakemberek szolgáltatásainak díjtételeihez nyújtott allokáció továbbra is szövetségi hatáskör marad.

A járóbeteg-ellátás igénybevételéért a betegeknek elvben meg kell előlegezniük a teljes árat, (ez alól az alacsony jövedelműek kivételt képezhetnek), amelyet, vagy amely egy részét utólag kaphatják vissza biztosító pénztáruktól. A fekvőbeteg-ellátásért és a gyógyszerekért járó díjtételre harmadik személy általi fizetés érvényes, a betegeknek csak felhasználói díjat kell fizetniük. A harmadik fél általi fizetésnek a járóbeteg-ellátásra való kiterjesztése napirenden lévő kérdés.

2013 májusától minden egészségház finanszírozására átalánydíjat számítanak fel az egészségházhoz tartozó betegkör egészségi állapota és szociális helyzete szerint. A beteg, az egészségház és a beteg mutuelle biztosítója által kötött megállapodás keretében a mutuelle közvetlenül az egészségháznak fizet havonta egy fix összeget minden egyes biztosítottja után. Az átalánydíj az igénybevett szolgáltatásoktól függetlenül kerül folyósításra. Az önállóan praktizáló orvosok, fogorvosok, fizioterapeuták szolgáltatásonkénti díjazásban részesülnek.

A kórházak finanszírozását 75%-ban a kötelező egészségbiztosítás, 25%-ban pedig a szövetségi kormány támogatása nyújtja.

Ezidáig a belga kórházak finanszírozása rendkívül bonyolult szabályokat követett:
Az állami és a magánkórházak finanszírozásának legfőbb forrását az állami biztosítás pénzalapjai képezik. Az orvosi tevékenységek (közvetlenül vagy közvetve az egészségügyi szolgáltatáshoz kapcsolódó költség) biztosítók által nyújtott díjazása szolgáltatásokon alapul, a biztosító többnyire közvetlenül az orvosnak téríti, aki aztán a kórházmenedzsmenttel való megállapodás alapján a díj egy részét a kórháznak utalja. A nem orvosi tevékenység (főként a hotelszolgálat és az ápolás) költségeire napi díj volt érvényben 1995-ig, ez után normát állapítottak meg a kórházi napok számára annak érdekében, hogy csökkenést érjenek el az ápolási időben és ösztönözzék a nappali kórházi ellátást.

Jelenleg nagyrészt esetátalány jellegű (patológia szerint súlyozott ápolási idő) a finanszírozás ezen része. (Minden kórház esetében a case mixet a patológia csoportok országos átlagos ápolási idejével szorozva határozzák meg az elfogadott ("igazolt") betegnapok számát. Az igazolt betegnapokat részlegenként a normatív kapacitáskihasználással osztják.)

A belga kórházfinanszírozás komplexitásának egyszerűsítésére reformfolyamatok bevezetését tervezik.

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Alapellátás, járóbeteg-szakellátás

Belgiumban alapellátást többnyire a magánszektorhoz tartozó, egyedül tevékenykedő általános-, illetve szakorvosok nyújtanak, bár egyre nagyobb számban alakul - főként az ország vallon közösségénél - több területet átfogó csoportpraxis is. Az integrált ellátást nyújtó csoportpraxisba általában több háziorvos, adminisztratív dolgozók, nővérek, fizioterapeuták és pszichoterapeuták tartoznak. A nővérek és a fizioterapeuták szerepe egyre hangsúlyosabb a lakosság és különösen a krónikus betegek ellátásában. Az ország vidéki területein 52 egészségháznak is nevezett csoportpraxis működik a lakosság mintegy öt százalékos lefedettségét biztosítva, de a megfelelő ellátáshoz, háromszor ennyi egészségházra lenne szükség.

A betegek szabadon választhatják meg kezelőorvosukat. Minthogy nincs beutalási rendszer, a betegek panasz esetén sokszor a járóbeteg-ellátásban privát praxist folytató vagy kórházban dolgozó szakorvossal találkoznak először. Az országban viszonylag magas az orvoshoz fordulás, de elterjedt gyakorlat a betegek otthonukban való felkeresése is.

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Fekvőbeteg-ellátás

Belgiumban a kórházi ágyak nagy részét non-profit szervezetek által működtetett magán intézmények tartják fenn, ezek aránya az állami kórházakhoz képest körülbelül 70-30%. Az állami kórházak fenntartója többségében az önkormányzat, a tartomány vagy egy több önkormányzatot is átfogó társaság. Léteznek ugyan nyereségorientált magánkórházak is az országban, számuk azonban elenyészően csekély.

A 80-as évek óta tartó fuzionálási folyamatoknak tulajdoníthatóan a kórházak száma 2010-ben 200 alá csökkent. 2012-ben az ország 192 kórházzal rendelkezett, 1000 lakosra 6,3 kórházi ágy jutott. A betegek szabadon választhatják meg a fekvőbeteg-ellátó létesítményt, amelyben kezeltetni kívánják magukat. A szabad orvos- és kórházválasztásnak tulajdoníthatóan a belga kórházügyre nem jellemzők a várólisták.

Az utóbbi időben a lakosság ellátásának gyakorlatában bevezették az "ellátási program" és az "ellátási funkció" koncepciót. A program egy jól körvonalazott célcsoport számára nyújtandó szolgáltatáscsomagként kerül először meghatározásra a kezelt esetek és a kezelés típusa szerint, majd a továbbiakban választják ki az ehhez szükséges infrastruktúrát, és rögzítik az előírt tevékenységi szintet, szolgáltatói létszámot. A ritkábban előforduló esetekre vonatkozó speciális programok nem lesznek elérhetőek minden kórházban. Az "ellátási funkció" olyan kórházi szolgáltatásokat jelent, melyek nem kifejezetten egy speciális betegcsoport kezelésére szolgálnak, és a kórház minden programjában és szolgáltatásában fellelhetőek.

Az új elgondolás alapelve az, hogy a kórházi tevékenység alap-programok és alapvető funkciók egész sorából, valamint néhány speciális funkcióból és programból álljon minden kórházban. Az alapvető funkciók közül, az általános kórházaknak biztosítaniuk kell a felnőtt betegek számára a belgyógyászati, ezen belül a kardiológiai, gasztroenterológiai és endokrinológiai ellátást, a szülészeti és az intenzív osztályok tevékenységét, valamint a gyermekek és az idősek ellátását. Jelenleg már működnek kardiológiai, onkológiai, gyermekgyógyászati, geriátriai és a reproduktív medicinát képviselő programok. HSPM)

Az onkológiai, pediátriai és a geriátriai ellátás tekintetében az utóbbi időben jelentős tért hódít a nappali ellátás.

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Rehabilitáció és hosszú távú ellátás

Az idősek ellátása Belgiumban intézményes keretek között nyújtott rövid és hosszú távú ellátást, kórházi, gondozóotthoni ellátást és közösségi szolgáltatásokat tartalmaz. Az intézményes ellátás keretében az idősek egészségügyi szolgáltatást nyújtó otthonokban, gondozóotthonokban részesülnek ellátásban. Az országban elterjedt a lakóhelyen nyújtott szolgáltatások biztosítása, és számos rövid távú és ideiglenes ellátást nyújtó intézmény áll az idősek rendelkezésére.

A Belga Egészségügyi Kutatóközpont a krónikus betegek ellátásának javítására 2012-ben állásfoglalást dolgozott ki, melyben a következőket jelölte meg kiemelten kezelendő feladatként:
- a beteg igényeinek megfelelő ellátás,
- egyénekre lebontott kezelési tervek felállítása,
- a szükségtelen hospitalizáció és beavatkozások elkerülése,
- a színvonalas ellátás biztosítása magasan képzett szakemberekkel,
- az informális gondozók szerepének támogatása,
- minőségi indikátorok alkalmazása
- új finanszírozási mechanizmusok bevezetése.

A krónikus betegségek ellátásának felügyeletére új hivatal alakult (Observatory of Chronic Diseases), mely a továbbiakban monitorozni fogja az ajánlások gyakorlatba való átültetését.

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Népegészségügy

Belgiumban a nyelvi szempontok alapján kialakult közösségek feladatkörébe tartozik a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés, ugyanakkor számos népegészségügyi döntést (pl. a dohánytermékek és a szeszes italok adószintjének meghatározása) közvetlenül a szövetségi kormány hoz. A központi kormány és a közösségek rendszeresen együttműködnek az egészségügyi stratégiák (pl. emlőrákszűrés, poliomyelitis és hepatitis B elleni immunizálás stb.) koordinálásában és finanszírozásában.

A közösségek lakosságának egészségmegőrzésében a közösségi kormányok népegészségügyi főhatóságaik - az Egészségmegőrzés és a Betegségmegelőzés Flamand Intézete(VIGez), a Francia közösség Minisztériumának Egészségügyi Főigazgatósága, a németajkú közösségben az Egészségmegőrzés Tanácsa - , valamint helyi szervezeti egységeik révén vesznek részt.

A közösségek akciótervei között szerepelt a HIV-elleni fellépés, az idősek igényeit figyelembe vevő több szektort átfogó szociális és egészségügyi ellátás, a fertőző betegségek megelőzése az iskolákban, a szövetségi szűrőprogramokban való részvétel és önálló szűrőprogramok indítása.

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Mentés

Általános jellemzők
Az ország integrált mentésszervezése, mely szoros kapcsolatban áll a tűzoltóság, rendőrség, polgári védelem által nyújtott szolgáltatásokkal, tartományi szinten történik. Szabályozását, koordinálását az SPF Santé Publique főhatóság végzi. A mentési feladatokat a tűzoltóság, a Vöröskereszt, a kórházak és az SPF Santé Publique-kel szerződésben álló magántársaságok látják el.

Finanszírozás
A hívásfogadó központok finanszírozása állami feladat. A mentés finanszírozása vegyes, részben a betegeket terheli (királyi rendelet alapján meghatározott tarifák szerint, melyek a mentőautók által megtett kilométereken, a betegnek nyújtott szolgáltatásokon, a betegkísérésen, illetve a mentők és a felszerelés amortizációján alapulnak), részben pedig a kétharmad arányban a biztosítótársaságok és egyharmad arányban az állam által finanszírozott Sürgős Segítségnyújtás Pénzalapjából történik.
Elérhetőség
A sürgősségi hívásokat a tartományi központok fogadják a 112-es vagy a 100-as ingyenes telefonszámon. Ezek értékelésük szerint kerülnek a sürgősségi ellátásban részt vevő különböző szolgáltató egységekhez.
A tűzoltóság vagy a Vöröskereszt számára a 112-es számon jelzett sürgős eseteket, elsősorban az állami irányítás alatt álló mentők látják el, a magánszektorhoz tartozó mentők főként a kórházak közötti vagy a gondozóotthonokba való betegszállításban működnek közre.

Mentésirányítás
A 100/112-es mentőközpontok az ASTRID számítógépes hívásirányítási rendszer révén egyre fokozottabban integrálódnak a rendőrség által üzemeltetett központokba.

Betegszállítás és mentés
A mentőautók a lehető leggyorsabban elérhető kórház sürgősségi osztályára viszik a beteget, kivéve azokat az eseteket, melyek más intézmény által nyújtott kezelést igényelnek, vagy ha a beteg már egy bizonyos kórház follow up kezelésében részesül, és ez az intézmény tíz percen belül elérhető. Szükség esetén a mentőautókon is jelen lehet a rohamkocsikon dolgozó mentőcsoportoknak megfelelő személyzet.
A rohamkocsikon (SMUR - Service mobile d'urgence et de réanimation) szolgálatot teljesítő egészségügyi szakembercsoport egy sürgősségi ellátásra szakosodott ápolóból és egy mentőorvosból áll. A rohamkocsi magas fokú műszerezettsége a reanimációt igénylő betegek kezelését már kórházba érkezésük előtt lehetővé teszi intubáció, ventiláció, EKG, defibrillátor, monitorozás stb. révén. A SMUR feladata kifejezetten a potenciálisan fatális kimenetelű esetekre összpontosul a betegek állapotának stabilizálása révén, a betegek további szállítását a mentőautók látják el.
Az ország nehezebben elérhető területeiről érkező segélyhívások gyors ellátására és a betegek kórházba szállítására a mentőszolgálat két helikoptert üzemeltet.
A betegszállítást ellátó mentőautók és a SMUR-ök közötti mentőtevékenységet a paramedikális beavatkozást folytató csoportok (PIT) látják el. A PIT egy kórházhoz tartozó mentőautó személyzete, mely egy mentőtechnikusból és egy sürgősségi ellátásra szakosodott ápolóból áll. Tevékenységükhöz szükség esetén egy rádiós összeköttetés révén elérhető mentőorvos nyújthat a távolból segítséget. Így az ilyen szakembercsoportok mentésben való részvétele lehetővé teszi, hogy a SMUR egységek a legsúlyosabb esetekre összpontosíthassanak.
Nagyobb balesetekhez a diszpécserközpontok több mentőt és SMUR-t küldenek ki, és ilyen esetben egy kihelyezett sürgősségi orvosi egységet felállítására is sor kerülhet.

Megjelent: 2014-04-01


Témakör: Gyógyszerek

Belgiumban a gyógyszerészek, az egészségügyi szakemberek többségéhez hasonlóan önálló vállalkozóként dolgoznak, a gyógyszerforgalmazáshoz szükséges engedélyezés szigorúan ellenőrzött állami feladat.

A kötelező biztosítás a gyógyszereket a támogatás szerint különböző kategóriákra (A, B, C, Cs, Cx, D, F). osztja. Az A, B, C besorolású medicinákra szükségességük szerint fizet támogatást a biztosító, a D kategória patikaszerei nem esnek támogatás alá. Az F kategóriába tartozó termékek támogatása kezelésenkénti átalány formájában történik,

A generikumok alkalmazásának ösztönzésére referenciaár-meghatározáson alapuló térítési rendszert állítottak fel. A gyógyszerek árát különböző kategóriák szerint határozzák meg aszerint, hogy
- a már forgalomban lévő hasonló szereknél hatásosabbak-e,
- azonos hatásfok esetén létezik-e generikum-verziójuk,
- generikus formában is elérhetőek-e.

Az utóbbi időben számos intézkedés született a gyógyszerkiadások csökkentésére. 2012 áprilisa óta a gyógyszertáraknak a gyógyszerhatóanyag (INN) szerinti gyógyszerrendelésre a legkedvezőbb áru gyógyszert kell kiszolgáltatniuk. 2013-tól a gyógyszerárak meghatározásához hat ország (Németország, Franciaország, Hollandia, Finnország, Ausztria és Írország) gyógyszerárait veszik alapul.

2013 áprilisától a gyógyszertársaságok választhatnak a közül, hogy 1,95 százalékos lineáris csökkentést vezetnek-e be minden termékükre vagy bizonyos termékeik esetében hajtanak végre rugalmas árcsökkentést. Megtakarítások várhatóak a 12/15 éve forgalomban lévő gyógyszerek árának és alkalmazásának korlátozásától is.

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Minőségügy

A Szövetségi Egészségügyi, Élelmiszerbiztonsági és Környezetvédelmi Szolgálat 2007-ben indította a belga kórházak betegbiztonsági és minőségbiztosítási tevékenységének előmozdítását szolgáló projektjét.

A projektben aktív ellátást, hosszú távú ellátást és pszichiátriai ellátást nyújtó intézmények egyaránt részt vettek, és tájékoztatást adtak a következőkről:
1) a kórház feladatai és minőséggel és betegbiztonsággal kapcsolatos célkitűzései
2) a kórház minőségügyi és betegbiztonsági rendszerei
3) a betegek körében végzett felmérés a betegbiztonságot szolgáló intézkedésekről
4) a fellépő események jelentése és elemzése
5) minőségügyi programok bevezetése (gazdasági teljesítmény, kapacitás és innováció, klinikai teljesítmény és betegbiztonság területeken)
6) bizonyos, benchmark-ként szolgáló indikátorokkal kapcsolatos speciális kérdések (csak az aktív ellátást nyújtó kórházak esetében)

A 2008-2012-es terv a kórházak számára struktúrával, folyamatokkal és eredménnyel kapcsolatos feladatokat tűzött ki az alábbiak szerint: betegbiztonságot kezelő rendszerek kialakítása, a folyamatok elemzése és sokdimenziós indikátor-készletek felállítása. A projektben 164 kórház vett részt. (HIT)

Megjelent: 2014-07-02

Kapcsolódó Healthonline cikkek:

A belga egészségügyi rendszer teljesítményértékelése


Témakör: e-egészségügy

Belgiumban egy 2008-as törvény rendelkezett az eHealth digitális platform felállításáról, melynek megvalósításával a jövőben lehetőség nyílik az egészségügy minden szolgáltatója számára a biztonságos adatcserében való részvételre. A társadalombiztosítás állami intézményeként működő platform feladatául tűzték ki, hogy egyetlen közös portálon keresztül nyújtson digitális hozzáférést minden egészségügyi információhoz és alkalmazáshoz, szervezett elektronikus információcserét biztosítson az egészségügyi szakemberek között, egyben a betegek biztonságát és adatvédelmét is szolgálja.

A platformmal kapcsolatos célkitűzések között szerepelt az egészségügyi ellátás minőségének és folyamatosságának előmozdítása, a betegbiztonság optimálissá tétele, az adminisztratív eljárások egyszerűsítése és az egészségpolitikai intézkedések támogatása. A Belga Egészségügyi Telematikai Bizottság bizonyos feladatai - mint pl. a standardok meghatározása és az egészségügyi software egyöntetűvé tétele - szintén a platformmal kapcsolatos célkitűzések közé tartozik.

2012. december 20-án akciótervet hoztak nyilvánosságra a betegek ellátásában szerepet játszó online egészségügyi szolgáltatások alkalmazásának széles körűvé tételére 2018-ig. A terv öt alaptényezője a következő:
1) az egészségügyi szolgáltatók közötti adatcsere azonos alapokra helyezése
2) az e-egészségügy fokozottabb elfogadása és ismerete a betegek által
3) referenciaként szolgáló terminológia kialakítása
4) az adminisztratív feladatok egyszerűsítése és hatékonyabbá tétele
5) rugalmas és átlátható irányítási struktúra kialakítása minden szakember és hatóság részvételével. (HSPM)

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Egészségügyi dolgozók

Belgiumban 2011-ben 32 182 orvos dolgozott, és ezzel a lakosság orvosokkal való ellátottsága 291/százezer fő volt.

Míg az orvosok, nővérek számában az ezredforduló óta folyamatos növekedés tapasztalható, a háziorvosok számát ez alatt az idő alatt állandó csökkenés jellemezte. Így a háziorvos-hiány megelőzésére 2008 júniusában döntés született a 2015-2018-as időszakban folytatandó továbbképzések létszámkeretének növeléséről, ugyanekkor a kormány a háziorvosi hivatás és az ápolói tevékenység vonzóbbá tétele érdekében is hozott intézkedéseket. Ennek tulajdoníthatóan növekedés indult meg mindkét terület szakembereinek létszámában. 2013 decemberében jóváhagyást nyert az a rendelettervezet, mely megszüntette az orvoshiánnyal küzdő szakterületeket választó orvostanhallgatók képzésének 2004 óta tartó korlátozását, ennek pozitív hatása később jelentkezhet.

Megjelent: 2014-07-02


Témakör: Egészségügyi reformok

Belgiumban 2007 és 2010 között számos intézkedést hoztak az egészségügyi rendszer teljesítményének növelésére, és fontos célkitűzésként jelölték ki az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítását.

2008 januárjában egységessé tették a kötelező biztosítás lakossági fedezetét. A preventív intézkedések keretében a gyermekek fogászati ellátása 15 éves korig ingyenessé vált. Mindenki számára lehetővé tették külön díjszabás felszámítása nélkül, hogy komfortosabb kórházi ellátásban részesüljön. Az idősek ellátásához a betegek igényeit figyelembe vevő innovatív projekteket indítottak, a krónikus ellátás gyakorlatának monitorozására új hivatalt állítottak fel. A nővéri hivatást vonzóbbá tevő intézkedések mellett, célul tűzték ki az informális gondozók tevékenységének támogatását is.

Jövőbeli fejlesztések
2011 októberében intézményi reformmal kapcsolatos megállapodás aláírására került sor az országban. A megállapodás a szövetségi állam régióinak és közösségeinek szerepét és felelősségi körét megerősítő irányelveket fektetett le. Lépéseket tettek egy, a költségvetési allokációkat meghatározó, speciális finanszírozást szolgáló új törvény megalkotására és új kompetencia megosztására a szövetségi kormány és a szövetséget alkotó egységek között. A megállapodás 2014 júliusában lép életbe. A szövetségi egységek nagyobb autonómiával fognak rendelkezni, és a szolgáltatások finanszírozásában betöltött hatáskörük is nagymértékben kibővül a jövőben. Az államreform hatást gyakorolhat a szövetségi állam és a szövetségi egységek közötti együttműködés előmozdítására, s az ezt szolgáló dialógusban a Parlamenti Konzultációs Bizottság kap központi szerepet.

A kórházfinanszírozás reformjának előkészítésére a Szövetségi Egészségügyi Szolgálat, a NIHDI Egészségbiztosító és a Belga Egészségügyi Kutatóközpont munkatársai 2014 szeptemberéig folytatnak konzultációkat.

Megjelent: 2014-07-02


Források